Költők szerint
Korponai István (19)
Werner Mátyás (1)
Rexroth Kenneth (1)
Horváth András (5)
Váradi Roland (0)
A nap verse
Remény
Nincs a reménynek,
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik… olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények…
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények…
Vecsés, 2019. március 27. – Kustra Ferenc – A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik… olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények…
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények…
Vecsés, 2019. március 27. – Kustra Ferenc – A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".
Legújabb versek
Neked írom most ezt verset,
tudd, hogy mennyire szerettelek.
Kollégák voltunk, és barátok,
te voltál a legjobb, belátom.
Mindig dicsértél, és kedveltél,
és hosszabb életet reméltél.
Egy napon beteg lettél,
de te semmitől sem féltél.
Küzdök én! Mondtad büszkén,
de a betegség volt nagyon kemény.
Mindig jó csaj voltál és vakmerő,
Isten veled drága barátnő.
tudd, hogy mennyire szerettelek.
Kollégák voltunk, és barátok,
te voltál a legjobb, belátom.
Mindig dicsértél, és kedveltél,
és hosszabb életet reméltél.
Egy napon beteg lettél,
de te semmitől sem féltél.
Küzdök én! Mondtad büszkén,
de a betegség volt nagyon kemény.
Mindig jó csaj voltál és vakmerő,
Isten veled drága barátnő.
Van egy macskám,neve Guszti,
Nem lehet rá haragudni.
Hatalmas,dagadt kandúr,
az utcában ő az úr.
Minden cica lány szereti,
de a szomszéd kutyája cseppet sem kedveli.
Minden reggel megkergeti,
Guszti viszont kineveti.
Somfordál óvatosan az utcán,
nagyon vagány az én macskám.
Hajnal 5-kor már éhes,
ilyenkor vagyok rá mérges.
Megissza a kis tejét,
de utána se találja a helyét.
Össze-vissza szaladgál,
szomszéd néni meg kiabál,
örülök neki,hogy hajnalban már áll a bál.
De nem bántom,hiszen nem is tehetem,
mert Gusztikámat nagyon szeretem.
Nem lehet rá haragudni.
Hatalmas,dagadt kandúr,
az utcában ő az úr.
Minden cica lány szereti,
de a szomszéd kutyája cseppet sem kedveli.
Minden reggel megkergeti,
Guszti viszont kineveti.
Somfordál óvatosan az utcán,
nagyon vagány az én macskám.
Hajnal 5-kor már éhes,
ilyenkor vagyok rá mérges.
Megissza a kis tejét,
de utána se találja a helyét.
Össze-vissza szaladgál,
szomszéd néni meg kiabál,
örülök neki,hogy hajnalban már áll a bál.
De nem bántom,hiszen nem is tehetem,
mert Gusztikámat nagyon szeretem.
Drága egyetlen kedvesem
Te hozzád szól most a versem.
Nagyon rossz volt nem rég az életem.
A szerelmet régen nem is ismertem.
Egy újabb kemény napra ébredtem,
hogy az nap mi vár rám,még nem is sejthettem.
El voltam kenődve,mert megviselt az élet,
de egy üzenet megváltoztatott mindent.
Írtad,hogy mindenkép meg akarsz ismerni,
gondoltam magamba,ez a férfi aztán nem semmi.
Sokáig szépeket írtál,
és egy nap végre randira hívtál.
Eljött a nagy nap,és én ideges lettem,
az ágyam előtt hasra is estem.
Vajon tettszek majd neki?
Vagy továbbra se lesz nekem senki?
Mikor végre megláttalak,
tudtam,hogy mindig téged vártalak.
Kedvesen megfogtad a kezem,
és kérted,hogy örökre veled legyek.
Miért egy ilyen félénk lányt választottál?
Te nem válaszoltál,csak kedvesen mosolyogtál.
Az életemet boldoggá tetted,
köszönöm,hogy vagy nekem kedvesem.
Te hozzád szól most a versem.
Nagyon rossz volt nem rég az életem.
A szerelmet régen nem is ismertem.
Egy újabb kemény napra ébredtem,
hogy az nap mi vár rám,még nem is sejthettem.
El voltam kenődve,mert megviselt az élet,
de egy üzenet megváltoztatott mindent.
Írtad,hogy mindenkép meg akarsz ismerni,
gondoltam magamba,ez a férfi aztán nem semmi.
Sokáig szépeket írtál,
és egy nap végre randira hívtál.
Eljött a nagy nap,és én ideges lettem,
az ágyam előtt hasra is estem.
Vajon tettszek majd neki?
Vagy továbbra se lesz nekem senki?
Mikor végre megláttalak,
tudtam,hogy mindig téged vártalak.
Kedvesen megfogtad a kezem,
és kérted,hogy örökre veled legyek.
Miért egy ilyen félénk lányt választottál?
Te nem válaszoltál,csak kedvesen mosolyogtál.
Az életemet boldoggá tetted,
köszönöm,hogy vagy nekem kedvesem.
Csendben jő a fénylő angyal,
Árnya suhan falamon,
Csendben várom mit hoz nékem,
Ajándékot?... nem tudom,
Leszállt egy percre...
tovább áll...
Hozott valamit?
Vagy csak tovább állt?
Nem itt van.. Érzem minden percben,
A szeretett az ami körül vesz engem,
Vigyázok rá..Nem engedem el soha,
S életem végén majd egyedül röppen tova.
Árnya suhan falamon,
Csendben várom mit hoz nékem,
Ajándékot?... nem tudom,
Leszállt egy percre...
tovább áll...
Hozott valamit?
Vagy csak tovább állt?
Nem itt van.. Érzem minden percben,
A szeretett az ami körül vesz engem,
Vigyázok rá..Nem engedem el soha,
S életem végén majd egyedül röppen tova.
Egy angyal szállt szobámba, s nyomot hagyott,
S nyomot hagyott ott hol egy ember elhagyott,
Egy ember ki becsületes jó ember volt,
Csak nehéz volt a súly mi a vállán volt,
Zokogtam Sírtam napokon át,
De mit tehetnék?... Hisz ez az egész magával ránt,
Elfelejtem mit tett,s mit tett ellenem,
Tovább lépek s élem az életem...
S nyomot hagyott ott hol egy ember elhagyott,
Egy ember ki becsületes jó ember volt,
Csak nehéz volt a súly mi a vállán volt,
Zokogtam Sírtam napokon át,
De mit tehetnék?... Hisz ez az egész magával ránt,
Elfelejtem mit tett,s mit tett ellenem,
Tovább lépek s élem az életem...
Szeretlek kedvesem ezt elmondtam vagy százszor,
de olyan jó kimondani ,hogy elmondom még párszor.
Szeretlek édes és Most jól figyelj szavamra:
Esküszöm, hogy soha-SOHA nem hagylak magadra!
Szükségem van rád kicsim és tudom rám is neked,
imádom ha mellettem vagy s köszönöm, hogy
szeretsz!
Hiányzol nagyon a hangod , ahogyan nevetsz,
remélem, hogy minél hamarabb mellettem lehetsz.
Szeretnék minden percben csakis veled lenni,
érted képes vagyok, hidd el nekem, akármit megtenni!
Szeretlek és tudom jól, hogy sűrűn mondom neked,
de csak azért mondom ennyiszer, hogy soha el ne feledd.
Hiányzol cica és ha végre újra látlak,
bebizonyítom neked, hogy mennyire
IMÁDLAK!
Csodálatos és kemény vagy,
bár nálad sokszor fagy.
Szeretem a rideg mosolyodat,
pedig a hideg sokszor az arcomba csap.
Sétálgatok az utcán bambán,
nézem a havazást némán.
Beszélek hozzád hosszasan,
és te válaszolsz nekem komoran.
Ledermeszted a természetet,
és nem kíméled az embereket.
De nálad jön a Mikulás,
akit mindenki nagyon vár.
Majd érkezik a karácsony,
nem is vagy te gonosz,már belátom.
bár nálad sokszor fagy.
Szeretem a rideg mosolyodat,
pedig a hideg sokszor az arcomba csap.
Sétálgatok az utcán bambán,
nézem a havazást némán.
Beszélek hozzád hosszasan,
és te válaszolsz nekem komoran.
Ledermeszted a természetet,
és nem kíméled az embereket.
De nálad jön a Mikulás,
akit mindenki nagyon vár.
Majd érkezik a karácsony,
nem is vagy te gonosz,már belátom.
Felvettem mikulás sapkámat,
Már nagyon rég várlak.
Kis levelem már megirtam,
Egész évben jó voltam.
Haaa! Csingi-lingi, jaj de jó
Megérkezett a Télapó!
Már nagyon rég várlak.
Kis levelem már megirtam,
Egész évben jó voltam.
Haaa! Csingi-lingi, jaj de jó
Megérkezett a Télapó!
"Játszodtunk gyerekként,
Gondtalan felhőként,
Szánkoztunk,hó várat építettünk
Nyakig vizesen haza siettünk;
Nem voltunk betegek,
Depresziósak sem lelki pszichések
Élveztük a fogocskát,bujócskát
Büntetés volt ha bent maradtál;
Könyvtárba jártunk,
Nem az Internetröl tanultunk,
Nem volt Google,Youtube
mégis jelesen vizsgáztunk;
A Vasárnap Szent,
Mindenki eggyütt ünnepelt,
Az ebéd tálalva,
Imádság volt mondva.
Van még idö gyerekek,
hogy felnöttek legyetek;
Én! Köszönöm Istenem,
hogy még gyermek lehettem..."
Gondtalan felhőként,
Szánkoztunk,hó várat építettünk
Nyakig vizesen haza siettünk;
Nem voltunk betegek,
Depresziósak sem lelki pszichések
Élveztük a fogocskát,bujócskát
Büntetés volt ha bent maradtál;
Könyvtárba jártunk,
Nem az Internetröl tanultunk,
Nem volt Google,Youtube
mégis jelesen vizsgáztunk;
A Vasárnap Szent,
Mindenki eggyütt ünnepelt,
Az ebéd tálalva,
Imádság volt mondva.
Van még idö gyerekek,
hogy felnöttek legyetek;
Én! Köszönöm Istenem,
hogy még gyermek lehettem..."
Miki,Miki,Mikulás,
hóban járó öreg srác.
December 6-a a te napod,
ilyenkor még a nap is felragyog.
Hosszú útról érkezel,
el is fáradsz rendesen.
Szeret téged minden gyerek
Fogadnak is szeretettel.
Jó gyerekeket megjutalmazod,
de a rosszat se bántalmazod.
Van egy társad,ő a krampusz,
virgácsokat osztogat a kis huncut.
Aranyos vagy,és jóságos,
hogy vagy nekünk,az csodálatos.
hóban járó öreg srác.
December 6-a a te napod,
ilyenkor még a nap is felragyog.
Hosszú útról érkezel,
el is fáradsz rendesen.
Szeret téged minden gyerek
Fogadnak is szeretettel.
Jó gyerekeket megjutalmazod,
de a rosszat se bántalmazod.
Van egy társad,ő a krampusz,
virgácsokat osztogat a kis huncut.
Aranyos vagy,és jóságos,
hogy vagy nekünk,az csodálatos.
Minden,mit ígértél nékem
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.
Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!
Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.
tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.
Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.
Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!
Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.
tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.
Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.
Merre vagy?Óh !Annyira hiányzol
mint hűs fáknak a könnyű nyári zápor
mondd,merre vagy?
Kereslek,és felkutatlak bárhol
az őszi esték hűvös alkonyából
hallom hangodat.
Kutatlak!S a sápadt esti fényben
a levetkőzött őszi fák tövében
szinte láttalak.
Vártalak a néma,csupasz fák közt,
a mély álomba zuhant almafák közt
súgd meg.,merre vagy?
Eltűntél!Hiába hívlak,
de neved szívembe írtam..
Mondd?merre vagy?
Ez a versem kicsit más, mint a többi,
erről az emberről is lehet mit írni.
Már hajnal ötkor felkel,
kicsit még álmos,de kit érdekel.
El is indul a munkába elég kábán,
néznek is rá az emberek furán.
Beér a munkahelyre,köszön halkan.
Éjszakás társa épp hogy meghallja.
Átveszi az osztályt,és a betegeket,
Látott ő már ilyet,nem egyet,de rengeteget.
Eteti,itatja,ápolja az elesetteket,
dolgozik is nem is keveset.
Az emberek őt nagyon szeretik,
A fáradtságot ő nem is ismeri.
Lassan letelik a műszakja,
de a munkát otthon se hagyja abba.
Lassan lépeget az utcán,
Kérdezik is a szomszédok:Ki is ez a lány?
Ő is csak egy ember,mint más.
Ha ő ápol,nem érhet csalódás.
Otthon is keményen tevékenykedik,
hogy hogy bírja,mások nem is érték.
És hogy miért lettem én is ápolónő?
Talán mert kemény lelkemnek ez ad erőt.
erről az emberről is lehet mit írni.
Már hajnal ötkor felkel,
kicsit még álmos,de kit érdekel.
El is indul a munkába elég kábán,
néznek is rá az emberek furán.
Beér a munkahelyre,köszön halkan.
Éjszakás társa épp hogy meghallja.
Átveszi az osztályt,és a betegeket,
Látott ő már ilyet,nem egyet,de rengeteget.
Eteti,itatja,ápolja az elesetteket,
dolgozik is nem is keveset.
Az emberek őt nagyon szeretik,
A fáradtságot ő nem is ismeri.
Lassan letelik a műszakja,
de a munkát otthon se hagyja abba.
Lassan lépeget az utcán,
Kérdezik is a szomszédok:Ki is ez a lány?
Ő is csak egy ember,mint más.
Ha ő ápol,nem érhet csalódás.
Otthon is keményen tevékenykedik,
hogy hogy bírja,mások nem is érték.
És hogy miért lettem én is ápolónő?
Talán mert kemény lelkemnek ez ad erőt.
Hogy ki az én barátom?
Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.
Hűséges,okos,bátor.
A házunk udvarán ő az Úr.
Négylábú,okos,és harcos,
és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.
A cicámat mindig megkergeti,
de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.
A gyerekeket szereti,védelmezi,
így lehet hát őt jellemezni.
Ha hazamegyek már vár reám,
igazán büszke lehetsz te is rá.
Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,
a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.
Hűséges társam marad mindig Bodri,
de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.
Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.
Hűséges,okos,bátor.
A házunk udvarán ő az Úr.
Négylábú,okos,és harcos,
és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.
A cicámat mindig megkergeti,
de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.
A gyerekeket szereti,védelmezi,
így lehet hát őt jellemezni.
Ha hazamegyek már vár reám,
igazán büszke lehetsz te is rá.
Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,
a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.
Hűséges társam marad mindig Bodri,
de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.
Gondolataid és terved
meg sem tudod számolni,
nem is tudod, hogy melyiket
kell valóra váltani.
Feladatod, mint a tenger,
oly rengeteg a dolgod,
fabatkát sem ér az egész,
ha meg nem valósítod.
Szándék cselekedet nélkül
soha nem elegendő,
tetteidre szükség van,
ez életedben sorsdöntő!
Szüld meg gondolataidat,
minél előbb cselekedj,
nem válik valóra terved,
ha soha nem cselekedsz!
Ne késlekedj, fogj már hozzá,
hisz Te vagy a Teremtő,
Istened fogja a kezed,
ad hozzá elég erőt!
meg sem tudod számolni,
nem is tudod, hogy melyiket
kell valóra váltani.
Feladatod, mint a tenger,
oly rengeteg a dolgod,
fabatkát sem ér az egész,
ha meg nem valósítod.
Szándék cselekedet nélkül
soha nem elegendő,
tetteidre szükség van,
ez életedben sorsdöntő!
Szüld meg gondolataidat,
minél előbb cselekedj,
nem válik valóra terved,
ha soha nem cselekedsz!
Ne késlekedj, fogj már hozzá,
hisz Te vagy a Teremtő,
Istened fogja a kezed,
ad hozzá elég erőt!
Reggel,ha felkelek,
mindig kéri a friss tejet.
Ha sírok,ha nevetek,
csak sejtelmesen lépeget.
Morzsi kutya mérgesen rámorog,
de ő csak a bajsza alatt édesen mosolyog.
Ha nagyon rossz napon van,
csak bájosan odabújik hozzám,és megvigasztal.
De ha mérges vagyok rá,
akkor ő sem kis pályázik ám.
Támad,és megkarmol,
hiszen a mi házunknál ő az Úr.
Nem szereti az egeret,
de hát ez ellen én mit tehetek?
Megfogja a tóban a halat,
ez a cicámnak a jó falat.
Meddig fog élni azt nem tudom,
csak azt, hogy Tom macskát mindig szeretni fogom.
mindig kéri a friss tejet.
Ha sírok,ha nevetek,
csak sejtelmesen lépeget.
Morzsi kutya mérgesen rámorog,
de ő csak a bajsza alatt édesen mosolyog.
Ha nagyon rossz napon van,
csak bájosan odabújik hozzám,és megvigasztal.
De ha mérges vagyok rá,
akkor ő sem kis pályázik ám.
Támad,és megkarmol,
hiszen a mi házunknál ő az Úr.
Nem szereti az egeret,
de hát ez ellen én mit tehetek?
Megfogja a tóban a halat,
ez a cicámnak a jó falat.
Meddig fog élni azt nem tudom,
csak azt, hogy Tom macskát mindig szeretni fogom.
Egy nyári reggelen bekopogtál,
bár zord,és goromba voltál,mégsem morogtál.
Olyan hirtelen jöttél,
és sok jóval nem is kecsegtettél.
Nem beszéltél,kegyetlen voltál,és néma,
és én úgy terültem ki,mint egy rémült béna.
Sírva könyörögtem,hogy ne bántsál,
de te az eszközökbe nem válogattál.
De erős voltam,és dühös harcos,
te meg brutálisan morcos.
Nem adtam fel a reményt,
és te láttad rajtam,hogy ez a nő nagyon kemény.
Kértelek,hogy hagyjál békén,
és te némán engedelmeskedtél.
Már nem vagyok beteg,vidám vagyok,
a mogorva látogató így végleg elhagyott.
bár zord,és goromba voltál,mégsem morogtál.
Olyan hirtelen jöttél,
és sok jóval nem is kecsegtettél.
Nem beszéltél,kegyetlen voltál,és néma,
és én úgy terültem ki,mint egy rémült béna.
Sírva könyörögtem,hogy ne bántsál,
de te az eszközökbe nem válogattál.
De erős voltam,és dühös harcos,
te meg brutálisan morcos.
Nem adtam fel a reményt,
és te láttad rajtam,hogy ez a nő nagyon kemény.
Kértelek,hogy hagyjál békén,
és te némán engedelmeskedtél.
Már nem vagyok beteg,vidám vagyok,
a mogorva látogató így végleg elhagyott.
Egyedül vagyok.
Magányosan, elhagyatva.
Sűrű csend vesz körül.
Légy sem zümmög, mégis hallok valamit.
Lassan becsukom a szemem, félek.
Keresem a zaj forrását, nem hallok mást,
Csak az agyam zakatolását.
Dolgozik izzón, lázasan.
Egy halvány fénypontot látok messze,
Gondolatban odalopózom közelebbre.
Hunyorgok, elvakít.
Kis cikázó kockák suhannak el előtte.
Figyelek.
Várok, míg a szemem megszokja a fényt.
S ekkor látom, egy film pereg.
Belenézek.
Fájó, ám mégis szép emlékek.
Szívem egyre hevesebben ver.
Egy hirtelen rándulás.
Ébren vagyok.
Verejtékben úszik a testem.
Most jöttem rá, mindent elvesztettem.
Éltem egy világban, mely színekkel volt teli,
Most szurok van mindenütt.
Éget, forró.
Mintha a pokol lenne.
Nem hasonlít szerelemre.
Vágyakozok. El innen, vissza a múltba.
De valami nem enged.
A valóság az, az taszít vissza.
Nem vagyok nyugodt. Nyomást érzek a szívembe
Egy könny törne elő, de ellenkezek, minden erőmet bevetve.
Még bírom, érzem már nem sokáig.
Győzött az érzés, s a könny legördül egészen a számig.
Megízlelem, nem sós, hanem keserű.
Vajon éri-e ajkam még éltető nedű?
A csókra gondolok. Édes, ízletes, álomszerű.
Fáradt vagyok.
Könnyben úszó arcomra rátelepszik az álmosság.
Hiába alszom, az agyam mégis zakatol tovább.
Ó, de nehéz bölcsnek lenni,
fájót, ártót elengedni,
maradni a szeretetben,
lenni EGYSÉGBEN az EGY-ben!
Ó, de nehéz mosolyogni,
az EGO-val harcot vívni,
mikor sötét kezében kard,
s szítja tüzet és a vihart!
Ó, de nehéz e világunk,
anyaggá lett valóságunk,
hol békétlenség alapja
embereket ostorozza!
Ó, de nehéz csak szeretni,
ha bántanak megölelni,
felnőtt korban gyermek lenni,
bántó tettet jóvá tenni!
Ó, de nehéz boldog lenni,
boldogságban megpihenni,
a félelmet eltemetni,
embert Istenként szeretni!
fájót, ártót elengedni,
maradni a szeretetben,
lenni EGYSÉGBEN az EGY-ben!
Ó, de nehéz mosolyogni,
az EGO-val harcot vívni,
mikor sötét kezében kard,
s szítja tüzet és a vihart!
Ó, de nehéz e világunk,
anyaggá lett valóságunk,
hol békétlenség alapja
embereket ostorozza!
Ó, de nehéz csak szeretni,
ha bántanak megölelni,
felnőtt korban gyermek lenni,
bántó tettet jóvá tenni!
Ó, de nehéz boldog lenni,
boldogságban megpihenni,
a félelmet eltemetni,
embert Istenként szeretni!
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz? ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja?
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(A verset egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt idős férfi írta. Fordította: Barsi Boglárka)
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz? ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja?
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(A verset egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt idős férfi írta. Fordította: Barsi Boglárka)
Veled vagyok boldog,
Neked nincs más dolgod,
hagyd, hogy szeresselek,
lelked része legyek.
Szíved átkarolom,
szeretettel tartom,
stólával megkötöm,
Benned gyönyörködöm.
Hagyj szívedben lakni,
leszek egy falatnyi
kenyér a lelkedben
úszó szeretetben.
Neked nincs más dolgod,
hagyd, hogy szeresselek,
lelked része legyek.
Szíved átkarolom,
szeretettel tartom,
stólával megkötöm,
Benned gyönyörködöm.
Hagyj szívedben lakni,
leszek egy falatnyi
kenyér a lelkedben
úszó szeretetben.
Sok verset olvasok, egyben hasonlóak,
segítséget többnyire kívülről várnak.
Úgy tűnik nem hiszik a TEREMTŐ ERŐT,
mivel
Őket megáldotta a TEREMTŐ ERŐ!!
Félreértés ne essék, imádkozni kell,
tiszta szívvel, őszintén és szeretettel.
Higgyük el, bennünk olyan erő lakozik,
mellyel
hogyha akarjuk, életünk megváltozik.
Istenünk megadja, mire szükségünk van,
de
sült galambot várni nagyon bizonytalan.
Fizikai létünk nekünk megadatott,
ez az mit az ember, s mindenki megkapott.
Teremteni először gondolattal kell,
majd
kérni Istenünket szívvel, szeretettel.
Segítséget, a "hogyan?"-t, Ő megmutatja,
megszülni a gondolatot reánk hagyja.
Van benned erő, azt Istenedtől kaptad,
vedd már szépen elő, Őt magára hagytad.
Hozd felszínre lelked legmélyebb zugából
TEREMTŐ ERŐD, ISTEN akaratából!
segítséget többnyire kívülről várnak.
Úgy tűnik nem hiszik a TEREMTŐ ERŐT,
mivel
Őket megáldotta a TEREMTŐ ERŐ!!
Félreértés ne essék, imádkozni kell,
tiszta szívvel, őszintén és szeretettel.
Higgyük el, bennünk olyan erő lakozik,
mellyel
hogyha akarjuk, életünk megváltozik.
Istenünk megadja, mire szükségünk van,
de
sült galambot várni nagyon bizonytalan.
Fizikai létünk nekünk megadatott,
ez az mit az ember, s mindenki megkapott.
Teremteni először gondolattal kell,
majd
kérni Istenünket szívvel, szeretettel.
Segítséget, a "hogyan?"-t, Ő megmutatja,
megszülni a gondolatot reánk hagyja.
Van benned erő, azt Istenedtől kaptad,
vedd már szépen elő, Őt magára hagytad.
Hozd felszínre lelked legmélyebb zugából
TEREMTŐ ERŐD, ISTEN akaratából!
Ne hidd, hogy az élet nehéz,
Te csak azzá teszed,
azzal, hogy a gondolataidat
nem rendezed.
Tedd túl magad minden zűrön,
apróságon, bajon,
csakis arra koncentrálj,
mely Neked nem fájdalom.
Ha
tetteidet mindig a
tiszta szíved vezérli,
nem kell többé makacsul
az EGO-dra hallgatni.
Hagyd csak szépen dolgozni,
jól megvan ő magával,
ne figyelj rá, ne töltsd fel
soha energiával.
Hogyha figyelmeddel
az igaz szívedben maradsz,
boldog, s gondtalan leszel,
ha a szívedre hallgatsz!
Te csak azzá teszed,
azzal, hogy a gondolataidat
nem rendezed.
Tedd túl magad minden zűrön,
apróságon, bajon,
csakis arra koncentrálj,
mely Neked nem fájdalom.
Ha
tetteidet mindig a
tiszta szíved vezérli,
nem kell többé makacsul
az EGO-dra hallgatni.
Hagyd csak szépen dolgozni,
jól megvan ő magával,
ne figyelj rá, ne töltsd fel
soha energiával.
Hogyha figyelmeddel
az igaz szívedben maradsz,
boldog, s gondtalan leszel,
ha a szívedre hallgatsz!
Robert Rush - Kimondhatatlanul:
A pillanat, feltámasztotta bennem a rég kiölt vágyat.
Az érzést! Minek szikrájától ismét lángra lobban, reményt vesztett szívemben a szerelem tüze.
Úgy ég! Úgy tombol! Szilaj, pajkos lángjai felemésztik a múlt, kínzó gyötrelmét.
Nincs kontrol! Nincs már az, rég, minek kellene?!!
Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.
Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég.
Érintéseitől a tested, remeg, földön állva a világ érzi át.
Vonzalom ez?! Vad szenvedély, forrón izzó tested, verítékeinek kábán áradó hada hűti le.
Vele lenni, neki élni! Csak ez számít még, még és még ezerszer még.
Akarni őt! Megálmodott határokon túl és még azon is túl! Mindenen át!
Szívedben lángot vető tűz, mellkasodba fájdalmat űz, szerelemtől fáj az? hát kit érdekel?
Boldogságtól némán, ülsz, vele szemben?
Szemében a láng, ami szívedben beforratlan hegként mély utakat hág, örökre, kitörölhetetlenül, magyarázat nélkül... ez a szerelem?ha ezt nem érzed át, nem az...
Mi ez a szenvedély? Ami gátlásoktól mentes, mélyen a szívünkben él!
A pillanat, feltámasztotta bennem a rég kiölt vágyat.
Az érzést! Minek szikrájától ismét lángra lobban, reményt vesztett szívemben a szerelem tüze.
Úgy ég! Úgy tombol! Szilaj, pajkos lángjai felemésztik a múlt, kínzó gyötrelmét.
Nincs kontrol! Nincs már az, rég, minek kellene?!!
Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.
Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég.
Érintéseitől a tested, remeg, földön állva a világ érzi át.
Vonzalom ez?! Vad szenvedély, forrón izzó tested, verítékeinek kábán áradó hada hűti le.
Vele lenni, neki élni! Csak ez számít még, még és még ezerszer még.
Akarni őt! Megálmodott határokon túl és még azon is túl! Mindenen át!
Szívedben lángot vető tűz, mellkasodba fájdalmat űz, szerelemtől fáj az? hát kit érdekel?
Boldogságtól némán, ülsz, vele szemben?
Szemében a láng, ami szívedben beforratlan hegként mély utakat hág, örökre, kitörölhetetlenül, magyarázat nélkül... ez a szerelem?ha ezt nem érzed át, nem az...
Mi ez a szenvedély? Ami gátlásoktól mentes, mélyen a szívünkben él!
Egy szép napon jöttél felém,
és mély álmomból felébresztettél.
Mert aludtak a vágyak,
mikor rádtaláltam.
Éreztem a reményt,és a fényt,
kedvesem légy hát örökre enyém.
Most már enyém vagy,
a szerelem elég nagy.
Kedves vagy és gyengéd,
édesem érted élek most már én.
Együtt leszünk este,reggel,
akkor is,amikor a nap felkell.
Veled élem le az életem,
s ezt köszönöm neked kedvesem.
és mély álmomból felébresztettél.
Mert aludtak a vágyak,
mikor rádtaláltam.
Éreztem a reményt,és a fényt,
kedvesem légy hát örökre enyém.
Most már enyém vagy,
a szerelem elég nagy.
Kedves vagy és gyengéd,
édesem érted élek most már én.
Együtt leszünk este,reggel,
akkor is,amikor a nap felkell.
Veled élem le az életem,
s ezt köszönöm neked kedvesem.
