Költők szerint

Gránicz Éva (33)

Petre Viktória (7)

Pongó Győző (6)

Mezei Sára (1)

MR. Pierott Hunor (0)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (386)

Kedvesemnek (109)

Hiányzol (67)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Nem kérek mást csak adj még id?t!
Az id?höz kérek Uram, er?t!
Add, hogy a fényed úgy hasson át,
hogy a szívem kinyiljon a végtelenen át.

Terítsd be az arcom lágy fényeddel,
szívem itasd át a szereteteddel,
Hogy ragyogni tudjak én is másokra rá,
s a szeretet szálljon bel?lem tovább.

Adj még Istenem adj még id?t!
Van még itt dolgom,adj hozzá er?t!
Hálás a szívem csak köszönni tudom,
hogy mellettem voltál eddigi utamon.

Nem kérek mást csak fogd a kezem,
ahogyan vezettél egész életemen.
Kitárt karokkal szólítlak én Téged,
magamban érzem szent,szeret? lényed.

Adj még Uram, adj még er?t!
Hogy szeretni tudjak,adj még id?t!
Nem számít más csak fogd a kezem,
ahogy vezettél eddig át az életemen.

Két szív egy éjjel a csillagos ég felett eggyé vált,
szép hónapok alatt és éjen át.
Szép volt vidám minden perc,
mit veled töltöttem ezen az éjjelen.
Boldogság és vággyal tele,
ezt érzi az én szívem.

Boldog voltam mint soha tán,
hogy enyém lettél azon az éjszakán.
Szemedben a fény olyan volt,
mint még soha más ezen a bolygón.

Szíved, szívemben dobog és szeret,
ez volt életem legszebb perce.
Olyan volt ez mint egy álom,
megtaláltam a boldogságom.

Közelséged szívem dobbantja,
nincs is ennél szebb csoda.
Mikor szíved hozzám szól,
minden perce olyan megható,

Ez olyan érzés mint egy vágy,
amit a szív mindig kíván.
Szíved szerelme ad nekem erőt,
mert tudja, hogy ez a lüktető erő.

Szívedben a vágy nagyobb,
mint te azt hitted azon a hajnalon.
Szíved tudja mit akar,
az én szívemet magadnak.

Azért szeretsz te annyira,
mert a szíved az én szívem akarja.
Kérted szívem egy hajnalon,
meg is kaptad azt ott akkor.

Szívemben a szíved él,
nincs ember ki ezt elvenné.
Ember párjára úgy talál rá,
hogy szíve halkan muzsikál.

Ezt a dallamot kell meg halljad,
hogy tudjad szíved mit dalolna.
Azt a dallamot üti szíved,
hogy el ne engedd azt a szívet.

Minden csillag azért fénylett,
hogy vedd észre, hogy van egy ember,
ki a te szívedet ragyogja be.
Neked adtam azt a szívet,
hogy ragyoghasson a te szíved.

E két szívnek volt egy álma,
mi beteljesült mostanára.
Szikrázott a boldogságtól,
úgy ahogyan még semmi mástól.

Édesanyám aki életet adtál nekem,
most csakis rád emlékezem.
Mindig vigyáztad minden léptemet,
fogtad szorosan az én két kezem.

Beteg voltam vigyáztál rám, óvtál engem,
a szereteteddel gyógyítottad a lelkem.
Mindig, minden pillanatban mellettem álltál,
ha sírtam könnyeimet törölve vigasztaltál.

Fent az égen te vagy a legfényesebb csillag,
onnan figyelsz rám és vigyázod utamat.
Tudom, hogy ott vagy, hisz minden este látlak,
úgy ragyogsz kivilágítod az eget és a holdat.

Szeretlek és örökké szeretni foglak téged,
most búcsúzom tőled de nem végleg.
Vár téged egy új világ a mennyországban,
de a szívemben örökre őrizni foglak Édesanya.

Ha elmerném mondani amit most gondolok,
megtudnád, hogy Rólad álmodok.
Ha eltudnám mondani, amit most érzek,
megtudnád, hogy mennyire féltelek,
és mennyire szeretlek téged.

Lelkemnek csak egy a sóhaja,
Te legyél a szívemnek az izzó parazsa. Lángoktól égjen egy életen át,
soha ne aludjon ki ez a parázs.

Úgy szeretnélek boldogá tenni,
s minél több időt sziveddel el tölteni.
Szeretnélek örökké csak téged szeretni,
és senki szemében varázslat után kutatni.

Szeretnék mélyen szemeidbe bele nézni,
és el mondani mennyire szeretlek.
Szeretnék két szemed könnye lenni,
szeretnék arcod szép mosolyában csillogó fény lenni.

Hogy is kezdjem el leírni mit jelentesz gyermekem,
talán az elején kezdem, olyan jó, hogy vagy nekem.
Köszönöm a jó Istennek,
hogy az Édesanyád lehetek,
mikor még csak reménykedtem,
kicsi szívem, hogy te leszel.nekem.

Téged hordtalak a méhemben, életem kincse,
már a gondolattól is mosolygott a szívem.
S ó még annál is jobban kalapált a szívem, mikor megtudtam valóban gyermeket várok, téged.

Onnantól számomra nem számított,
semmi más csak te,
csak neked éltem, megtettem érted,
mindent, de mindent amit lehetett.

Csak egészséges legyél azt kívántam,
a hasamban odabent.
S kilenc hónapig számoltam,
a napokat, órákat, perceket.

Vajon mikor jön el a pillanat,
s jössz világra kislányom te nekem.
Vártam, nagyon vártam a percet gyermekem,
mert tudtam az lesz a legszebb napom az életben.

S megfogadtam, attól a perctől
egyetlen cél vezérel,
egy csak egy, hogy a legjobb
édesanya lehessek.

Ó Istenem, annyira szép voltál,
mikor megszülettél,
s én a legboldogabb Édesanya,
mert te az én gyermekem lettél.

Engem választott ki a jó Isten -e
megtisztelő szerepre,
s nem tudlak elégszer megköszönni
neki téged sohase.

Mikor először karomba vettelek,
téged a legcsodásabb kincset,
szívem megtelt a legszebb érzésekkel,
mit anya csak érezhet.

Az első perctől kezdve nem tudtam
betelni veled,
te voltál a leggyönyörűbb kisbaba,
kit Isten csak teremthet.

Drága kis kezedet, mikor először puszilgattam,
a kis párnásat, annyira, de annyira imádtam.
Gyönyörű szád, minél szebbet rajzolni nem lehet,
szét puszilgatnivaló volt drága mindened.

Csillagnak születtél, életem legfényesebb csillagának,
köszönöm kicsikém, hogy engem választottál Édesanyádnak.

Hiszem, hogy gyermekeink azért is születnek,
hogy tanítsanak is valamit minden szülőnek.
Legelső tanításként, megmutatjátok,
ti gyermekek,
milyen az igazi, önzetlen, tiszta szeretet.

Nálad tisztább szívű, csodálatosabb,
embert nem ismerek,
legcsodásabb teremtése vagy te e földnek.
Egy Angyal vagy te kislányom, emberi testben,
azért jöttél, hogy bearanyozd az én életem.

Ezt már tudtam ahogy meg pillantottalak,
az első percben, jöttél,
hogy-e világ tőled boldogabb lehessen.
Ha minden ember ilyen tiszta lelkű lenne mint te,
ilyen önzetlen, s ki nem lát senkiben rosszat, csak a szépet,
ez a világ egy igazi csodás paradicsom lenne.

Ne add fel az álmaid soha,
hisz nélküle nem élhetsz
Ha egyedül vagy, s bánt az élet,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Álmok nélkül nincsen élet,
álmok nélkül meghaltál.
Ha bánt valami gondolj a szépre,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Az álmok teszik széppé az életet,
az álmok adnak reményt a rosszban.
Ha fáj az élet, s bántanak téged,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Ne add fel soha, mit kitűztél eléd,
ne add fel soha, az álmaid.
Ne add fel soha, akár milyen nehéz,
nézz fel az égre, s álmodj tovább.

Nézz fel az égre, s álmodjál,
álmodj, arról mit szeretnél.
Ne add fel soha mit magad elé tűztél
ne hagyd, hogy elrontsák álmodj tovább.

Egy sóhaj a szélben, mint csillag az éjben,
oly messzire tűnt.
Egy fájon szép dallam a lelkedben,
halkan elszenderült.

Egy álom a szívben mint árnyék a fényben,
csak elmerült.
És hitted, hogy szép lesz, bár tudtad,
hogy vétek, ha perzsel a tűz.

Felvillanó képek a szívedben égnek,
s már nem menekülsz.
Őrzöd a nincset, mint értékes kincset,
bár messzire űz.

Úgy fáj mert érzed, minden csók éget,
mely ajkadhoz ér.
S áldás és átok, hogy karjában lángolsz,
mert nem a tiéd.

Száz könnycsepp a szívben,
száz gyertyacsonk a szívben.
Melyen kihúnyt a láng,
száz óceán mélyében,
száz álmatlan éjjel, mely rád talált.

Visszajáró képek, száz méla kisértet,
mely rabul ejt,
börtönébe zárva a szíved oly árva,
de nem felejt.

Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,
hadd érezzem forró szerelmedet édesem,
Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,
remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szeress csak szeress örökké engem,
szívem csakis téged forrón és hűen szeret.
Ajkad ajkamhoz tapadva szoríts magadhoz,
ölelj, csak ölelj és soha ne engedj el magadtól.

Bújj hozzám érezzem szíverésedet, szívemben,
forró mézédes csókod felemészti testem.
Kívánlak egyre jobban, lángra gyújt a forró vágy,
egyetlen szívem dobbanása testedért kiált.

Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,
hadd érezzem forró szerelmedet édesem,
Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,
remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szemedbe nézek tekintetedtől elolvadok,
csillagok ragyognak egy pillantásodtól.
Szemed mosolya többet ér ezer szónál,
tudom mit mondanál mielőtt meg szólalnál.

Amikor szemedbe nézek látom a vágyat,
karjaid ölelését és édes csókodat, ajkadat.
Érzem kezed ,hogy fogod és halk sóhajtásod,
szerelmedet mikor ajkaddal, ajkamat csókolod.

Amikor szemedbe nézek még az idő is elszáll,
a szerelem lángra gyúl szívünkben immár.
A vágy, s a szerelem vezérel mindkettőnket,
dobogó szívedet hallom szívemhez közel.

Amikor szemedbe nézek látom.önmagamat,
látom, hogy szívem szerelme örökké tart.
A te a szíved szívemben dobban ezerszer,
lelkem, lelkemmel eggyé vált csendesen.

Reggel kedvesem bemászott a takaróm alá,,
és így ébresztett fel jó reggelt én tubarózsám.
Nézek rá kómás fejjel, kedvesemre hajnalban,
aluszékony szemekkel még álmos voltam.

Good moorning életem szerelme,
tessék mondani mi járatban erre?
Jöttem hozzád csókkal szeretgetni,
csak reméltem, hogy fel tudsz rá ébredni.

Ez ma reggel történt nagy meglepetésemre,
örültem a drágám csókos ébresztésének.
Úgy éreztem magam mint Hamupipőke,
kit a herceg az örök álmából csókkal ébresztett fel.

Fel is ébredtem azonnal a hercegem csókjától,
abban a pillanatban, mely igazi volt és forró.
Szívből jövő valódi érzelmekkel teli szerelem,
mely lelkünkböl, s szívünkböl született.

Ròlad muzsikál az én szívem,
hozzád fűz szerelmem kedvesem.
Hosszú éjszakák, hosszú nappalok,
szívemnek hangján, szívedhez szólok.

Hosszú forró nyár, csillagfényes éj,
szívem azt suttogja, tiéd vagyok én.
Nincs tér, távolság, csak a végtelen,
érezd szívem ritmusát, veled vétkezem.

Csendben átölelsz, szorosan hozzám bújsz,
lecsókolom könnyeid, mi arcodon lecsordul.
Megfogom kezed, szívemre helyezem kedvesem,
könnyeim nem titkolva, érzem szívem megremeg.

Szívemnek hangjában, te vagy minden szólam,
betűim hadában, sorokban a szavak.
Rímeket alkotva, mind szívedhez szólnak,
szíved megremeg, ajkad hallgatag.

Szívből írhatok papírra vethetem,
tollamból a tinta, el nem fogy kedvesem.
Örök a tűz mi ki nem oltható,
szavakkal ez az érzés le nem írható.

Örök a fény veled a ragyogás,
szívemben, szíved minden dobbanás.
Örök ez a tűz, örök ez a varázs,
minden szép érzés, veled a mennyország.

Nyár van forrón perzsel a nap,
égeti a hőség bőröm mindennap.
Tikkasztó a hőség, a szél sem fúj,
hűsítő eső kellene úgy lenne jó.

Tengerparton fürdenénk a hullámok között,
úszni a dús habokban delfinek között.
Sétálnánk a naplementében este,
nézném a csillagokat a sétányon Veled.

Kézenfogva szaladnánk a parti fövenyen,
kavicsokat dobálnánk a tenger vizébe.
Hűs szellő fújná arcunkat kedvesem,
kellemesen érezném ott magam veled.

Ha elvesznék a habokban Te kimentenél,
két erős karoddal felemelnél.
Kivinnél a partra édes kedvesem,
csókjaiddal boritanád remegő testemet.

Apák napja alkalmából azon gondolkodám,
mivel lephetném meg az én drága Édesapám.
Süt a nap az égen és én boldog vagyok,
mert apukámnak szerető lánya vagyok.

Szeretettel köszöntöm őt ezen a napon,
legyen még velem sokáig azt akarom.
Szeretetem feléd szóban el nem mondható,
szívemben a szeretet irántad igaz szó.

Térdre borulok előtted a te középső lányod,
csókolom szerető, remegő kezedet százszor.
Sosem felejtem mit értem tettél,
mellettem voltál és felneveltél.

Virágok helyett verset írok Néked,
így köszönöm meg az elmúlt éveket.
Felnőttem és végig mellettem voltál,
ha szomorú voltam te vígasztaltál.

Fogtad a kezem soha el nem engedted,
el sem tudom mondani mennyire szeretlek.
Megölellek Téged bár mindig velem lennél,
örökre míg csak élek soha el nem engednél.

Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon,
s az álom messze elkerül.
Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod,
a lelked hova száll, repül.

Játék az élet és te játszol,
ki nevet a végén, kérdezed.
Bárhova fordul a kocka, taktikázol,
úgy nyerj, ne legyen mit vesztened.

És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket,
soha többe visszahozni már nem lehet.
S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág,
egy szóra vár, s új életre kel.

Mert könnyebb álarc mögé bújni,
mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj.
Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb,
megtagadni mit a szíved szívedből kíván.

Múlnak az órák, telnek az évek,
s a lelked némán könnyezik.
Álarcba bújtatott remények,
takarják fájó könnyeid.

Játék az élet és te játszol,
a szabályokat jól ismered.
Mégis, ha van még egy dobásod,
a tétet emelni sem mered.

Nem akarok mást csak, hogy szeress,
nem akarok mást csak, hogy velem lehess.
Nem akarok mást csak téged szeretni,
mert képtelen vagyok nélküled élni.

Szívemből a szeretet árad feléd,
nem tudom hogyan estem ennyire beléd.
De nem bánom, hogy megismertelek,
mert egész életemben téged kerestelek.

Egész életemben ég a láng bennem,
ez a szerelem irántad végtelen.
Tudom te is így vagy ezzel Életem,
s tudom életem boldogan élhetem.

Szeretlek ezerszer is kimondom,
mit szívem súg csak halld meg jó?
Milyen szépen szól ez csak a tied,
ez a muzsika lelkemből dalol neked.

Csak érted élek minden percben,
érted vagyok csakis a tiéd a szívem.
Éretted dobban minden pillanatban,
szeretlek, szeretlek minden szólamban.

Szeretlek ezerszer is kimondom,
mit szívem súg csak halld meg jó?
Milyen szépen szól ez csak a tied,
ez a muzsika lelkemből dalol neked.

Kedves lányom mivé lettél,
tudom, hogy már felnőtt lettél.
Hol van benned az anyai szeretet?
Valahol félúton lelkedböl, s szívedből kiveszett.

Fél éve már nem láttalak a szívem szakad,
csak a tik tokon, instagrammon látom a fotóidat.
Nem hiányzom? Nem szeretsz már?
Vagy elfelejtetted az Édesanyád?

Hol van belőled az Édesanyád iránti tisztelet?
Elég neked az, hogy felneveltelek?
Az nem érdekel, hogy fájdalmat okozol?
Széttöröd, s megsebzed a szívem, s a lelkembe tiporsz?

Nekem nagyon hiányzol és szeretlek téged,
ezt érdemlem én tényleg tőled?
Kést döfsz a szívembe, mely darabokra hullik,
az életem nélküled örökre eltűnik.

Mikor lesz már időd, hogy Édesanyád lássad,
amikor már késő mert elvisz a bánat?
Hol van belőled az anyai szeretet?
Elfelejtetted irántam a tiszteletet?

Csak látni szeretnélek és megölelni téged,
szeretném hallani, hogy Anya szeretlek téged.
Olyan nagy kérés ez, hogy láthassalak?
Átölelnéd, meg nyugtatnád az Édesanyádat?

Egyszer talán lesz majd rám időd,
csak vigyázz, hogy ne legyen késő.
Mert a sírból vissza nem lehet hozni engem,
utána már hiába sírsz utánam és értem.

A demencia testi, lelki szellemi leépülés,
amelyben Édesapám szenvedett élete végéig.
Nem tehettem mást mint ápoltam,
és mellette voltam, gondoztam.

Fogtam a kezét és csak szeretet adtam,
közben a szívem majd megszakadt.
Csókoltam a kezét és sírva könyörögtem,
ne hagyd őt szenvedni drága jó Istenem.

Könnyítsd meg neki ne legyen fájdalma,
bele pusztulok én ebbe a bánatba.
A felejtés örök homályába vesztek emlékei,
lassan elfelejtett járni, s beszélni.

Teljesen leépült csak feküdt szegénykém,
nem tudott már az élettől semmit sem remélni.
Tavaly örökre álomra hajtotta fejét,
nem szenvedett már végre Istenem,
csak békésen elaludt örökre csendesen.

Szemeid nekem a csoda és a napfény,
te vagy nekem a nappal, s az éj.
Ajkad, ajkamnak és testemnek a mindenség,
elvarázsolt, s örökre a hatása alá kerültem én.

Érintésed bőrömnek, mint mennyország kapuja,
ha hozzám érsz a lelkemnek legszebb varázslata.

Lelkem, lelked gyógyítja te vagy a minden nékem,
szívem örökké szeret téged, amíg világ a világ élet.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
mondjátok meg neki, mennyire odavagyok.
Hiányzol nekem drága Édesanyám,
sírok utánad minden egyes éjszakán.

Nem vársz már engem, üres a ház,
nélküled az életem üres és sivár.
Borzasztó élnem nélküled,
hiányzik a gondoskodó szíved.

Két karod ölelése, öröm az arcodon,
vidám nevetésed, gyönyörű mosolyod.
Szerető karjaidban megnyugodtam,
hozzád futottam ha szomorú voltam.

Nem vagy már itt csak az emlékek hada,
ami belülről tép szét, szívemet mardossa.
Temetőbe sírodra koszorút viszek,
ott térdeplek és imádkozom Érted.

Ugye látsz engem a mennyek kapujából,
hogy nekem mennyire hiányzol?
Óvjanak az angyalok odafent Téged,
vigyázzák minden egyes lépted.

Minden éjjel rémálmok gyötörnek engem,
otthon vagyok drága szüleimmel.
Kik már nem élnek mégsem engednek el,
feltámasztani már nem tudlak titeket.

Sírva ébredek minden reggel,
lelkem kínozzák a fájó emlékek.
Látom magamat családi körben a szülői házban,
szeretteim mellett nagy boldogságban.

Édesanyám mosolyogva ràm tekint
sok szeretettel,
Édesapám karjába kap s felemel.
Ölelő karjaiban sírva fakadva belé kapaszkodom,
s kiadom szívemből s lelkemből bús bánatom.

Szeretnék még egyszer,
családommal együtt lenni,
amit sajnos nem lehet, mert mind a ketten,
egymás mellett a sírba fekszenek.

Szerelem szerelem ezer rejtelem,
meleg kezem, kezedbe helyezem.
Szeretem szemedet epekedve,
kedvelj engem kedvesem szeretet teljesen.

Szeress engem, egyetlen szerelmem,
szerelmed elepedve hevesen szeretem.
Leszek veled egybe kelve,
veled tervezem epekedve sejtelmes lelkem.

Szerelmed lelkem eledele, lelkem kenyere,
eledel, mely testemben meg elevenedve,
lesz meg szentelve kedvesem.

Egyre szebb leszek melletted,
mert velem lehetsz kedvesem.
Szerelmedbe feledkezve
testem csendje felpezseg.

Szomorú a reggel könnyes a szemem,
megbántottál, megtapostad a szívemet.
Éjszaka az arcom a párnámba fúrtam,
tőrt döftél szívembe újra és újra.

Pedig szeretlek, de neked ez játék csak,
az érzéseimmel mihez kezdjek most hol vagy?
Össze törted az álmaim, melyek rólad szóltak,
megcsaltál a földbe tiportál újra és újra.

Álmatlanul hánykolódtam egész éjjel,
sírva aludtam el, rémálmok gyötörtek.
Egyedül vagyok szétszaggat a fájdalom,
miért tetted ezt velem magam.sem tudom.

Mit ér az én szívem ha téged szeret,
mit ér a szerelem, ha engem nem szeretsz.
Fáj, úgy fáj a szívem mint még soha,
vérzik a tőrtől amit beledöftél éjszaka.

Szívem kettétört, megrepedt,
apró szilánkok,vagdossák meggyötört lelkemet.
Bánat mardossa lelkemet csak sírok és sírok,
mert az érzéseimet semmibe vetted most.

Mint mindig a hibákat keresed, hogy megcsalj,
büntetlenül és érzések nélkül játszhass.
Szeretsz? Mondod, ez szerelem néked?
Megbántod azt aki az életét adná érted?

Tegnap még ott öleltelek, csókoltalak,
ma már csak a könnyeim potyognak.
Vérzik a szívem és megkeseredett,
mi ez, ez Neked a szerelem?

Mit kezdek most össze tört szívemmel?
Mihez kezdjek most az érzéseimmel?
Magam sem tudom mi lesz holnap,
egyedül vagyok magányomban.

Szívem tele van sebekkel, hegekkel,
szűnni nem akaró fájdalmas szerelemmel.
Mit tegyek most, a szívemmel?
Tele van még irántad érzett szerelemmel.

Szeretem, ahogy hozzám érsz kedvesem,
csókolod ajkamat forrón és hevesen.
Szeretem, ahogy puha kezeddel simogatsz,
lágyan ölelsz és magadhoz húzol szorosan.

Téged látlak, gyönyörű barna szemedet,
ahogy rám nézel szerelmes tekinteteddel.
Szemedbe nézve önmagamat látom,
szerelmes szívem csakis érted dobog.

Szeretem, ahogy rám nézel kedvesem,
szemed tükréből csillog a szerelem.
Forró csókodtól éget a vágy, a szerelem,
mámoros vad éjszakák, felhevült érzelmek.

Szerelmes vagyok beléd, szívem egyetlenem,
lelkemmel, szívemmel téged szeretlek.
Amíg csak világ a világ melletted leszek,
és a kezedet soha nem engedem el, szeretlek.

Milyen ez a világ,
sehol egy baráti kézfogás.
Nincs érzelem, nincs szerelem,
csak szenvedés az egész élet.

Kihalt az emberekből a szeretet,
pedig csak egy ölelés kellene.
Nincs érzelem csak fájdalom,
minden üres és nincs szánalom.

Együttérzés minek az felesleges szó,
csak bántás és fájdalom az amit kapok.
Nem kell nekem szerelem,
hisz az csak hazugság lenne.

Ez a világ kegyetlen tele gyűlölettel,
ember, embernek farkasa eltaposnak egy életre.
Hát ne hagyd magad állj ki magadért,
ne hagyd, hogy ez megismétlődjék.

Soha nézz hátra csakis előre,
menj tovább az úton és csak magadra figyelj!
Menj tovább és soha ne add fel,
légy önmagad ha valaki szeretni fog így fogad el örökre.