Szerzők » Ostrozánsky Gellért versei
Ostrozánsky Gellért
(1964-)
Felvidék
« Első oldal
1
...
of
94
Idő    Értékelés
Kincs a hagyomány,
Elődök tisztelete.
Lélek-gazdagság!

Nemzet vagyona,
Összetartozás jegye.
Érték-növelő!

Generációk
Szellemi ékessége.
Kultúrapillér!

Jövő záloga,
Éltető tapasztalat.
Gyógyító erő!

Ősi örökség
Misztérium fonala...
Tanító-mester!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 13
Ha szorít, szúr nyelvem s kasom,
Zsibong és fáj a bal karom,
Friss levegőm meg nem kapom,
Pánik ül majd az agyamon.

A veríték buggyan, árad;
Hideg a bőr, s belesápad.
Ezer tőr döf, orvul támad;
Szorongással elme lázad.

Ha PéQéTé közt majd az eReS
Íves lesz és nem egyenes
Szívem se lesz tágas-eres
S tán az időm is végleges...

Totojázni itt nem lehet,
Ismerd fel a vészes jelet,
Gyors segítség menthet heget,
Vagy ez lesz a végső kenet,
S öröklétbe válthatsz jegyet...
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 14
Csont van csak, hús nincs.
Míg tűr a nép ez jó hír.
Szólt Un a sztár úr.
Egy hon van csak mi ily szép,
Itt had jól véd, rács is ép.

Nagy célt lát a párt,
Bölcs az úr itt, mint egy szent.
Rab lesz mind ki árt!
Vonz az elv míg hű a párt,
Nincs itt lánc mert a kör zárt.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 11
Rügypattogások,
Madarak csacsogása-
Dalos üdítő.

Langyos fuvallat
Üde illatot repít,
Kikelet szagát.

Virágzó barka,
Folyóknak partja zümmög...
Bogár-csábító.

Pajkos víg szellő
Víz tükrén ringatózik,
Sugarat villant.

Sziromtarkaság
Virít bomló avarban...
Lélek-élesztő.

Rügyes ügy pattan,
Hőt hint a libbenő szél-
Tavasz csíráját.

Pukkanó rügyek,
Madaraknak dala zsong...
Flóra-bódító.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 14
Rég elmúlt éjfél,
Kong álmatlanságomban
Telihold-hatás.
Gondolatot szavakba
Mondat-paplan takarja.

Már hajnalodik,
És pirkad az ébredés...
Horizontális.
Arany kör-hold kifakul,
Hófehérré alakul.

Új reggel ébred,
Kávé illata frissít...
Csészémben pancsol.
A pillanat szétfolyik,
Szó-erdőben bujdosik.

Vertikálisan
Nyújtott lesz mai napom...
Ásító inas.
Munkácsyra gondolok,
Estig majd elmotyogok.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 40