Költők szerint

Kovacs Ivan (129)

Babicz Mária (7)

Berzsenyi Dániel (30)

Gabricsevics István (0)

Horváth Ildikó (2)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (352)

Kedvesemnek (101)

Hiányzol (57)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

munka lefolyása…

(leoninus)
A szemével fényképez, mit kezében a pennával készletez.
Mit így leír, fényképnek is jó, ha a nézésére alkalmas az olvasó.
Mit kell vagy lehet, meg örökíti egy, vagy több oldalon s az már viríti.
Tintája lehet kék vagy zöld, netán világos… vagy almazöld.
Néznivalót készítheti tussal, mint japánok, ha vannak hozzávalók.
Ami este jó volt, lehet álmában rossz volt, kifakult… hova-tovább elavult.
Másnap persze akár átírni is lehet, ha még aznap nem dolgozott eleget.
Következő nap, már mosolyoghat is, ha tényleg tetszik neki… csakis.

Vecsés, 2016. május 31. - Kustra Ferenc József

Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz.
Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz?
Hah! Most látom a tengeren nincsen is út!
És ha nincsen, hogyan is volna kiút…

Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség!
Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség?
Van ilyen is, elfogadom, ez az élet,
De ha lehet véleményem, ez nem élet.

Vecsés, 2002. július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!

Alkonyi bíborfény kápráztat,
Lelkem, a bíborfényen vágtat.

Szemem szikrázik, majd’ káprázik,
Lelkem bíborfényen utazik,
Sötétes árnytól nem ódzkodik.

Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek
Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek.
Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete…
Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke…

Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Számadás a születésnapomon…

(Bokorrímes)
Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom,
Akkor kalamárisom, ürítve… legyen a „por” tartóm…
Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a „por” harcom.

Igen jelesnek tűnő nap a mai,
Megérni, nekem, már ez is valami!
Bár életemben nincs igaz valaki…

Öregségemre hithű poéta lettem,
A kopott lúdtollammal együtt öregszem,
Az élet értelmét azonban még fejtem…

Mindegy no, élet, sors szerint tart ameddig tart,
Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart.

(Senrjú trió)
Élet értelme,
Nem biztos, hogy kiderül.
Végén, szenderül…
*
„Porban” a jövő?
Ha ott leszek, meglátom…
Örök titkosság!
*
Lángmentes jövő,
Fényragyogás el-mattul.
Sötét öröklét?
*
Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós,
Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós...

Vecsés, 2016. május 21. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

A szerzőpáros tankában filozofált?

Hold, lassan szővi
Az álmok nagy hálóját.
Csillag van benne.
Rég kihunyt, de fénye él,
Dicső múltunkról zenél.
*
Völgybe beszorult
Meleget enyhít eső.
Gaz is felüdül.
Búzaszem között konkoly,
Meg-megbújik és rombol.
*
Alkony szétterül,
Bíborpalástja bársony.
Sötét színre vált.
Holló szárnya verdesi
Ablakod. Csendet lesi.
*
Csendes fuvallat
A meleg hozó szellő,
Napsugárpaplan.
Virgonckodó remények,
Az égről el nem érnek.
*
Őrjöngő vihar,
Cikázva sújtó villám?
Halk dörgés nincsen.
Néma sikoly éri szád,
Fátyol fedi nyíló mád.
*
Nemsokára már,
Zúg a kalász! Aratás.
Széncinke dal száll.
Dalol, mint égi küldönc,
Angyalon szakadó gönc.
*
Lankás szél játszik
Végtelen róna fölött.
Kóborló őzek.
Lelkek suhannak fel s le,
Elveszett a menny elve.
*
Réteken pajkos
Szellő fickándoz. Boldog.
Szabadságérzés.
Furcsán szóló szentbeszéd,
Ki volt az, ki erre kért?
*
Ároknak partján
Áll, árva szárként? kóró!
A magány szobra.
Társ nélkül fáj vágyni is,
A világ infantilis.

Vecsés, 2017. július 28. ? Mórahalom, 2017. augusztus 4. - Kustra Ferenc ? A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ?Reménytelen?.

Éhes hasak cérna lábakon
...milliók!
Gyógyszerhatás kór-okon
...milliók!
Kór hatás beteg ágyakon
...milliók!
Kutya-életek rövid pórázon
...milliók!
Életek romba dőlt házakon
...milliók!
Hajléktalanok ismeretlen utakon
...milliók!
Röhögő bohócok porondon
...milliók!
Fegyvergyárak nagy-halmazon,
Zsíros-profit bankszámlákon!
Milliók léte Játékszabályokon,
Milliók vére szárad karhatalmakon!

Mórahalom, 2024. május 11.

Hajnal, hűs illat
Terjesztő. Virágillat.
Méhrajok jönnek.
Hamvas éjnek évadján,
Rám talált a bús magány,
*
Égben vadgalamb,
Alatta pacsirta had.
Felhőtlen-kék? ég.
Otthonomig elkísért,
Már nyúlt volna kilincsért.
*
Virágillattól
Bódult a rét és mező.
Vaddisznó legel.
Fejbe vágtam ernyőmmel,
Ellöktem nyers erővel.
*
Pillangó repdes,
Szárnycsapása, csend hangja.
Napfény, vakító.
Sírt, összetöpörödött,
Míg bőrbe gömbölyödött.
*
Estébe hajló
Délután. Elmúlt homály.
Tyúkok elülnek.
Kotródott szomorúan,
Komótosan, komoran.
*
Pergő, halk neszek,
Őzike, álmában rúg.
Meleg éjszaka.
Keress máshol, van talány,
Magamra hagy a magány.

Vecsés- Győr, 2016. július 1. ? Kustra Ferenc József - íródott: tanka csokorban. A senrjú -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: ?Kéretlen társ?.

és tankákban?

?Vers?
Helyett,
Ezeket
Írjuk! Másként
Festett képeket?

Naplemente: szép.
Szavakban festőiség.
Tömör a gyönyör.
Bíborszínű égalja,
Szempár tűnődik rajta.
*

Lét,
Nem lét,
Hatása
Mit sugallgat?
Kell még küzdeni!

Pók szőtte selyem,
Szálán élet hintázik.
Most még nem szakad...
Rég volt! Vajon lessz-e még?
Küzdj érte, közel a vég!
*

Old
Lelked
Gúzsát és
Boldogságot?
Talán remélhetsz!

Ma még tégy jól, jót,
Hogy holnap megpihenhess
A selyemágyon.
Tárd ki szíved, még remélj!
Bút, boldogságra cserélj!

Vecsés, 2018. július 29. ? Mórahalom, 2018. augusztus 3. ? Szabadka, 2018. augusztus 8. ? Kustra Ferenc József - Az apevákat én írtam, a haikukat Farkas Tekla, a tankák versét: Jurisin (Szőke) Margit.

A tavaszról, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Kopár faágak
Közt botladozik a szél.
Ágon, vastag jég.
Szállj tova téli álom,
Mikor tavaszra vágyom.
*
Pihen csillogva,
Havas, mesebeli táj.
Szikrázó napfény.
Még könyörtelen, konok,
Én türelmetlen vagyok.
*
Süvöltő szél a
Lombok között, rémisztő.
Nagy hidegérzet.
Bennem ébred kikelet,
Óhajtok csodaszépet.
*
A csendfutamot
Játssza szél a hárfáján.
Villanydrót libeg.
Életerőt, pezsdítőt,
Léleknek gyönyörítőt.
*
Szél, játékosan
Kavarog, bimbó-erdőn.
Nyíló életek.
Szellő fújja tincseim,
Cirógassa szemeim.
*
Virágok szirmán
Egyensúlyoz az új fény.
Derűs csillogás.
Napsugarat, meleget,
Gyógyítsa a testemet.
*
Rózsavirágzás,
Zöld levelek, üde szín.
Csokorba kötés.
Kertembe sok virágot,
Mámorító illatot.
*
Természet ébred,
Madarak is dalolnak.
Patak, csörgedez.
Madárdalra ébredjek,
Velük dalra is keljek.
*
Harmatos fűvön,
Virágrügyek pattannak.
Eső… kezd esni.
Enyhe tavaszi zápor,
Fusson át a határon.
*
Magányban várni!
Pompázatos és zöld fű.
Minden kinyílik!
A friss puha pázsiton,
A lábam hagy száguldjon.
*
A hajnali köd
Már távolodik, oszlik.
Sárga napkelet.
E sok szépet remélem,
Mind, veled átélhetem.
*
Szunnyadó vágyak
Ébrednek felpörögve.
Újhodik minden.
Tavaszra, ha, majd hozzám
Szállsz a Fortuna lován.

Vecsés-Szabadka, 2017. február 12. - Kustra Ferenc -- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ”Szállja tova téli álom”!

Kora előtt járt,
Zseniális alkotó.
Sípok mestere!
Kegyeiért versengtek,
Magasságos egyének.

Istenadta szép
Bach orgona-játéka.
Mennyei zene!
Gyógyít emberi lelket,
Elűz sötét felleget.

Isten házában,
Égieknek szánt szózat.
Dicső alázat !
Angyaloknak tetsző mű,
Sokaknak egyértelmű.

Mórahalom, 2024. május 10.

Akácillatú
Csend-lepel a tájon...
Bódító az est.

Nap sugarában
Olvadt felhők lilulnak,
Bódít az alkony.

Bíbor nyugalom
Lélek tükrébe kacsint,
Bódult békét hint.
*
Szunnyad a remény...
Egy szebb holnapot ígér!
Bódítós álom?

Bódító alkony...
Bódult békét hint széjjel?
Csak álom bódít!

Bódult béke vágy...
Lila álom széjjel száll.
Olvadt remény hűl!
*
Az est itt békés,
A béke sötétedik.
Hűvös mindkettő!

(Békés is...egyben súlyosan puskaporos, vér áztatta, hamis a jelen világhelyzet...nép lelkében a békevágy hiába sikít...profitnak eszköz nem számít! Bódítás, lódítás folyik naponta.)
Mórahalom, 2024. május 11.

Uszály úszik,
Súlya húzza.
Lassan halad
Vizes útja.

Vizes az út
ÁR emeli,
Uszályosnak
Kedvét szegi.

Kedvét szegi
Az ár vize,
Jól jönne tán
Egy sztráda ide.

Vizes sztráda
Kikövezett,
Hát ez az út
Hová vezet?

Lépcső vezet
Már felfelé,
Sima folyás
Lett a múltté!

A múltté lett
Öreg meder,
Útját állja
A gátrendszer.

A gátrendszer
Már szokványos,
Víz-liftezik
Az uszályos.

Az uszályost
Mútja húzza,
Fáj a szíve,
Emlék zúzza.

A bősi vízlépcső-rendszer egy egész régió életét változtatta meg (a természet,és minden élőlényével együtt). Hogy mennyire jó vagy rossz...vitatható, de nem természetes!

Dunatőkés, 2024. április 26.

Ködös, párás hajnalon, várom virradatot,
Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot.
De útmutatást várok a jövőre nézve,
Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve.

Véres alkonyon, tudom jó nagy szél várható,
Aztán ha szellő fújna csak… az is ámító.
Nem hiszek már az ilyen csacska, kis mesékben,
Életem másként alakult, nem mint… mesékben.

Járom a göröngyös, sáros, lejtős utamat,
Én hiába hívom álmaimban, Uramat.
Megyek, rugdosom a göröngyöt, fáj a lábom,
Nekem miért adtál ennyi göröngyöt… fájlom.

Keskeny úton sarat kikerülni nem lehet,
Sok kérdésemre, bizony van nem szűrt felelet.
Utam, mint folyó, megvan, de kimosott, elfolyt,
Ez egy valós tudat, felismertem, már nem fojt.

Véremet mostam, kövek között elmosta víz,
Folyó elmossa azt, miben ember igen hisz.
Sokszor rosszul, rosszul döntöttem, biz’ ez lehet,
Folyó elfolyt, visszacsinálni, mit sem lehet.

Vecsés, 2006. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Az én nagypapám negyvenegy éve a szívemben él,
Még csak akarnom kell, térdére vesz és jókat mesél…
Az öreg, kemény Jenei, nagyszerű nagypapa volt,
És fiatalon, mint huszár, Galíciában harcolt.

Örültem, ha láthattam, puszit nyomtam orcájára,
Még jól emlékszem a nagy, fehér huszárbajuszára.
Oly’ nagy ember volt, boldogság volt közelében lenni,
Kisfiúként jó volt vele lenni, a szavát inni…

Még most is örülök, hogy az unokája lehetek,
Látom őt, hallom hangját… tanácsot nem kérhetek.
Szerettük egymást… elment végleg, már tanácsot nem ad.
Itt állok egyedül… velem szemben rosszakaró had…

Vecsés, 2003. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Új szemszögből az Ukrajnai háború… TV mindent mutat… készül az atomháború?

(leoninus csokor)
Hallom, hogy nagyobb körben haldoklik a csend, közben még szipog, így esend.
Épphogy elég messze vagyunk a háborútól, az háborús országtól…
A sok lövedék már olybá' fölaprította a békét, a mindenkit… azt a kiskését…
A háború bűnei is sebzik életeket, fekete kosok nem értik ezeket!

(senrjú csokor, félhaiku-lánc mintára)
Fekete kosok
Tele vagytok nagy sebbel…
Nincs feloldozás.

Fekete kosok
Nincs oly’, feloldozástok…
Lelketekben sem.

Ha nincsen felhő, a Hold ezüst fénnyel operál, de ezzel halált is citál.
Fekete kosoknak mindegy, van-e felhő vagy holdfény… ezek mind kemény legény…!
Tudják, ők megmondják dollár milliárdokért, de vajon mit tesznek az életekért.
Semmit! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy egy hétre, be kellene öket sorozni…
Nem lehetne senkivel kapcsolatot... aki nem éli túl, az kap zipzáras zsákot!
Bizony népek lelkének jót tenne, főleg, ha többé nem kell, zsákos halottnak lenni…

Fekete kosok
Csend agonizál… Lövés!
Ez idegőrlő.

Fekete kosok
Fronton, felmentés… halál.
Halottnak mindegy.

Járókelők csak nézik, hogy egyet megint visznek, de ha nem hozzák vissza a dzsinnek?
Az EU- ban vészes-terjedő háborús pszichózis, lehet a kosok közt narkós is?
Ezen nagyokosok... látszik, világháborút akarnak, fokozását a harcoknak!
Az általam gyűlölt háború, atomos lesz, hetven perc... összes ember halála lesz!
Fekete kosok mondják, ők túlélők… föld alatt. Nem tudnak kijönni! Nem túlélők…

Fekete kosok
Lövészárokban: tudat?
Hallod az átkod?

Fekete kosok
Bele döglötök pénzbe…
Ez biz’ jár nektek!

Sok marha fekete kos! Ha minden fertőzött a földön, hogyan is jössz ki pincédből?
Én most felvilágosítalak, hogy éhen haltok, mielőtt kijönnétek pincéből.
Akarjátok vagy sem, ti is átmentek… de többé nem szabadultok nagy semmiségből.

Kínai versszak- „Vágyódás délre”: 27 szótag, 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa (x = szabad)
Halnak a
Rablott katonák.
Halál nem fent kaszával…
Irt titeket katonák.
Nincs már… katonánk!

(Senrjú trió, félhaiku lánc mintára.)
Gyűlölöm halált!
Az étkes-éhes halált!
Fiainknak vég!

Gyűlölt háború!
Fiú halál… sorozza!
Fiúknak végük…

Gyűlöllek, kosok!
Fiú meghal! Gazdagok!
Fiút pénz öli!

Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!

A pokol délceg,
Csak áll a kínpad mellett!
Engem fektet rá.
*
Csak lebegek a lét felett
És körülvesz a nagy ármány.
Élem idegen életem,
Nem is véd esőtől párkány.
*
Kemény göröngyök,
Majd kívülről kopognak…
Hamuvá leszek…

Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc József- Versben és senrjúban.

Ma dal van a szívemben,
spontán és megmagyarázhatatlan,
mintha egy ajtó kitárult volna,
és valami elveszett visszatért volna.

Mint a tisztára mosott világ
zivatar és szellő által,
melyben a természet újjászületett
és valami csoda visszaérkezett.

Kóstoló egy eljövendő világból
mely már nem csak álom,
hanem az aranykor ígérete,
a jövő legjobb fejezete.

Talán lesznek ötletek
a szépségről és a harmóniáról
oly sokszínűség mely nem vitás
hanem kétségtelen kreativitás.

Egy világ, amelyben kapcsolatok
megértésen alapulnak,
egy hely, ahol a jó akarat
könnyed kedvel velünk marad.

Tenger-szült Uránusz lemetszett szerve által,
drága gyöngy egy hatalmas kagylóban,
Botticelli lágész alkotása,
a gyengéd kép, amely m már halhatatlan.

Arca makulátlanul sugároz,
Bőre elefántcsontként ragyog,
a haja egy mézes-arany zuhatag:
- Szerelem és szépség istennője vagyok!

Két zefír fújja a part felé
Flóra virágos köpennyel fogadja,
a nagy kagyló gyengéden partot ér,
csónak melynek szirom az alakja.

A tenger békés, az istennő nyugodt.
Az örök nőiesség megszületett.
képes lesz-e Mars uralmát csitítani,
mely örökös harcba keveredett?

Itt állok előttetek,
a színpad függönye előtt,
sem görnyedve, sem tetetve,
hanem mint egy halálraítélt,
éppen cellájából kieresztve.

Meg szeretném köszönni,
hogy mily hű volt mindenki.
Mind az aki velem tartott,
az élet útján együtt harcolt,
akár rokon, akár barát,

apa, anya, testvér, nejem,
kikkel megosztottam életem,
s kiket nagyra becsültem,
úgymint számtalan mást,
akit még nem említettem.

Szóval még találkozunk
egy mennyei szegleten,
ahol béke s öröm uralkodik
és hol örök lesz a szerelem,
vagy tán jácik képzeletem?

Tizenhárom éves voltam,
a férfi korom ébredése.
Még nagyon jól emlékszem
a kamaszos félszegségre.

Ő még fiatalabb volt nálam,
egy törékeny tizenegy éves.
Korai emlékezetembe
e szerelem még ma is édes.

Testvére volt a kísérője
egy mozinűsor folyamatán.
Habár csak a kezét fogtam,
ő volt a legelső babám.

Remegő kezek, rozoga térdek.
Vajon van-e ebben bármi érdek?

Először a fatányér,
mely nem oly könnyen törik.
Aztán az adagolt arzén,
mellyel lassan ölik.

Zöld a mező, kék az ég,
De napfény nélkül nem elég.

Sűl a zsemlye, sűt a pék.
Sánta Sanyinak kéne szék.

Esik az eső, sűt a nap,
ki nem nősűl, legyen pap.

Barna az ág, kék a madár,
de sajnos színvak az Aladár.

Ha a butaságot
hazafiságnak tekintik,
nem biztonságos
intelligensnek lenni.
A jól hangzó,
de üres frázisokat
miért is kell bevenni?
A józan gondolkodás
miért is oly ritka?
A bölcsek főként
hallgatnak, talán ez a titka.

Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni,
A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni…
Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot,
És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót.

Lelkemben, vég nélküli csend... sötétedéssel, eluralkodik,
Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik.
Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében ragyog,
A bíbor napnyugta, mint aki nem is akar elmenni... villog.

Csak ülök és bámulok kifelé a fejemből,
Megint elmúlt egy nap, én felállok a helyemről,
Ballagok, elmegyek lefeküdni... a részemről.

Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.

Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.

Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
Már ázok, felettem az eget, súlyra rajzolt felhők borítják,
A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,

(Bokorrímes)
Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
A fények arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.

(Bokorrímes)
Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…

(Önrímes)
Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.

Vecsés, 2015. július 24. – Kustra Ferenc József