Goethe Johann Wolfgang

(1749-1832)

Johann Wolfgang Goethe 1749-ben gazdag polgári család gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja császári tanácsos, édesanyja a frankfurti polgármester leánya volt. Alapfokú iskolái elvégzése után 1765-ben a Lipcsei egyetem jogi karán tanult. 1767-ben már versgyűjteménye jelenik meg Anette címmel, 1768-ban pedig az Új dalok című kötete 20 verssel. 1771-ben fejezi be Strassburgban jogi tanulmányait, és megszerzi a jogi doktorátusi címet. Sorozatban jelennek meg művei a drámáktól kezdve a versekig. 1775-ben költözik Weimarba Karl August herceg meghívására. Államügyekkel kezd foglalkozni, előbb miniszter, majd miniszterelnök lesz. Jó barátságot ápolt Schiller-el a kor másik híres német költőjével. 1808-ban jelenik meg híres drámai költeményének a Faust-nak első része. 1816-17-ben Utazás Itáliában címmel útikönyve jelenik meg. 1831-ben befejezi fő művét a Faustot. 1828-ban meghal Karl August herceg, 1830-ban pedig fia August. Szerettei elvesztése mély nyomot hagytak a költőben, akinek az egészsége is megromlik, és 1832-ben meghal.

Készítette: www.versek.eu

Fordította Kovács Iván

Ismered-e a tájat hol citromfák virágoznak,
És sötét lombok közt narancsok illatoznak?
Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél,
És halkan a mirtusz, magasra nő babér?
Jól ismered? Ott!
Ott veled, galambom,
Osszuk meg kalandom.

Ismered-e a házat melynek tetőjét oszlopok tartják fel?
Ragyog a terme s minden szoba csillog gyönyöreivel,
Hol márvány szobrok szomorúan rám merednek:
Szegény kis gyermekem, veled mit is tettek?
Jól ismered? Ott!
Ott, veled, kedves gyámom,
A választ megtalálom.

Ismered-e a felhős és meredek hegységet
Hol ködben az öszvér is majdnem eltéved?
Barlang mélyén sárkány neveli utódját,
A zuhanó vízesés mossa merev sziklát.
Jól ismered? Ott!
Utunk arra vezet!
Atyám, ott találjuk az igaz feleletet.

Láthattál álmaidban gyakran:
oltár elé veled haladtam,
te asszony voltál, én urad,
míg én ébredve, őrizetlen
órákon szádról gyűjtögettem
a számlálatlan csókokat.

A tiszta öröm hordozója,
mit átéltünk, pár gazdag óra,
tűnő gyönyörként száll tova.
Mit ér az élvezet, ha szádon
a legforróbb csók is csak álom,
s minden öröm a csók maga?

A boldogságot nem lehet ajándéka kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen szeretetet.

...A gond a szívünk gyökerén tanyázik,
s ott titkos kínokat csírázik,
békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört;
mindegyre új meg új álarcot ölt,
házat mutat s tanyát, kis gyermekeket meg asszonyt,
máskor tűz, víz, tőr, mérgezés;
attól remegsz, mi nem jön, és
mit el sosem veszítsz, azt kell folyton siratnod...

... Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy