Költők szerint

Gránicz Éva (33)

Cinamon C (1)

Not Me (0)

Máté János (0)

Kustra Ferenc József (2247)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (411)

Kedvesemnek (109)

Hiányzol (67)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Konkrétan: reményem nem teljesül…

(3 soros, zárttükrös duó)
Felébredt estére egy régi álmom,
Jó lenne, éjjel lenne ez az álmom…
Felébredt estére egy régi álmom.

Nekem fontos ez az ügy, de sok éve nem teljesedik,
Lelkem csak sír, a beteljesüléstől nem fényesedik…
Nekem fontos ez az ügy, de sok éve nem teljesedik.
*

(senrjú)
Már öregszem és
Nem lesz ebből már semmi…
Remény meg... marad!

Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

Pacsirta hangja
Ébresztőt fúj. Hőség van.
Ma derűs nap lesz.
*
Ébredő reggel,
Madárcsicsergés köszön!
Simogató szél.
*
Tollászkodnak a
Fészekben a kiscsibék.
Anyamadár holt.
*
Pirosas pipacs
Sereg uralja mezőt!
Kék ég alatt, sas.
*
Gólya ebédet
Keres, ma még nem evett.
Fiókát etet.
*
Gólya most éppen
Szabadnapos, nincs munka.
Gyerekkihordás.
*
Fecske lakása
Az eresz alá készült.
Csicsergő szülők.
*
Napnak sugara
Befedi selymes rétet.
Madártrillázás.
*
Faág csicsereg.
Madarak. Örömzene.
Fülnek kellemes.
*
Cinke fölrepül
Fára és dalolászik.
Meleg boldogság.
*
Madártrillázás,
Szélmalomharc a csenddel.
Tűző napsütés.
*
Holdtáncot mutat
Az éj közepi sötét.
Dróton, madarak.

Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc József - íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban.

Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó,
Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító!
Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre,
Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne.

Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman,
Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban.

Az én folyómnak
Egy félsze van, befagyás!
Nem vízzúdulás.
*
Nagy utazásra
Én folyóm vize nem megy.
Öreg mederben.
*
Esti alkonyat
Még szépíti vízfelszínt…
Pirosas fodrok.

Az idő tovalibben, mint a déli napfényben az árny,
A folyóm vize elapad, és győz majd a meder-magány.

Jó napom is van,
Ha, örömmel olvastok.
Alkonyi sötét.
Életlidérc, felkavar,
Víz télen, befagy hamar…

Vecsés, 2016. március 25. – Kustra Ferenc József – írtam: Versben, senrjúban és tankában… önéletrajzi írásként.

Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon,
Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón.
Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt,
Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt?

Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

Ha a számból nagy szavakat röppentek,
Velem szemben csak álltak a döbbentek.
Ha precízen végiggondolom, mit kell…
Többen lenyomnak egy rumot, üveggel.

Nem születtem vezérnek, vezetőnek,
Mások szemében nem látszom főnöknek.
Ki így született, ily’ a habitusa,
Annak az élet, egy nagy haláltusa.

Vecsés, 2002. október 13. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

Hmm…

Üldöző sírás,
Félelem más,
Régre gondolni… oly’ butás.

Sirok magánytól,
Magányos… sírástól.
Anyádtól…
Átoktól…
*
Társasági magány,
Letargiás magány,
Üldöznek… magány,
Hamis folyamodvány.

Gyertyafény is szomorú,
Élet szomorú,
Bú.
*
Nem bánkódok,
De min gondolkozok,
Mérgem-magányom,
Életfáradtságom.

Másik élet kellene,
Normál élet eleme…
Deleje!

Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, septolet trióban.

Hétköznapi pszichológia a bűnügyi munka frontjáról…

(3 soros zárttükrös)
Én bűnügyi nyomozótiszt vagyok, megteszem, amit jól tehetek,
Jót vagy rosszat én nem teszek, igyekszek és csak „jól” teszek…
Én bűnügyi nyomozótiszt vagyok, megteszem, amit jól tehetek.
*

(senrjon)
Bármit… jól kell megtenni,
Főleg bűnügyben, ott kell lenni!
Hozzáértés kell.
*

(HIQ)
Szív is kell,
Ésszel fonódva.
Értés kell.
*

(tízszavas duó)
Ötven évet lehúztam, sors igy rendelte,
Én helytálltam, sors rendezte!

Három kapitányságon dolgoztam, mindenhol én voltam a legjobb,
Elsőnek… legjobb.
*

(leoninus)
Valamit jól kell megtenni, mindenkinek igy lesznek jó emlékei.

Vecsés, 2026. április 24. -Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.

A sivatag, forró és hallgatag,
Sorsom menteném… de álmatag.
Forró szél hord homokot itt is,
Én megyek vele szembe… minek is?

Menteném mi menthető, de nincsen mit,
Védenék én mindent, vagy csak a semmit.
Bármi van bennem, ha nem ismerik el,
Olyan, mint kis bogár, mit homok fújt el.

Vecsés, 2007. január 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Kullogok, mint egy kivert kutya, a ködben,
Ballagok, de nem futok, mint nyúl a ködben.
Elvesztem a saját sorsomban,
Éreztem, baj van a gondomban.
Továbblépni, vajon lehet-e?
Én nem vagyok király gyereke!...

Futnék tán', ha volna mérföldes csizmám,
De csak nevet ezen, a szomszéd komám.
Látja tán', sánta kutya szintjén vagyok,
Miket mesélek, mondja, csak álmodok.

Vecsés, 2006. november 18. – Kustra Ferenc József-íródott: önéletrajzi írásként.

Hullám morajlik,
Hallgatom, beszélgetnek.
Csak találgatok.
*
Lélegzet hullám.
Taglalom a görbéjét.
Csak találgatok.
*
Várok! Te felelsz,
Én ölellek, lelkünk egy.
Te vagy a tenger.
*
Magam, én vagyok.
Megtestesült a lélek.
Köröttem tenger.

Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. Pozsgai Gyula: „AZ ÉLET HAJNALÁN” c. verse senrjú átirata. A szerző engedélyével.

Ott fönt, ilyen a vizionálásom…

Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben.

Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel!
Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel!
Kosárból lenézve, vízben látod az arcod,
Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod…

Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány
És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám.

Élet repül. Árbockosár életem felett csendben,
Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben.
Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem…
Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem.

A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép,
De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép.

Árbockosárban is közelg már az óra,
Távozni készülök majd én… nyugovóra.
Jönnek majd angyalok, akkor virradóra?

Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul,
Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul…

Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

Énekel a blues énekes,
Hallom, hangja olyan rekedtes…
Dübörög a dob, rossz a mikrofon, recseg,
Énekes a régi szép időkről fecseg.

Dühöngött egy vad szélvihar,
De aztán el is múlt hamar.
Kisütött a nap én meg bőszen napozok,
Ha megizzadok gyerekkádban pancsolok.

Anyám-anyám süssél nekem rétest.
Gyúrd be és húzd ki jól a klassz pépest…
Én meg közben dúdolom a munkadalt,
Holnap meg mondhatod: a rétes felfalt…

Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat,
Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava…
A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat,
A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara.

Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként

(bokorrímes)
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…

(Senrjon)
Ma van… jövő lehet majd…
Vagy mában, vagy jövőben élünk!
Nulla idő nincs!

Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös)
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
*
(Septolet)
Terjedő baj, dörrenő zaj,
Átható jaj…
Önpusztító emberi faj.

Helyzetünk:
Szenvedünk…
Reszketünk,
Hogy elveszünk.
*

(HIQ trió)
Testvéri
Szeretet nincs is?
Háború!

Időben
Élettelen és
Térben is!

Asszonyok
Élte csak sírás!
Halk sírás…
*
Anya orcáján ború…
Fia ifjú férfiú,
Harcba hívja a háború.

Szomorú,
Szigorú,
Iszonyú
Háború.
*

(Senrjon trió)
Katonák imája, mint
Hajótörötteké. Péntek nincs…
Élet gyászfoltos…

Harc, véres koszorúban!
Koszorút természet megfonta!
Élet gyászfoltos…

Harc halál-koszorúban!
Hontalan mise… elhallatszik!
Élet gyászfoltos…
*
Halál tombol –
Létet rombol…
Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.

Kedvesünk,
Gyermekünk,
Nemzetünk
Óvd Istenünk.
*

(Leoninus csokor)
Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
*
(septolet csokor)
Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
Fájdalom elborít,
Látvány tébolyít.

Szétnézek –
Rémképek,
Élmények:
Rémségek.
*

Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
*
Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
Erőszak gyilkolt,
Zsúfolt a sírbolt.

Parancsszó
Hallható,
A jajszó
Átható.
*

Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
*

Ott fekszik egy katona,
Harcnak hősi bajnoka…
Várja haza asszonya.

Gyászjelentés –
Késdöfés,
Tisztelgés –
Édeskevés.
*

Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
*

Bánat áztat
Özvegyi fátylat…
Fizettünk nagy árat -
Nagy ember von vállat.

Hatalmasok,
Tudatlanok – Miattatok
Jajgatok.


Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]

Ragyog-e még lelkem mosolyodtól újra,
mint a gyémánt?
S szemeink bűvöletében érezzük-e még,
a vágyat némán?
Ajkaink találkoznak-e még oly forrón,
vágytól égve?
S testünk minden rezdülése súgja e még, akarlak téged?

Mennyi, mennyi kérdés, s megannyi kérdőjel van még,
amikre válaszokat, csak egymás közelében éreznénk.
Tudom, abban a pillanatban, amikor meglàtnánk egymást,
testünk remegne a vágytól, hogy újra, ölelhessük egymást.

Mert nem múlik el úgy perc, óra,
s egyetlen napom,
eszembe ne jusson, amikor először
szemünk találkozott azon a hajnalon.
Amikor édes csókod ajkamon először érezhettem,
s karod ölelésében kedvesem először elveszhettem.

S ha akarom, ha nem, most is itt csengenek szavaim fülemben,
amit ajkaink találkozása után füledbe súgtam neked oly kedvesen.
Ami így hangzott, ezt a csókot még valaki nagyon fogja értékelni,
s lesz egy nő, aki téged mindennél jobban
fog szeretni.

Már tudom, amit akkor még csak nem is sejtettem,
ez a nő én lettem, s mindörökké tart irántad szerelmem.
S ha lesz még rá alkalmunk a sorsunkban,
hogy meg jutalmazzon és szeressük egymást.
Azt hiszem, sőt tudom, sírva omlok egyenesen,
a karjaidba, s magamhoz szorítalak kedvesem.

Nem érdekel semmi, csak, hogy újra ott
vagy velem,
s ajkam, ajkadhoz érve, suttogja szeretlek élet.
S ha te azt mondod nekem hiányoztál drága,
én is szeretlek nagyon, s karomba zárlak.

Az éjszaka halkan a szívemhez zenél, a város,
ahol élek, száz titkot mesél.
A ligetben a lombok álmodva súgnak, mi lehet
a titka szép otthonomnak.

Az utcák kövein épp itt jár a nyár,
piros selyemszalaggal átkötve vár.
Kék kút hűsítő vize csorog az ajkadon,
s én szép szemed, pillantásod epedve várom.

Ó, nyári éj, Holdnak udvara,
csillagok s örök álmaim hona.

Nekem hiányzol Kornélia,
Lehetnél bennem… lelkem párja.
Tíz évet lehúztunk,
Ez bizony a múltunk…
Gyere no, vissza Kornélia.

Érted vágyakozik mindenem,
Csak nálad pihenhet a szívem.
Ha hívsz engem, megyek,
A karomba veszlek.
Örökké maradok kedvesem.
*
Merészelek, jobb jövőt kérni,
Még jó pár tízet, veled élni…
Sorstól, nem kell félni,
Szeretve kell élni.
Gyere… vágyaimnak zenélni!

Veled lobban a láng szívemben,
Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben.
Nem félek a sorstól,
Vágyam nő a csóktól.
Karodban olvadnék... szüntelen.
*
Tanuljak, még jobban szeretni?
Közben a lelkedbe kerülni?
Nagy volt a hiányod,
De nem volt másságod.
Magamhoz beszélek! Ezt tenni?

Ne tanulj már, hisz szíved szeret,
A lelkem rég befogadta ezt.
A hiány égetett,
De szívem tégedet,
Mindvégig őrzött, perc amíg jött..
*
Igyekszek benned, jobban bízni,
Igyekszek benned, jobban hinni.
Harcom, magam vivom,
Éjjel Te vagy álmom…
Veled beszélek… s lepihenni.

Ha bízni akarsz, engedj közel,
Ha hinni akarsz, ész mérlegel.
Csitítsd el harcaid,
Bízd énrám álmaid,
A karomban békén pihenj el.
*
Ha összeállunk, Kornélia,
Az már nekem a szívem útja.
Ölelnélek, csókkal,
Simogatás, csókkal…
Ünnepeken is él… szív útja.
Ha összeérünk, szívem zenél,
A vágyad bennem örömre kél.
Ölelés és csókok,
Szelíd simogatók.
Szív útja, ünnepeken is él.
*
Gondolod, hogy nem bíztam benned,
Véljem, hogy ebből volt eleged?
Hallgattam mesédet,
Meg ütő szívedet…
Ha visszatérsz… szeretet jeled.

Tudom, bíztál, csak néha féltem,
Szívem súlyát rejtve viseltem.
Ha szavam hallgattad,
Éreztem, ott marad.
Ha visszatérek, szeress engem!
*
Gyere vágyok, óh, Kornélia!
Gyere csak, kinek nincs bajusza…
Hallgassuk a csendet,
Nem lehet eleget…
Végül… vágyok, óh Kornélia.

Jövök már hozzád, ó, kedvesem,
Vágyaknak lángjában ég lelkem.
Hallgatni a csendet,
Míg szívünk remeghet,
Csókban talál rám az érzelem.
*
Szíveinknek… együtt működni,
Lélekben kéne egyesülni…
Van tíz év gyakorlat.
Újra kell akarat…
Jőj vissza… egymást kell szeretni.

Szívünk lángja hadd forrjon össze,
Lelkünk vágya ne szálljon messze.
A tíz év nem szakít,
Az akarat szólít.
Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze!
*
Én már gondolom, mi egy sorsban,
Jövőkben szépen élnénk… sorban.
Hívj fel, hogy mikor jössz,
Óvatosan előzz!
Mondok imát hozzád, kínomban…

Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét,
Veled újra meglelem a fényt.
Hívj hát, hogy induljak,
Ölelve csókoljak…
Én is imádkozok mindezért.

Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam.

(3 soros-zárttükrös duó)
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,

Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.

Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…

Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.

Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül… a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak…
Nem kell más nekünk!

Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék…
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.

Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.

Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.

Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.

Könyvemet rég belepte a por,
És rejti buzgón az alagsor.
Lapjai közt a levegő sem jár,
Csak nyomtatja egy üres pohár.

Pedig benne megannyi dal ragadt,
Elvágták a selyemből szőtt életfonalat.
S ahogy íróját magához rendelte az Úr,
A könyv azóta ott van; szótlanul.

Ne add fel az álmaid soha,
hisz nélküle nem élhetsz
Ha egyedül vagy, s bánt az élet,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Álmok nélkül nincsen élet,
álmok nélkül meghaltál.
Ha bánt valami gondolj a szépre,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Az álmok teszik széppé az életet,
az álmok adnak reményt a rosszban.
Ha fáj az élet, s bántanak téged,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Ne add fel soha, mit kitűztél eléd,
ne add fel soha, az álmaid.
Ne add fel soha, akár milyen nehéz,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Nézz fel az égre, s álmodjál,
álmodj, arról mit szeretnél.
Ne add fel soha mit magad elé tűztél
ne hagyd, hogy elrontsák álmodj tovább.

Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,
hadd érezzem forró szerelmedet édesem,
Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,
remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szeress csak szeress örökké engem,
szívem csakis téged forrón és hűen szeret.
Ajkad ajkamhoz tapadva szoríts magadhoz,
ölelj, csak ölelj és soha ne engedj el magadtól.

Bújj hozzám érezzem szíverésedet, szívemben,
forró mézédes csókod felemészti testem.
Kívánlak egyre jobban, lángra gyújt a forró vágy,
egyetlen szívem dobbanása testedért kiált.

Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,
hadd érezzem forró szerelmedet édesem,
Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,
remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szemedbe nézek tekintetedtől elolvadok,
csillagok ragyognak egy pillantásodtól.
Szemed mosolya többet ér ezer szónál,
tudom mit mondanál mielőtt meg szólalnál.

Amikor szemedbe nézek látom a vágyat,
karjaid ölelését és édes csókodat, ajkadat.
Érzem kezed ,hogy fogod és halk sóhajtásod,
szerelmedet mikor ajkaddal, ajkamat csókolod.

Amikor szemedbe nézek még az idő is elszáll,
a szerelem lángra gyúl szívünkben immár.
A vágy, s a szerelem vezérel mindkettőnket,
dobogó szívedet hallom szívemhez közel.

Amikor szemedbe nézek látom.önmagamat,
látom, hogy szívem szerelme örökké tart.
A te a szíved szívemben dobban ezerszer,
lelkem, lelkemmel eggyé vált csendesen.

Ròlad muzsikál az én szívem,
hozzád fűz szerelmem kedvesem.
Hosszú éjszakák, hosszú nappalok,
szívemnek hangján, szívedhez szólok.

Hosszú forró nyár, csillagfényes éj,
szívem azt suttogja, tiéd vagyok én.
Nincs tér, távolság, csak a végtelen,
érezd szívem ritmusát, veled vétkezem.

Csendben átölelsz, szorosan hozzám bújsz,
lecsókolom könnyeid, mi arcodon lecsordul.
Megfogom kezed, szívemre helyezem kedvesem,
könnyeim nem titkolva, érzem szívem megremeg.

Szívemnek hangjában, te vagy minden szólam,
betűim hadában, sorokban a szavak.
Rímeket alkotva, mind szívedhez szólnak,
szíved megremeg, ajkad hallgatag.

Szívből írhatok papírra vethetem,
tollamból a tinta, el nem fogy kedvesem.
Örök a tűz mi ki nem oltható,
szavakkal ez az érzés le nem írható.

Örök a fény veled a ragyogás,
szívemben, szíved minden dobbanás.
Örök ez a tűz, örök ez a varázs,
minden szép érzés, veled a mennyország.

Nyár van forrón perzsel a nap,
égeti a hőség bőröm mindennap.
Tikkasztó a hőség, a szél sem fúj,
hűsítő eső kellene úgy lenne jó.

Tengerparton fürdenénk a hullámok között,
úszni a dús habokban delfinek között.
Sétálnánk a naplementében este,
nézném a csillagokat a sétányon Veled.

Kézenfogva szaladnánk a parti fövenyen,
kavicsokat dobálnánk a tenger vizébe.
Hűs szellő fújná arcunkat kedvesem,
kellemesen érezném ott magam veled.

Ha elvesznék a habokban Te kimentenél,
két erős karoddal felemelnél.
Kivinnél a partra édes kedvesem,
csókjaiddal boritanád remegő testemet.