A nap verse
Remény
Nincs a reménynek,
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik… olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények…
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények…
Vecsés, 2019. március 27. – Kustra Ferenc – A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik… olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények…
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények…
Vecsés, 2019. március 27. – Kustra Ferenc – A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".
Legújabb versek
Veled vagyok boldog,
Neked nincs más dolgod,
hagyd, hogy szeresselek,
lelked része legyek.
Szíved átkarolom,
szeretettel tartom,
stólával megkötöm,
Benned gyönyörködöm.
Hagyj szívedben lakni,
leszek egy falatnyi
kenyér a lelkedben
úszó szeretetben.
Neked nincs más dolgod,
hagyd, hogy szeresselek,
lelked része legyek.
Szíved átkarolom,
szeretettel tartom,
stólával megkötöm,
Benned gyönyörködöm.
Hagyj szívedben lakni,
leszek egy falatnyi
kenyér a lelkedben
úszó szeretetben.
Sok verset olvasok, egyben hasonlóak,
segítséget többnyire kívülről várnak.
Úgy tűnik nem hiszik a TEREMTŐ ERŐT,
mivel
Őket megáldotta a TEREMTŐ ERŐ!!
Félreértés ne essék, imádkozni kell,
tiszta szívvel, őszintén és szeretettel.
Higgyük el, bennünk olyan erő lakozik,
mellyel
hogyha akarjuk, életünk megváltozik.
Istenünk megadja, mire szükségünk van,
de
sült galambot várni nagyon bizonytalan.
Fizikai létünk nekünk megadatott,
ez az mit az ember, s mindenki megkapott.
Teremteni először gondolattal kell,
majd
kérni Istenünket szívvel, szeretettel.
Segítséget, a "hogyan?"-t, Ő megmutatja,
megszülni a gondolatot reánk hagyja.
Van benned erő, azt Istenedtől kaptad,
vedd már szépen elő, Őt magára hagytad.
Hozd felszínre lelked legmélyebb zugából
TEREMTŐ ERŐD, ISTEN akaratából!
segítséget többnyire kívülről várnak.
Úgy tűnik nem hiszik a TEREMTŐ ERŐT,
mivel
Őket megáldotta a TEREMTŐ ERŐ!!
Félreértés ne essék, imádkozni kell,
tiszta szívvel, őszintén és szeretettel.
Higgyük el, bennünk olyan erő lakozik,
mellyel
hogyha akarjuk, életünk megváltozik.
Istenünk megadja, mire szükségünk van,
de
sült galambot várni nagyon bizonytalan.
Fizikai létünk nekünk megadatott,
ez az mit az ember, s mindenki megkapott.
Teremteni először gondolattal kell,
majd
kérni Istenünket szívvel, szeretettel.
Segítséget, a "hogyan?"-t, Ő megmutatja,
megszülni a gondolatot reánk hagyja.
Van benned erő, azt Istenedtől kaptad,
vedd már szépen elő, Őt magára hagytad.
Hozd felszínre lelked legmélyebb zugából
TEREMTŐ ERŐD, ISTEN akaratából!
Ne hidd, hogy az élet nehéz,
Te csak azzá teszed,
azzal, hogy a gondolataidat
nem rendezed.
Tedd túl magad minden zűrön,
apróságon, bajon,
csakis arra koncentrálj,
mely Neked nem fájdalom.
Ha
tetteidet mindig a
tiszta szíved vezérli,
nem kell többé makacsul
az EGO-dra hallgatni.
Hagyd csak szépen dolgozni,
jól megvan ő magával,
ne figyelj rá, ne töltsd fel
soha energiával.
Hogyha figyelmeddel
az igaz szívedben maradsz,
boldog, s gondtalan leszel,
ha a szívedre hallgatsz!
Te csak azzá teszed,
azzal, hogy a gondolataidat
nem rendezed.
Tedd túl magad minden zűrön,
apróságon, bajon,
csakis arra koncentrálj,
mely Neked nem fájdalom.
Ha
tetteidet mindig a
tiszta szíved vezérli,
nem kell többé makacsul
az EGO-dra hallgatni.
Hagyd csak szépen dolgozni,
jól megvan ő magával,
ne figyelj rá, ne töltsd fel
soha energiával.
Hogyha figyelmeddel
az igaz szívedben maradsz,
boldog, s gondtalan leszel,
ha a szívedre hallgatsz!
Robert Rush - Kimondhatatlanul:
A pillanat, feltámasztotta bennem a rég kiölt vágyat.
Az érzést! Minek szikrájától ismét lángra lobban, reményt vesztett szívemben a szerelem tüze.
Úgy ég! Úgy tombol! Szilaj, pajkos lángjai felemésztik a múlt, kínzó gyötrelmét.
Nincs kontrol! Nincs már az, rég, minek kellene?!!
Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.
Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég.
Érintéseitől a tested, remeg, földön állva a világ érzi át.
Vonzalom ez?! Vad szenvedély, forrón izzó tested, verítékeinek kábán áradó hada hűti le.
Vele lenni, neki élni! Csak ez számít még, még és még ezerszer még.
Akarni őt! Megálmodott határokon túl és még azon is túl! Mindenen át!
Szívedben lángot vető tűz, mellkasodba fájdalmat űz, szerelemtől fáj az? hát kit érdekel?
Boldogságtól némán, ülsz, vele szemben?
Szemében a láng, ami szívedben beforratlan hegként mély utakat hág, örökre, kitörölhetetlenül, magyarázat nélkül... ez a szerelem?ha ezt nem érzed át, nem az...
Mi ez a szenvedély? Ami gátlásoktól mentes, mélyen a szívünkben él!
A pillanat, feltámasztotta bennem a rég kiölt vágyat.
Az érzést! Minek szikrájától ismét lángra lobban, reményt vesztett szívemben a szerelem tüze.
Úgy ég! Úgy tombol! Szilaj, pajkos lángjai felemésztik a múlt, kínzó gyötrelmét.
Nincs kontrol! Nincs már az, rég, minek kellene?!!
Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.
Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég.
Érintéseitől a tested, remeg, földön állva a világ érzi át.
Vonzalom ez?! Vad szenvedély, forrón izzó tested, verítékeinek kábán áradó hada hűti le.
Vele lenni, neki élni! Csak ez számít még, még és még ezerszer még.
Akarni őt! Megálmodott határokon túl és még azon is túl! Mindenen át!
Szívedben lángot vető tűz, mellkasodba fájdalmat űz, szerelemtől fáj az? hát kit érdekel?
Boldogságtól némán, ülsz, vele szemben?
Szemében a láng, ami szívedben beforratlan hegként mély utakat hág, örökre, kitörölhetetlenül, magyarázat nélkül... ez a szerelem?ha ezt nem érzed át, nem az...
Mi ez a szenvedély? Ami gátlásoktól mentes, mélyen a szívünkben él!
Egy szép napon jöttél felém,
és mély álmomból felébresztettél.
Mert aludtak a vágyak,
mikor rádtaláltam.
Éreztem a reményt,és a fényt,
kedvesem légy hát örökre enyém.
Most már enyém vagy,
a szerelem elég nagy.
Kedves vagy és gyengéd,
édesem érted élek most már én.
Együtt leszünk este,reggel,
akkor is,amikor a nap felkell.
Veled élem le az életem,
s ezt köszönöm neked kedvesem.
és mély álmomból felébresztettél.
Mert aludtak a vágyak,
mikor rádtaláltam.
Éreztem a reményt,és a fényt,
kedvesem légy hát örökre enyém.
Most már enyém vagy,
a szerelem elég nagy.
Kedves vagy és gyengéd,
édesem érted élek most már én.
Együtt leszünk este,reggel,
akkor is,amikor a nap felkell.
Veled élem le az életem,
s ezt köszönöm neked kedvesem.
Rég volt,amikor megszülettem,
és a rideg élet felnevelt.
De mégis hogy,milyen áron?
Már nem tudom,de nem is bánom.
Eddig voltam szép,és jó,
ravasz,öszinte és hazudozó.
De felnőttem,bár örök gyerek maradok,
a szívembe vagy épp a lelkembe,már magam sem tudom.
Bár voltam fennt,és nagyon mélyen lennt,
mégis sokat jelentett nekem minden másodperc.
Komor,mégis tüzes,és illatos,
a finom rózsillatát az orromba is érzem,
és tudom,akármi is lesz velem,már el nem vérzem.
és a rideg élet felnevelt.
De mégis hogy,milyen áron?
Már nem tudom,de nem is bánom.
Eddig voltam szép,és jó,
ravasz,öszinte és hazudozó.
De felnőttem,bár örök gyerek maradok,
a szívembe vagy épp a lelkembe,már magam sem tudom.
Bár voltam fennt,és nagyon mélyen lennt,
mégis sokat jelentett nekem minden másodperc.
Komor,mégis tüzes,és illatos,
a finom rózsillatát az orromba is érzem,
és tudom,akármi is lesz velem,már el nem vérzem.
Széllel huncutkodó, fiatal kamasz,
ez vagy nekem tud meg tavasz.
Huncutkodó, vicces vagy ravasz?
Nem tudom, mond meg te tavasz.
Természetkedvelő, kicsit pimasz.
Tényleg,ilyen lennél te tavasz?
Veszélyes vagy számomra, mint egy nagy kuvasz.
Most már elárulom, ilyen vagy nekem te tavasz.
ez vagy nekem tud meg tavasz.
Huncutkodó, vicces vagy ravasz?
Nem tudom, mond meg te tavasz.
Természetkedvelő, kicsit pimasz.
Tényleg,ilyen lennél te tavasz?
Veszélyes vagy számomra, mint egy nagy kuvasz.
Most már elárulom, ilyen vagy nekem te tavasz.
Az
emberélet változékony,
olyan, mint a természet,
sík terepek, emelkedők,
lejtők, mezők, dzsungelek.
Vannak buckák, dombok, hegyek,
és jön még egy alagút,
meg kell mászni mindegyiket,
s utána jön sima út.
Ha
problémák és viharfelhők
tornyosulnak felettünk,
kuszaságból ki nem látszunk,
megoldást kell keresnünk.
Nehéz nap után jöhetnek
pozitív változások,
türelemmel, kitartással
jönnek a megoldások.
Gondtalan, könnyű napokkal
sivár lenne életünk,
szükség van kihívásokra,
így lesz ember belőlünk.
emberélet változékony,
olyan, mint a természet,
sík terepek, emelkedők,
lejtők, mezők, dzsungelek.
Vannak buckák, dombok, hegyek,
és jön még egy alagút,
meg kell mászni mindegyiket,
s utána jön sima út.
Ha
problémák és viharfelhők
tornyosulnak felettünk,
kuszaságból ki nem látszunk,
megoldást kell keresnünk.
Nehéz nap után jöhetnek
pozitív változások,
türelemmel, kitartással
jönnek a megoldások.
Gondtalan, könnyű napokkal
sivár lenne életünk,
szükség van kihívásokra,
így lesz ember belőlünk.
Kemény,küzdő, vad kutyákkal táncoló,
morcos öreg vagy magány.
A gyengét bántod,ostorcsapással méred,
nem kíméled a keményet magány.
Éhes farkasokkal üvöltő,
zord hidegben táncoló vagy magány.
Megtaláltál engem,és
messzire elűztél magány.
De a gonosz élettel,és betegséggel
szívemből elűztelek,te kegyetlen magány.
morcos öreg vagy magány.
A gyengét bántod,ostorcsapással méred,
nem kíméled a keményet magány.
Éhes farkasokkal üvöltő,
zord hidegben táncoló vagy magány.
Megtaláltál engem,és
messzire elűztél magány.
De a gonosz élettel,és betegséggel
szívemből elűztelek,te kegyetlen magány.
Egy napos délelőtt jöttél felém,
Éreztem édes érintésedet én.
Kedves volt a mosolyod,édes a csókot,
s elfogadtam tőled minden huncut bókot.
Te vagy nekem a nap,és a hold,
s olyan ravasz vagy,mint egy kobold.
Már nem a társam a magány,
hanem egy eltévedt,félénk vagány.
Örök szerelmet remélek,
s most már mindig érted élek.
Éreztem édes érintésedet én.
Kedves volt a mosolyod,édes a csókot,
s elfogadtam tőled minden huncut bókot.
Te vagy nekem a nap,és a hold,
s olyan ravasz vagy,mint egy kobold.
Már nem a társam a magány,
hanem egy eltévedt,félénk vagány.
Örök szerelmet remélek,
s most már mindig érted élek.
Nappal van,kemény,és rideg
Érzem a hiányodat,ami elég hideg.
Mindegy ha eszem,vagy iszom
Csókodra állandóan szomjazom.
Ha dolgozom,vagy ha hazajövök,
akkor azon tűnődöm
hogy zord hiányodat,
miként tükrözöm.
Alszom,te álmaiban ott vagy,
s,ha felébredek,nincs más,csak kemény fagy.
Szeretlek édes,és kellesz,
És,ha mellettem vagy,nincs más,csak tavasz és meleg.
Érzem a hiányodat,ami elég hideg.
Mindegy ha eszem,vagy iszom
Csókodra állandóan szomjazom.
Ha dolgozom,vagy ha hazajövök,
akkor azon tűnődöm
hogy zord hiányodat,
miként tükrözöm.
Alszom,te álmaiban ott vagy,
s,ha felébredek,nincs más,csak kemény fagy.
Szeretlek édes,és kellesz,
És,ha mellettem vagy,nincs más,csak tavasz és meleg.
Az érzelmek határozzák meg
a mindennapokat,
nem mindegy tehát az,hogy
mi hogy érezzük magunkat!
Mit gondolunk? Ettől sok függ!
Ez a meghatározó!
Gondolatunk e témában
több, mint befolyásoló.
Az
érzelmeket tudatosan
mindig meg kell rostálni,
a rosszat, a salakot
innen ki kell dobálni!
Ne foglalja helyet az, mi
a szemétdombra való,
tovább élni azzal kell,
mi testet, lelket szolgáló.
Mindenkinek megadatott
így élni az életet,
Neked hogyan kell csinálnod?
Találd ki a képletet!
Kellemetlen érzéseket
kellemessel cseréld fel,
ilyen egyszerű az egész,
s minden nap boldog leszel!
a mindennapokat,
nem mindegy tehát az,hogy
mi hogy érezzük magunkat!
Mit gondolunk? Ettől sok függ!
Ez a meghatározó!
Gondolatunk e témában
több, mint befolyásoló.
Az
érzelmeket tudatosan
mindig meg kell rostálni,
a rosszat, a salakot
innen ki kell dobálni!
Ne foglalja helyet az, mi
a szemétdombra való,
tovább élni azzal kell,
mi testet, lelket szolgáló.
Mindenkinek megadatott
így élni az életet,
Neked hogyan kell csinálnod?
Találd ki a képletet!
Kellemetlen érzéseket
kellemessel cseréld fel,
ilyen egyszerű az egész,
s minden nap boldog leszel!
Mozogj úgy, mint aki él,
ne úgy élj, mint aki fél!
Égi áldás életed,
a
megoldás nem végleges.
Rövid élet, boldogság,
a legnagyobb kihívás.
Tele érzelmeiddel,
a rosszakat felejtsd el!
Nehéz biz', nem egyszerű,
ez nem is új keletű,
mióta az ember él,
valamitől mindig fél.
Belénk van tán kódolva?
Bevésték az agyunkba?
NEM!
Ezt mint mi teremtettük,
mi agyunkba mi véstük!
Lelkünket, s szellemünket
Isten teremtette meg!
Ő csak jót akart, tudjuk,
Tőle csak a jót kapjuk.
Így hát ne félj, imádkozz!
Mindenható Neked hoz
olyan áldott életet,
hol
nem kell élned félelmet!
ne úgy élj, mint aki fél!
Égi áldás életed,
a
megoldás nem végleges.
Rövid élet, boldogság,
a legnagyobb kihívás.
Tele érzelmeiddel,
a rosszakat felejtsd el!
Nehéz biz', nem egyszerű,
ez nem is új keletű,
mióta az ember él,
valamitől mindig fél.
Belénk van tán kódolva?
Bevésték az agyunkba?
NEM!
Ezt mint mi teremtettük,
mi agyunkba mi véstük!
Lelkünket, s szellemünket
Isten teremtette meg!
Ő csak jót akart, tudjuk,
Tőle csak a jót kapjuk.
Így hát ne félj, imádkozz!
Mindenható Neked hoz
olyan áldott életet,
hol
nem kell élned félelmet!
Tested a lelked temploma,
ápold, gondoskodj róla.
Gondozd templomod oltárát,
hogy letérdelhess oda.
Ügyelj hát minden napodra,
tested egészségére,
lelkednek is szüksége van
otthonra, melegségre.
Önzetlenül viszonozza
a jó bánásmódodat,
ünnepnappá varázsolja
a hétköznapjaidat.
Tested szeresse a lelked,
Te vagy az Ő otthona,
fizikai életednek
Ő a lelki támasza.
ápold, gondoskodj róla.
Gondozd templomod oltárát,
hogy letérdelhess oda.
Ügyelj hát minden napodra,
tested egészségére,
lelkednek is szüksége van
otthonra, melegségre.
Önzetlenül viszonozza
a jó bánásmódodat,
ünnepnappá varázsolja
a hétköznapjaidat.
Tested szeresse a lelked,
Te vagy az Ő otthona,
fizikai életednek
Ő a lelki támasza.
Bármit, ami látható,
bármit, ami fogható,
a gondolat előzi meg,
bármit Te teremted meg.
Ezért:
Jól gondold meg, mit gondolsz,
mert ha gondolsz nem álmodsz.
gondolatod ereje
a világod teteje.
Ez a tulajdonságod
jelenti boldogságod.
Gondolkodj tudatosan,
s élhetsz diadalmasan.
Ne legyél álmodozó,
légy
TUDATOS GONDOLKODÓ!
bármit, ami fogható,
a gondolat előzi meg,
bármit Te teremted meg.
Ezért:
Jól gondold meg, mit gondolsz,
mert ha gondolsz nem álmodsz.
gondolatod ereje
a világod teteje.
Ez a tulajdonságod
jelenti boldogságod.
Gondolkodj tudatosan,
s élhetsz diadalmasan.
Ne legyél álmodozó,
légy
TUDATOS GONDOLKODÓ!
Minden egyes este, felnézek az égre..
Milliónyi csillag, ragyog ott szépen!
Van egy csillag, mely szebb mint a többi!
Te vagy az a csillag, ki rám ragyog mindig..
Távol vagy tőlem, s hiányzol nagyon..
Ne feled el soha. SZERETLEK NAGYON!
Milliónyi csillag, ragyog ott szépen!
Van egy csillag, mely szebb mint a többi!
Te vagy az a csillag, ki rám ragyog mindig..
Távol vagy tőlem, s hiányzol nagyon..
Ne feled el soha. SZERETLEK NAGYON!
Itt az idő, ne halogasd,
tisztítsd meg a lelkedet,
teremts helyet szépnek, újnak,
tölts bele szeretetet.
Távolíts el onnan mindent,
ami nem oda való,
cseréld fel hasznosabbal,
mely testet, lelket tápláló.
A berögzült hiedelmek
nem segítik lelkedet,
engedd őket, hadd menjenek,
nem szolgálnak Tégedet.
Adj szárnyakat álmaidnak,
s ha szeretettel itatod,
új világban álmaidat
elővarázsolhatod.
tisztítsd meg a lelkedet,
teremts helyet szépnek, újnak,
tölts bele szeretetet.
Távolíts el onnan mindent,
ami nem oda való,
cseréld fel hasznosabbal,
mely testet, lelket tápláló.
A berögzült hiedelmek
nem segítik lelkedet,
engedd őket, hadd menjenek,
nem szolgálnak Tégedet.
Adj szárnyakat álmaidnak,
s ha szeretettel itatod,
új világban álmaidat
elővarázsolhatod.
Amikor megkopnak a fények
s otthon már nem vár senki sem,
amikor megcsalnak az álmok,
akkor is melletted leszek..
Amikor meggyötör az élet
s nem bízol többé senkiben,
hidd el,én nem foglak feledni
akkor is melletted leszek.
Amikor nem vár őszi estén
kandallód mellett senki sem,
s nem süt rád szeretet fénye,
akkor is melletted leszek.
Amikor úgy érzed fázol,
s nem melegít fel semmi sem,
csak szólj, én ott leszek nálad
nem is kell tőlem kérni sem.
Piciny kezek,melyek tétován
megszorítják az ujjamat,
piciny kezek,melyeknek érintése
szívem rejtett zugába hat.
Piciny kezek,melyektől úgy érzem
soha nem voltam boldogabb,
piciny kezek,mint lágy szellő
simítják végig arcomat.
Piciny kezek,melyektől szárnyat ölt
minden erő,és akarat
hogy újra tudjam kezdeni,
mikor már semmim sem maradt!
Kopott kabátját levette már az ősz
reszketve,halkan didereg,
s a levetkőzött csupasz fák közt
némán,megtörten integet.
nem vitt el magával semmit,
csak az őszi nap erejét,
de itt hagyta vigaszul nékünk
szívének minden melegét.
Helyébe csikorgó tél jön,
a föld is fagyosan didereg,
s a reszkető,deres,csupasz fák közt
hópelyhek közül integet.
Mindig az a legszebb álom
amely sosem teljesül,
mert a legédesebb érzés
mindig mardos legbelül.
Mennyi vágy,és mennyi sóhaj
melytől szívünk megremeg
mért kell mégis futni hagyni?
Józan ész nem érti meg!
Jó lenne tán úgy szeretni
ahogy senki sem szeret?
Szenvedélytől tűzben égni
akkor is,ha megsebez?
Mint egy vulkán úgy kitörni
lávát szórva messzire,
aztán csöndben messze futni,
s nem nézni ,más vérzik.-e?
Talán mások így tennének
nem törődve semmivel,
majd csöndesen elsuhannak,
és beérik ennyivel.
Ó! én inkább félre bújva
messze űzöm álmomat
s bár az álmom szertefoszlik
büszkeségem megmarad.
Keresd a FÉNYT, biztos, hogy megtalálod,
megtalálod, ha Ő az igaz álmod.
Imára kulcsolt dolgos két kezeddel
kérj segítséget szívvel, szeretettel.
Hívó szavad az angyalok meghallják,
jöttödet régóta epedve várják..
Imád fénye az ajtókat kinyitja,
Mennynek a kapuját szélesre tárja.
Lelkedig hatol a FÉNYNEK ereje,
aurádat simítja égi zene.
Vakító FÉNYBEN a szemed becsukod,
hála erejétől könnyed hullatod.
Fejedet hajtod Istened ölébe,
végtelen nyugalom költözik szívedbe.
megtalálod, ha Ő az igaz álmod.
Imára kulcsolt dolgos két kezeddel
kérj segítséget szívvel, szeretettel.
Hívó szavad az angyalok meghallják,
jöttödet régóta epedve várják..
Imád fénye az ajtókat kinyitja,
Mennynek a kapuját szélesre tárja.
Lelkedig hatol a FÉNYNEK ereje,
aurádat simítja égi zene.
Vakító FÉNYBEN a szemed becsukod,
hála erejétől könnyed hullatod.
Fejedet hajtod Istened ölébe,
végtelen nyugalom költözik szívedbe.
Esélyeink egyformák,
nem vagyunk mi rabszolgák!
Szabadoknak születtünk,
ám kicsit eltévedtünk.
Gondolkodtak helyettünk,
sekélyes lett életünk,
mi helyettünk álmodtak,
reánk őrként vigyáztak!
Volt csak kötelességünk,
álmodozni nem mertünk,
gondolkodás eszközét
agyunkból kiszerelték.
Mostantól ez másként van,
gondolkodó agyunk van,
eszünket visszakaptuk,
néhányan már használjuk.
Használd Te is, van mire,
gondolatod ereje,
gazdaggá tesz, meglátod,
ha
teremtőként használod!
Elolvadt a régi hó,
tudatos gondolkodó
lettél, éljél hát vele,
láss neki és fogj bele!
Merj álmodni és hinni,
örök lénnyé fogsz válni!
nem vagyunk mi rabszolgák!
Szabadoknak születtünk,
ám kicsit eltévedtünk.
Gondolkodtak helyettünk,
sekélyes lett életünk,
mi helyettünk álmodtak,
reánk őrként vigyáztak!
Volt csak kötelességünk,
álmodozni nem mertünk,
gondolkodás eszközét
agyunkból kiszerelték.
Mostantól ez másként van,
gondolkodó agyunk van,
eszünket visszakaptuk,
néhányan már használjuk.
Használd Te is, van mire,
gondolatod ereje,
gazdaggá tesz, meglátod,
ha
teremtőként használod!
Elolvadt a régi hó,
tudatos gondolkodó
lettél, éljél hát vele,
láss neki és fogj bele!
Merj álmodni és hinni,
örök lénnyé fogsz válni!
Álmodj napsugaras Nappal
mosollyal az arcán,
álmodj tarka virágokkal
pillangókkal szirmán.
Álmodj ablakon át fénylő
sárga Teliholddal,
álmodj az égen szikrázó
fényes csillagokkal.
Álmodj boldog emberekkel,
kik Rád mosolyognak,
akik szeretetet mindig
önzetlenül adnak.
Álmodj igaz valóságot,
amely nem csak álom,
álmodd az igazak álmát,
őszintén kívánom.
Ébredj fel, ha üt az óra,
s kergesd el az álmot,
éld meg amit álmodtál,
mint igaz valóságot.
mosollyal az arcán,
álmodj tarka virágokkal
pillangókkal szirmán.
Álmodj ablakon át fénylő
sárga Teliholddal,
álmodj az égen szikrázó
fényes csillagokkal.
Álmodj boldog emberekkel,
kik Rád mosolyognak,
akik szeretetet mindig
önzetlenül adnak.
Álmodj igaz valóságot,
amely nem csak álom,
álmodd az igazak álmát,
őszintén kívánom.
Ébredj fel, ha üt az óra,
s kergesd el az álmot,
éld meg amit álmodtál,
mint igaz valóságot.
Te velem szemben, én szemben Veled,
megigéz engem a tekinteted.
A szíved igaz, mindig hű marad,
tiszta vagy belül, lelked rám tapad.
Szemed, s a szemem egymásba néznek,
összeakadnak a tükörképek.
Szememben vagy, s én a szemedben vagyok,
könnyeket csalunk, ők oly boldogok.
Nevetve hullnak, arcok pirulnak,
ajkunkon mosoly, összesimulnak.
Szorosan ölelsz, visszaölellek,
összetapadnak a tekintetek.
Te vagy a tükröm, magamat látom,
én a Te tükröd, maga az álom.
Egy, s ég, mi köztünk sohasem szakad,
Mi Egyek vagyunk, s ez így is marad.
megigéz engem a tekinteted.
A szíved igaz, mindig hű marad,
tiszta vagy belül, lelked rám tapad.
Szemed, s a szemem egymásba néznek,
összeakadnak a tükörképek.
Szememben vagy, s én a szemedben vagyok,
könnyeket csalunk, ők oly boldogok.
Nevetve hullnak, arcok pirulnak,
ajkunkon mosoly, összesimulnak.
Szorosan ölelsz, visszaölellek,
összetapadnak a tekintetek.
Te vagy a tükröm, magamat látom,
én a Te tükröd, maga az álom.
Egy, s ég, mi köztünk sohasem szakad,
Mi Egyek vagyunk, s ez így is marad.
