Költők szerint

great mike (4)

Lutz Levente (3)

Csiki Krisztián (0)

Bujdosó János (0)

Édes Gyula (0)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (352)

Kedvesemnek (101)

Hiányzol (57)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Itt hon, ott haza...
Anyám magyarnak nemzet-t.
Szívben nincs határ!

Itt vagyok ott-hon,
Hol idegen a nyelvem,
Csak polgár lettem.

Világ közepe,
Éden-Kárpát-medence...
Nemzet-t...haza!

Szívben nincs határ,
Hon, nyelv, vér, szív...összetart.
Ősi ötvözet!

Magyarságtudat
Népet össze kovácsol.
Sosem veszünk el!

Dunatőkés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.

Minden jó ügynek győzni kéne,
De van végítélet; mi végre?
Igazság a fegyverem, de jó!
Csak ez az út nem a haladó.

Harcos vagyok és csatát vínék,
Ha igazi harcmezőn lennék.
De hol vagyok csüggedetlenül?
Távol igazi harcmezőtül.

Nálam ellenségé a hatalom,
Nem látom, hogy hol van oltalom?
Bilincsbe verve, mint egy lator,
Nem tudom mit tegyek, mint botor.

Dicskoszorú lesz homlokomon?
Csak két lapát rög, sírhantomon.
Csak tobzódok a küzdelmimben
És tobzódok a nagy semmimben.

Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

Tegyek-e valamit, vagy ne tegyek?
Legyek-e valaki, vagy ne legyek?
Tegyek-e valamit, hogy ne unatkozzak?
Legyek-e valaki, hogy ne unatkozzak?

Gazdag gyerek sorsa: telítődés, unalom, perverzió.
Szegény gyerek sorsa: telítődés, unalom, perverzió.

Gazdag gyereket félrevezérli a sok pénz.
Szegény gyereket meg elkerüli minden pénz.

Gazdag gyerek, a sok pénzen ül és unatkozik.
Szegény gyerek, árokparton ül és imádkozik.

Gazdag mondja; jó neked, szegényen, de boldogan…
Szegény mondja; betegen, semmibe oldódóan…

Gazdagokat megöli az élvezeti mértéktelenség,
Szegényeket meg írtja, az általános hiánybetegség.

Mi legyek, mi jobb; akkor szegény vagy gazdag?
Mit tegyek, én akkor hogyan legyek gazdag?

A gazdagnak és szegénynek is; közöny az útja?
Szegénynek nem futja, de a gazdagnak tán’ futja,
Ebből, talán kitörni egy egész életre.
Szegénynek nem fussa, miből… új elméletre.

Törekedni kell, szépre, jóra, gazdagságra,
Legyen ez… ám minden halandó ember vágya,
De, akinek, ami a sorsa könyvébe írva vagyon,
Az beteljesül, ha nagyon vágyom, vagy ha… nem akarom.

Úgy tűnik, már elvagyok a fásultság és kiégettség abszurdjába.
Éltem, őrzi magát; semmit… ki kellene nézni magából, de kába.
Ki rossz helyre született, azt az élet egyből a mélybe taszította…
Ki rossz helyre született, az saját emberi léte… kitaszítottja.

Tegyek-e valamit, hogy valaki megmondja, mi legyen a koncepcióm?
Tegyek-e valamit, hogy valaki megmondja, honnan legyen ambícióm?
Bennem van az életérzés makrancos rönkje,
Mit tegyek, hogy a sorsom jó irányba lökje?

Vecsés, 2012. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Ez mind a poétáé…

Néma hangorkán az éjszakai végtelen csendben…
Még a szél sem jön be, így a függöny kicsit sem rebben.

Jókat írok, és jól használom föl a nagy papírlapom,
Majd ő lesz legközelebb a papírrepülő alapom?

Rájöttem, hogy írás közben mi is az állandó, apró kattogás!
Életvonatommal a sin összeillesztéseken zakatolás…
Az étkezőkocsiban sem vagyok nyugodt, itt tovább is írnom kell,
De az állandó kattogás magába szív, monotonságba visz el.

Félretolnám én jövő öregkort, de csak írásban lehet,
Szabadságot kivívni is, aktív tevékenységgel lehet.
A poétának kicsit hallgatni kell a néma hangorkánt,
Legyőzni, kik kardot rántottak, befogni halász kormoránt!

A poéta, a néma hangorkánban is csak harcol, írja igazát,
De a szeretet vezérli, míg csak leírja az ég minden csillagát.
Ha megírja az igaz hazaszeretetet, fölveszi a kokárdát,
Kimegy az utcára és harccal őrzi meg a mi hazánk szabadságát!

A szél mindig aranyos volt, állandóan belém karolt,
Árnyékom csak jött velem, sokszor bíz’ velem harcolt.

Már tudom, hogy a kard lassan kíméletlenül elrozsdásodik,
De, a versben, a néma hangorkánban, szép gondolat sokasodik…

Vecsés, 2011. április 1. -Kustra Ferenc József

Nem elég, hogy rusnya az élet,
De, jó nagy mázli is kell hozzá!
Nem rossz, ha hosszú ez az élet,
Főként a mázli segít hozzá.

Lehet, ki baklövéseket ejt, alant végzi,
Mázli nem segíti... öregséget érezze.
Ki életét, kevés hibával éli
Segíti, hogy a kaszás elkerülje?

Ha nincsen mázlid, pechedre, lesd, élet mivé lett,
De ha tetszik, ha nem, a rusnya legyőzött téged.
Ne csinálj sok zrít, mert rövid az élet.
S másoknak sem mindegy, mikor van véged.

Ügyeskedj, Te alakítsd ki remízt, hol nyugovóra térsz,
Hol nyalogathatod a sebeidet, ha megáll az ész!
Cselekedeteid legyenek jók... ne érjen utol "félsz"!
Ha mázli segíti életedet, lehetsz életművész.

Vecsés, 2013. július 19. – Kustra Ferenc József

Somló Tamást én
Ismertem, teát főzött.
Japán szertartás!
*
Évszázadokat
Őriznek, hegyi sziklák.
Kiemelkedők.
*
Őserős erdő
A fenyők sokasága.
Rég’ örökzöldek.
*
Kezd meleg lenni...
Lélekből távozzon baj!
Kakaó készül?
*
Az esőfelhő
Lemossa a könnyeket!
Bánat, még maradt.
*
Tört szilánkokon
Ülni esőben… ázás.
Búbánat, marad…
*
Soraidon, jól
Szórakoztam! Nagy élmény.
Sírós mulatság…
*
Most már csönd legyen,
Vagy tovább, én hallgatok!
Bátorság nélkül?
*
Koldusélet jó?
"Emberi" társadalom?
Kutyájával él...
*
Didergő tegnap
Helyett, fűágyon alvás.
Lakhely nélküli…
*
Alak, árny nélkül…
Így nincs, ami rád vetül.
Mulasztott esély.
*
Madár, búgósan…
Vadgalamb, csicsergősen…
Bolondult világ!

Vecsés, 2013. május 5. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

Ha_____ már itt a május,
Akkor_____a nyár, kezdő
Májusban____meleg van,
Orgona nyilt____illat
Kedvenc lilában___leng.

Ha______jó túra idő
Égbolt_____hátizsákkal,
Kéken ég,____uzsival,
Nyugalmat ad___borral
Megindulhatunk___most!

Ha______Közben eső lesz,
Akkor____jól megázunk
Borulás________vízes haj,
Lép föl égen______nedves
Napsütés már nincs___ég.

Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 tagos ikerapevában.

Az élet nagy boksztermében edzek,
De öregedve, lassan már félek,
Élet láthatóan bekeményít,
Talán előadja a kiütit?

Nem tudom, mire készül, védekezek,
Majd én talán a nagy túlélő leszek...
Üsse ki a… majd én megmondom, hogy kit!
Ne engemet, a valaki-akárkit…

Dunaújváros, 2010. november 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Szép nap. Ötödik.
Cupidó hava, nyolc-négy.
Gyűrű-cserélős!
Te lettél akkor fényem,
Árnyékként követ lényem.

Jing és jang köre,
Úgy egészítjük egymást.
Fogadalom él!
Párom lettél a jóban,
És kitartottál rosszban!

Negyven év együtt,
Összerozsdásodottan.
A-cél lett belül!
Edzett, remek ötvözet,
Bírja gyűrődéseket!

Biztonságos távolságból a roppant pusztítás
Nem olyan szörnyűséges, borzasztó ártás.
Képernyőkről szemlélve sántít...az igazság csámpás.
Népek előtt pislákol hamis illúzió, látszat-lámpás.

Sokasodnak a tervezett, gyilkos harc-terek,
A lufi duzzad, de még örülnek a partnerek.
Úgy tűnik, most a profit biz nő, szép kerek.
Még jól taposnak a monstrum-szerkezetek.

Dunatőkés, 2024. május 3.

Sápadó Vénusz,
Fénye botladozik már.
Hajnal-hasadás!

Nyirkos fű mosdat,
Folyó parti izzadtság.
Ébredés vacog.

Nádirigó fütty
Fényt keleszt...ég pirkadó,
Bíbor-sáv dereng.

Víz párát lehel,
Hűs leple lassan úszik.
Illata terjeng.

Mocorog a táj,
Bíbor alatt sárga sáv.
A nap felébred.

Nyirkos levelek
Csillognak. A fényt gyűjtik.
Foto-szintézis.

Sugarát szórja,
Pezsdül a lét buborék,
Hangok pattognak.

Éled az árnyék,
Napkorong emelkedő.
Foton felhevít!

Harang kong, hangja
Messzire száll. Reggel van.
Vidék felébredt!

Már dereng,
Hűvös pára leng.
Csendesen hajnalodik,
Természet még békésen alszik.

Szellő édes álmát ringatja,
Süvítés nem izgatja.
Gőzölgő folyó...
Bujdosó.

Ég alján
Pislant táj tatján
Bíbor színű napsugár.
Álmot űz a gyors, pezsdülő ár.

Madarak hada ébresztőt zeng,
Harmattal illat terjeng...
Mi lesz ma a tét?
Friss, új lét?!

Torlódás,
Utcákon zúgás...
Indul a városi kas,
A siető tömeg hatalmas.

Onnan ide, innen oda lót,
A nép...van ki csak cipót
Venne; falatot...
Nem jachtot.

Naponta
Az ember dolga
Megalkuvás kenyérért,
Kényszer szolgája jólétéért.

Megtervezett a függőség-lét;
Bársonyos csapda terhét
Szabad polgár visz
Önként...hisz?!

Életfeladvány…

Haláltól félni?
Élőként félni, miért?
Az élet része!
Minden idő eltelik,
Mit a bánat megeszik.
*
Vajh’ végleges-e?
Vajh, van-e konkrét oka?
Az élet része!
Átkozott bűn megragadt,
Örökre rajtam maradt.
*
Lélek is hal-e?
Reinkarnáció van?
Az élet része?
Lelkem, kereszténységem,
Tartja egyszerű kérdésem.
*
Én nagyon bízok,
Hogy van visszajövetel…
Az élet része?
Visszajövetelt várok,
Nincs az utamban árok.
*
Ha tudod, nézzed
Magad, hátha lesz új lét…
Mivel jössz… gyalog?
Igazságot keresek,
Az biztos, hogy nem esek.
*
Más testébe, hogy
Születsz bele? Ez kérdés.
Mi az igazság?
A testemet akarom,
Tudom, hogy visszakapom.

Vecsés, 2014. július 30. – Arad, 2023. augusztus 17. - Kustra Ferenc József – senrjú csokorban
rövid meditáció: életről, halálról, feltámadás egy módjáról… Alá a tanka verset írta: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -lassan már- világháborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Híreszteli világ újdonsült ura, győzelme... világbékének záloga.
Pedig az ő területe a juhakol, ott uralkodik… vagy csak mindenhol?
Tömik a bankjába a vezérkosi fabatkát, de nem tenyészt sárgarózsát…

(10 szavas csokor)
A világ nagyja hírt terjeszt,
Gondolja, valaki majd békét ereszt.
*

Rózsa, rózsa, rózsabimbó, nézz már kicsit körül, tudd a rendszeredben sok a csaló.
Ha lenne lovad az istállódba, már átrúgta volna őket francos másvilágba.
Tudod, hogy hány katonád élete lenyugvó? Pedig nem kérik: élettakarodó’.

Csalók, a világ kegyetlen bolondítói,
Rablók, más vagyonának szoros markolói.
*

A hatalmasok vannak és nőnek pénzvágyak, de véresen gyilkos ösztönök közt laknak.
Ha kell ezek a pénztőkéért halnak… ha meg halál odaért, másokra mutogatnak…
A vágy, őserő, az ösztönerő pénzért magasztos, gazdagságért, háborúért folyós.

Pénzért élnek, véresen, szívtelenül ölnek,
Vágynak többre, a világért jöttek.
*

A bombák azok, rendre, folyton-folyvást zuhannak. Már vannak kazettások és robbannak…
Civilek is elhullanak, hosszú harc alatt, lassan már fabatkát sem kapnak fű alatt.
Menekülne nép tömegével. Főleg férfi az utazó. És bizony még ők halódok.

Zuhannak, próbálnak szaladni, mindenestől esnek,
Akartak, de végül sikertelenül menekülnek.
*

Közbe nézve látjuk, eme világ milyen… jobban odafigyelve kitűnik, semmilyen.
Már gyártanak Afrikában új háborút, mi aztán mindenfelé elviszi a borút…
A háború csak szélesedik, a gazdag meg gazdagodik, ekként terebélyesedik!

Mindenki látja, mégis segítség nem érződik,
Csak újabb háború érkezik.

Vecsés, 2023. augusztus 7. – Arad, 2023. augusztus 19. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, TV híradókban a videókat is… Leoninust én írtam. Szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina: a 10 szavasokat.

Tömören…

Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
*
Az
Vagyok,
Embernek
Igaz rejtély,
Társadalomnak.

Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
Izgalommal várd, majd ideér a vég...
*
A
Vége
Nem tűri,
Emberiség
Kínos életét.

Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
*
Én
Aztán
Szépen is,
Életemmel,
Tele küzdéssel.

Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.

Napsugár már tűz,
Fű sarjad egy ütemben.
Rét is bimbózik.
Visszajött a tavaszunk,
Forró Napra szavazunk.
*

Hideg nap nincsen,
Új illatok röpdösnek.
Bimbózó rügyek.
A madarak érkeznek,
Életüknek örülhetnek.
*

Virágba borult
Fák erdeje mindenütt.
Jó termés lehet!
Nagy a színes természet,
Minden szem gyönyörködhet.
*

Cseresznyevirág
Szirmok nagy fellegekben.
Arany napsugár.
Fészkek töltik a fákat,
Születik az új állat.
*

Idő, derűs már,
Faágak égbe nyúlnak,
Égkékje virít!
Ugyan arra ébredek,
Majd virágok közt lépek.
*

Lila orgonák,
Lengő gyöngyvirág illat.
Csókoló napfény.
Kellemes ez az érzés,
Mostantól minden békés.

Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.

Volt… micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!

Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!

Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.

Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!

Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!

Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.

Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.

Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!

Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!

Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.

Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.

Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!

Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József

Már
Bíbor
Alkonyat
Simogatja
Horizont hátát.
*
A
Múltra
Hálót fon
A nesztelen,
Vakká lett sötét.
*
A
Gond
Barázda,
Semmivé lesz
Mély sötétségben.
*
Az
Árnyak
Is tűnőben…
Vaksötétben
Erre nincs szükség.
*
Az
Idő
Tűnődik.
Most mi legyen?
Inkább, megy tovább.
*
A
Sötét
Csendje meg
Erőre kap!
Halkan neszezik.
*
Nap
Fénye
Sápadtan
Aludni vágy…
Álomba merül.
*
Majd
Később,
Ezüstös
Fényesség lesz
A táj lámpása!

Vecsés, 2016. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: a nyárestéről apeva csokorban.

Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok?
Vagy tán azért, mert magamban csacsogok?
Marakodnék koncért, mint silány ebek…
Közben észlelném, beköptek a legyek…

Mit velem etetnek, az, mint nadálytő…
Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő.
Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok,
Disznóvérbe én csak fakardot mártok.

Mondják bolond, aki ma éhen hala.
Isten ily’ világot teremtett vala.
Még nem fekszem síromban sem, de ez már
Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár.

Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Csalogány dala
Tavaszi melódia,
Léleknek manna.

Cifrázott éneke
Trillázva éjzene.
Trükkösen hívogat,
Füttyösen csalogat.
*
Másik neve
Fülemüle,
Fülnek ül e
Ez a zene?

Szerelmesre
Énekelte
Környékünket egész este.

Dunatőkés, 2024. április 11.

Nem csalódtunk benned pajkos április hava,
Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.
Már az első nap meleget nyárból hoztál,
Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.

Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,
És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.
Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,
Majd október fizeti meg csalfaságod árát.

Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,
Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.
Citromsárga repce ring a tágas határban,
Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.

Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,
Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.
Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,
Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.

Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,
Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.
Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,
Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.

Szőlős lejtő bús.
Hajtást szabdalt kardjával...
Fagyhalál nyargalt.

Nap már nem segít.
Fotoszintézis dermedt.
Termés bénán csüng.

Néhány rügy még él.
Tőkén sarjadó remény.
Öngyógyító tett.

Dunatőkés, 2024. április 26.

Élet zöld színű,
Friss nedvesség táplálja.
Virágos napok!
Májusi szél esőt hoz,
Természetet így gondoz.

Aranyat érő,
Eképp szól a szép mondás.
Igazolódott!
A csapadék jó dolog,
Hogyha a menny nem zuhog.

Ha langyos esős...
Könyörületes az ég.
Dús kalász szökken.
Ég csatorna bőkezű,
Nem precíz és tervszerű.

Dús-zöld vidék szép,
Tájnak ékes büszkeség.
Kenyér-érlelő.
Szántó földnek glória,
Szalmából van megfonva.

Virág illat száll,
Este párás csábítás.
Ámor-mámoros.
Szerteszéjjel szerelem,
Nyilak sebe...szív-verem.

Van, kinek élet adja… csak tekéznek
És élet sűrűjében… csak bengéznek.
De már ez sem annyira jó, már rothad,
Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad?

Keresgélsz, mint hajléktalan kukában.
Mennél a télben, tán’ lopott bundában.
Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban.
Élveznéd életet oroszlán barlangjában?

Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József

Vakablakban meditálok…

Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe…
Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe…
Üveg nélküli vakablak... kinézve, fixírozok valamit,
Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit…

Bölcsesség köve nincs... beépítették a kútja kávájába,
Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába.
Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak kicsit elcsavargott?
Felhők, ha eloszlanak, mondhatom... csillagfénynek utat nyitott.

Zavart ez a világ, szürke füstköd borítja a mindenséget,
Sötétben, honnan vegyem elő, a mindent értő lelkiséget?
Most, a szélvihar kócolja, a fák borotválkozott ágait,
Éjjel, meg a Hold csak megy… érdektelen, intézi a dolgait.

Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak,
Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak!
Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak,
Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak?

Vecsés, 2015. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.