A nap verse
’Pista bácsi’
Turi Pista családunk tagja,
Van több orvosi szakvizsgája.
Harminc évig volt körzeti orvos,
Most a legjobb reumatológus.
Jó fej a doki, igen szeretjük,
Mint embert is felettébb kedveljük.
Kár, hogy nem találkoztam vele máma,
Oly’ felüdülést jelent társasága.
Rendelőnk, igazgató főorvosa
És rheumathológus főorvosa.
Betegen is öröm hozzá járni,
Mindig szívből segít meggyógyulni.
Egyik érdekes régi esete,
Az Annus néni székrekedése.
Ha három napig állt benne széke,
Szíve verte magát nagyon félre.
Jajongott a család, hívták mentőt,
A Pistát tisztelték, mint megmentőt.
Pedig aztán nem irt fel csak hashajtót,
De panaszt megszüntette, gyorsan, legott.
Játszottam nyomozót Rendőrségen,
Vele voltunk halottszemlén, ketten.
Fölöttébb szerettünk együtt dolgozni,
Ha tehettem, intézkedtem: őt hívni!
Jól eligazodik orvoslásban
És mint főnök az igazgatásban.
Rokonok, beosztottak szeretik,
A betegek istenként tisztelik.
Igen jó ember az isten adta,
De neki is van egy nagy hibája.
Cigizik, dohányzik, láncdohányos,
Nem számít, ki a passzív dohányos.
Ne bántsuk őt, alig van hibája,
Köszvényére nincsen diétája.
Pedig magának tudná csinálni,
Igaz, azt be is kéne tartani.
No és még egy utolsó megrovás,
Igen szereti a sört nem vitás.
Ezt már csak azért rójuk fel neki,
Köszvény a sört, bizony nem szereti.
Igen sok sakkozás és olvasás,
Kedvenc főétele a babgulyás.
Igen érdekesen eszi lelkem,
Közben bagózik, mi nagyon mérgem.
Szeret utazni, mi dicséretes,
Bejárta Ázsiát, mily’ érdekes.
Korea, Thaiföld, oh, mily’ helyek,
Élmények maradók, érdekesek.
Művelt, okos, világlátott ember,
Mi vitte erre rá, tán a kényszer?
Belső igénye van mindezekre,
Ritka ember, mily’ sok az ő esze.
Mi csak Pista bácsinak nevezzük,
Ebből is láthatja, hogy szeretjük.
Jó így nekünk, kellemes a család,
Maradj velünk soká, ne légy galád
Pista bácsi.
Vecsés, 1997. május 9. – Kustra Ferenc József- íródott kedves és szeretett hozzátartozómról.
Van több orvosi szakvizsgája.
Harminc évig volt körzeti orvos,
Most a legjobb reumatológus.
Jó fej a doki, igen szeretjük,
Mint embert is felettébb kedveljük.
Kár, hogy nem találkoztam vele máma,
Oly’ felüdülést jelent társasága.
Rendelőnk, igazgató főorvosa
És rheumathológus főorvosa.
Betegen is öröm hozzá járni,
Mindig szívből segít meggyógyulni.
Egyik érdekes régi esete,
Az Annus néni székrekedése.
Ha három napig állt benne széke,
Szíve verte magát nagyon félre.
Jajongott a család, hívták mentőt,
A Pistát tisztelték, mint megmentőt.
Pedig aztán nem irt fel csak hashajtót,
De panaszt megszüntette, gyorsan, legott.
Játszottam nyomozót Rendőrségen,
Vele voltunk halottszemlén, ketten.
Fölöttébb szerettünk együtt dolgozni,
Ha tehettem, intézkedtem: őt hívni!
Jól eligazodik orvoslásban
És mint főnök az igazgatásban.
Rokonok, beosztottak szeretik,
A betegek istenként tisztelik.
Igen jó ember az isten adta,
De neki is van egy nagy hibája.
Cigizik, dohányzik, láncdohányos,
Nem számít, ki a passzív dohányos.
Ne bántsuk őt, alig van hibája,
Köszvényére nincsen diétája.
Pedig magának tudná csinálni,
Igaz, azt be is kéne tartani.
No és még egy utolsó megrovás,
Igen szereti a sört nem vitás.
Ezt már csak azért rójuk fel neki,
Köszvény a sört, bizony nem szereti.
Igen sok sakkozás és olvasás,
Kedvenc főétele a babgulyás.
Igen érdekesen eszi lelkem,
Közben bagózik, mi nagyon mérgem.
Szeret utazni, mi dicséretes,
Bejárta Ázsiát, mily’ érdekes.
Korea, Thaiföld, oh, mily’ helyek,
Élmények maradók, érdekesek.
Művelt, okos, világlátott ember,
Mi vitte erre rá, tán a kényszer?
Belső igénye van mindezekre,
Ritka ember, mily’ sok az ő esze.
Mi csak Pista bácsinak nevezzük,
Ebből is láthatja, hogy szeretjük.
Jó így nekünk, kellemes a család,
Maradj velünk soká, ne légy galád
Pista bácsi.
Vecsés, 1997. május 9. – Kustra Ferenc József- íródott kedves és szeretett hozzátartozómról.
Legújabb versek
(Bokorrímes)
Gyere már, ezt nagyon vágyjuk, Te drága Lélek.
Gyere Te drága Lélek, mert én félve élek…
Gyere már mert mindönk-sokak benned remélnek.
*
(leoninus)
Sokan várjuk őt, a szent pirkadatot, a hajnali első sugárt, mint szívdobbanást!
Pünkösdi rózsák bimbói is nyílnak, gyere adjad segítséged életharcunknak.
Isten lelke a megmentőnk, kérjük legyen még jövőnk…
Vecsés, 2024. május 14. – Kustra Ferenc József
Gyere már, ezt nagyon vágyjuk, Te drága Lélek.
Gyere Te drága Lélek, mert én félve élek…
Gyere már mert mindönk-sokak benned remélnek.
*
(leoninus)
Sokan várjuk őt, a szent pirkadatot, a hajnali első sugárt, mint szívdobbanást!
Pünkösdi rózsák bimbói is nyílnak, gyere adjad segítséged életharcunknak.
Isten lelke a megmentőnk, kérjük legyen még jövőnk…
Vecsés, 2024. május 14. – Kustra Ferenc József
Keresztre is szegeztettél,
Emberekért elvéreztél…
Keresztre is szegeztettél.
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked,
Elmondják bérmálkozás fontosságát mondják neked…
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked.
A szentlélek is megszületett
Pünkösdre majd' meg is érkezett…
A szentlélek is megszületett.
Bátorítsd te a szívünket,
Gyakorold te a hitünket,
Erősítsd szeretetünket.
Vecsés, 2025. május 1. – Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
Emberekért elvéreztél…
Keresztre is szegeztettél.
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked,
Elmondják bérmálkozás fontosságát mondják neked…
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked.
A szentlélek is megszületett
Pünkösdre majd' meg is érkezett…
A szentlélek is megszületett.
Bátorítsd te a szívünket,
Gyakorold te a hitünket,
Erősítsd szeretetünket.
Vecsés, 2025. május 1. – Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
Egy kérdést megér!
Talán id?ben még...
Ha még van pár perced...
Ha a kérdés nem tép szét...
Ha még kell pár nap, hónap év...
Végül csak kitárom a mellkasomat, hogy a szívem is lásd...
Akarsz-e az özvegyem lenni?
Talán id?ben még...
Ha még van pár perced...
Ha a kérdés nem tép szét...
Ha még kell pár nap, hónap év...
Végül csak kitárom a mellkasomat, hogy a szívem is lásd...
Akarsz-e az özvegyem lenni?
Másnap még mindenki bedagadt
szemekkel ébred,
Tudja, hogy mekkora ?rt hagy,
Hogy elvesztett téged,
Másnap másnapján lüktet a fej,
Alig aludtak valamennyIt,
Még gyakran sírnak fel,
Harmadik másnap, már aludtak kicsit
Munkába mennek,
mert kell sör,
és venni kell cigit,
Negyedik másnap, kicsit halvány a kép,
Nem tudják, hogy mozogtál,
Melyik szemed volt barna, és melyik a kék
Ötödik másnap!
Most kir?l van szó?
szemekkel ébred,
Tudja, hogy mekkora ?rt hagy,
Hogy elvesztett téged,
Másnap másnapján lüktet a fej,
Alig aludtak valamennyIt,
Még gyakran sírnak fel,
Harmadik másnap, már aludtak kicsit
Munkába mennek,
mert kell sör,
és venni kell cigit,
Negyedik másnap, kicsit halvány a kép,
Nem tudják, hogy mozogtál,
Melyik szemed volt barna, és melyik a kék
Ötödik másnap!
Most kir?l van szó?
Függő ágyban heverészve
Dohányfüstöm száll a szélbe.
Oly kék színű mint az égbolt,
Egy darabja lelkemből volt.
Öreg, kérges nagy fák alatt
Múlatom az időm hanyatt.
Balzsam-árnyék hozzám tapadt,
Fülemüle dalra fakadt.
A nap cammog fáradt este,
Nyugalmamat égre festve.
Lenge felhők, mint tarka rét;
Színesedik bennem a lét.
Lég illata ízes, bodzás;
Enyhít rajtam, ahol rozsdás.
Naplemente pirospozsgás,
Elszenderít madár zsongás.
Rám borul a lombkorona,
Mintha Isten karja óvna...
Dohányfüstöm száll a szélbe.
Oly kék színű mint az égbolt,
Egy darabja lelkemből volt.
Öreg, kérges nagy fák alatt
Múlatom az időm hanyatt.
Balzsam-árnyék hozzám tapadt,
Fülemüle dalra fakadt.
A nap cammog fáradt este,
Nyugalmamat égre festve.
Lenge felhők, mint tarka rét;
Színesedik bennem a lét.
Lég illata ízes, bodzás;
Enyhít rajtam, ahol rozsdás.
Naplemente pirospozsgás,
Elszenderít madár zsongás.
Rám borul a lombkorona,
Mintha Isten karja óvna...
Jövő záloga
Gyermekáldás családban...
Létfolytonosság.
Jövő záloga
Nemzetnek gyermekei...
Hazafiasság.
Jövő záloga
Bölcsen tanított gyermek...
Emberiesség.
Jövő záloga
Békesség és szabadság-
Gyermek kacagás.
Gyermekáldás családban...
Létfolytonosság.
Jövő záloga
Nemzetnek gyermekei...
Hazafiasság.
Jövő záloga
Bölcsen tanított gyermek...
Emberiesség.
Jövő záloga
Békesség és szabadság-
Gyermek kacagás.
A pataknak kócos partján
Réce riad, torka harsány.
Fű és a sás eltakarja
Csemetéket jól álcázza.
Ősi fáknak lombja alatt
A napsugár kissé szakadt,
Levélzetnek rejtekében
Megrekedt a szellő éppen.
Tükör vizén a folyamnak
Nyárfa pihék lubickolnak.
Tündérrózsa ringatózik
Sárga irissszel mártózik.
A távolból kakukk kukkant,
Fáknak ágán harkály koppant.
Olykor csobbant a farkával
Egy rabló hal a zsákmánnyal.
Térdig érő vízben járva
Fehér gém is épp vadászna.
Veszélyt sejtett személyemben
Felrepült hát nagy sebesen.
Madárdaltól zeng az erdő,
A békesség bennem megnő.
Természetben egy kis túra
Minden bajra legjobb kúra.
Réce riad, torka harsány.
Fű és a sás eltakarja
Csemetéket jól álcázza.
Ősi fáknak lombja alatt
A napsugár kissé szakadt,
Levélzetnek rejtekében
Megrekedt a szellő éppen.
Tükör vizén a folyamnak
Nyárfa pihék lubickolnak.
Tündérrózsa ringatózik
Sárga irissszel mártózik.
A távolból kakukk kukkant,
Fáknak ágán harkály koppant.
Olykor csobbant a farkával
Egy rabló hal a zsákmánnyal.
Térdig érő vízben járva
Fehér gém is épp vadászna.
Veszélyt sejtett személyemben
Felrepült hát nagy sebesen.
Madárdaltól zeng az erdő,
A békesség bennem megnő.
Természetben egy kis túra
Minden bajra legjobb kúra.
Nem fáj már semmi,
Földi lét végére ért-
Beteljesedett.
Túlléptél az anyagon
Lelked szárnyal szabadon.
Nyugodj békében,
Mindig Ember maradtál-
Emlék bennünk él.
Szívekből a szeretet
Csillag ösvényen vezet.
Öröklét kezdet
Mennyeknek tárt kapuja-
Megüdvözülés.
Földi létnek az ára
Világosság Világa.
Gyertyánknak fénye,
S gondolatunk feléd száll
Égi utadon.
Várnak már kik elmentek,
Mennyországba vezetnek.
(Íródott egy kedves rokon emlékére...)
Földi lét végére ért-
Beteljesedett.
Túlléptél az anyagon
Lelked szárnyal szabadon.
Nyugodj békében,
Mindig Ember maradtál-
Emlék bennünk él.
Szívekből a szeretet
Csillag ösvényen vezet.
Öröklét kezdet
Mennyeknek tárt kapuja-
Megüdvözülés.
Földi létnek az ára
Világosság Világa.
Gyertyánknak fénye,
S gondolatunk feléd száll
Égi utadon.
Várnak már kik elmentek,
Mennyországba vezetnek.
(Íródott egy kedves rokon emlékére...)
Poéta a viharban…
Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget,
Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet!
Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap,
Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap.
Talán az Isten így kommunikál velünk?
Ha igen, akkor haraggal bánik velünk…
Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá,
Roppan szélroham besuhant az eresz alá.
Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni,
Mintha várná a Noé bárkáját érkezni.
Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot,
Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt.
Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya,
Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba.
Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt,
Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt.
Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József
Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget,
Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet!
Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap,
Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap.
Talán az Isten így kommunikál velünk?
Ha igen, akkor haraggal bánik velünk…
Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá,
Roppan szélroham besuhant az eresz alá.
Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni,
Mintha várná a Noé bárkáját érkezni.
Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot,
Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt.
Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya,
Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba.
Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt,
Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt.
Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József
Szerelmünk akadálya
Folyton jöszik felénk, meg belénk.
Vágy-gerjedelem!
Földrengésként jön, de mi állunk,
Szív erősebb, mint minden gátunk.
*
Szeretetünk nagy-nagy hév.
Sors nem egyezkedik, de kontráz.
Gerjedelmünk nő!
Szívünk vadul tombol, nem pihen,
A sors játszik velünk, - kegyetlen.
*
Egymás lelkében lenni,
Csuda szépség, mint réti pipacs.
Gerjedés győzzőn!
Pipacsban lángoló fény vagyok,
Gerjedelmünk, - tiszta csillagok.
Vecsés, 2025. május 13. – Siófok, 2025. május 14. -Kustra Ferenc József- írtam -romantikus- senrjon trióban. Alá a -romantikus- tanka-szerű verset, hogy a versszak tanka-szerű legyen: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
Folyton jöszik felénk, meg belénk.
Vágy-gerjedelem!
Földrengésként jön, de mi állunk,
Szív erősebb, mint minden gátunk.
*
Szeretetünk nagy-nagy hév.
Sors nem egyezkedik, de kontráz.
Gerjedelmünk nő!
Szívünk vadul tombol, nem pihen,
A sors játszik velünk, - kegyetlen.
*
Egymás lelkében lenni,
Csuda szépség, mint réti pipacs.
Gerjedés győzzőn!
Pipacsban lángoló fény vagyok,
Gerjedelmünk, - tiszta csillagok.
Vecsés, 2025. május 13. – Siófok, 2025. május 14. -Kustra Ferenc József- írtam -romantikus- senrjon trióban. Alá a -romantikus- tanka-szerű verset, hogy a versszak tanka-szerű legyen: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...
Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat.
Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat.
Balaton közelben…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek,
Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek.
Ezüstfonalak,
Átszővik a lombokat.
Mesél az erdő.
*
Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek,
Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek…
Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek.
Tihanyi csendben,
fény és árnyjátékot űz.
Tűz csírázik már...
*
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk,
Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk…
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk.
Dél... harangszónál,
nyárson szalonna sercen.
Nem remeg a kéz...
*
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe,
Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke…
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe.
Fentről néz a szem,
zöld Balaton ring alatt.
Hat ránk, - élvezzük...
*
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága,
A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása…
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága.
Fák közt átszűrve
teafény dereng lassan.
Idő oldódik.
*
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés,
Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés...
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés.
Napsütés, ebéd,
Balcsi szeme... nyugalom.
Még tart a séta...
Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek,
Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek.
Ezüstfonalak,
Átszővik a lombokat.
Mesél az erdő.
*
Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek,
Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek…
Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek.
Tihanyi csendben,
fény és árnyjátékot űz.
Tűz csírázik már...
*
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk,
Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk…
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk.
Dél... harangszónál,
nyárson szalonna sercen.
Nem remeg a kéz...
*
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe,
Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke…
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe.
Fentről néz a szem,
zöld Balaton ring alatt.
Hat ránk, - élvezzük...
*
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága,
A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása…
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága.
Fák közt átszűrve
teafény dereng lassan.
Idő oldódik.
*
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés,
Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés...
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés.
Napsütés, ebéd,
Balcsi szeme... nyugalom.
Még tart a séta...
Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
Jó vagy, megkörnyékezlek Tilda!
Kérlek engedd, ez lelkem vágya!
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Csókkor túrnék én a hajadba!
Kedves Ádám, te csábos lélek,
Versedtől majd’ elszáll az ének!
De ne légy oly’ hévvel,
Bánj velem szép szívvel.
Ádám, légy a fodrászom... kérlek!
*
Nem tudom hol laksz, keress engem,
Csinos lényed érdekel engem.
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Botolj ölembe… Te vagy kellem!
Már tudom merre keresselek,
Úgy áhitlak, nem eresztelek!
Remegve csókolni,
Csókolva remegni...
Az öledbe omolni vágyok!
*
Ha nem teszed, nem akarsz engem!
Láttalak… az óta élsz bennem…
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Szeretnélek Tilda s Te engem?
Ádám kedves, szavaid bátran,
A szívemre hullanak, lágyan.
Csókolni, ölelni...
Nem csak beszélni.
Oh, szeretlek, - rebegem halkan!
Vecsés, 2025. május 2. – Siófok, 2025. május 2. -Kustra Ferenc József- írtuk: rom. LIMERIK csokorban, én a páratlanokat. Szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta a párosakat!
Kérlek engedd, ez lelkem vágya!
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Csókkor túrnék én a hajadba!
Kedves Ádám, te csábos lélek,
Versedtől majd’ elszáll az ének!
De ne légy oly’ hévvel,
Bánj velem szép szívvel.
Ádám, légy a fodrászom... kérlek!
*
Nem tudom hol laksz, keress engem,
Csinos lényed érdekel engem.
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Botolj ölembe… Te vagy kellem!
Már tudom merre keresselek,
Úgy áhitlak, nem eresztelek!
Remegve csókolni,
Csókolva remegni...
Az öledbe omolni vágyok!
*
Ha nem teszed, nem akarsz engem!
Láttalak… az óta élsz bennem…
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Szeretnélek Tilda s Te engem?
Ádám kedves, szavaid bátran,
A szívemre hullanak, lágyan.
Csókolni, ölelni...
Nem csak beszélni.
Oh, szeretlek, - rebegem halkan!
Vecsés, 2025. május 2. – Siófok, 2025. május 2. -Kustra Ferenc József- írtuk: rom. LIMERIK csokorban, én a páratlanokat. Szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta a párosakat!
Bánatos a bíbor fényes létem…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában
És visszaverődik az én ablakomba, akt ruhában…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában.
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve,
Csendes léptek hallatszanak, mintha a folyóson a séta vége…
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve.
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok,
Megint az este jön velem szemben, nap végén ámulok…
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok.
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet,
Elegem van, már a bíbor fény sem nem vigasz… őt nem lételememet…
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet.
Vecsés, 2025. április 19. -Kustra Ferenc József- írtam: egy ’rosszabb’ napomon 3 soros zártükrösben, önéletrajzi írásként…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában
És visszaverődik az én ablakomba, akt ruhában…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában.
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve,
Csendes léptek hallatszanak, mintha a folyóson a séta vége…
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve.
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok,
Megint az este jön velem szemben, nap végén ámulok…
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok.
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet,
Elegem van, már a bíbor fény sem nem vigasz… őt nem lételememet…
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet.
Vecsés, 2025. április 19. -Kustra Ferenc József- írtam: egy ’rosszabb’ napomon 3 soros zártükrösben, önéletrajzi írásként…
Korokon, időn
A könyv mint penge hasít...
Lélekidéző.
Halandó ember,
Értelem kincsestára.
Gondolat-őrző.
Minden tudásnak
Halhatatlan értéke...
Lapokba-szőttes.
Tudásra tanít,
Jellemet, eszmét formál.
Pótolhatatlan.
Maradandó mű,
Korokon átívelő...
Magánytalanság.
A könyv mint penge hasít...
Lélekidéző.
Halandó ember,
Értelem kincsestára.
Gondolat-őrző.
Minden tudásnak
Halhatatlan értéke...
Lapokba-szőttes.
Tudásra tanít,
Jellemet, eszmét formál.
Pótolhatatlan.
Maradandó mű,
Korokon átívelő...
Magánytalanság.
Mosolyrügyeit
Elsorvasztja a közöny...
Búbánat-kóros.
Kedvtelenséget
Űző szép gondolatok...
Derültségesek.
Szórakoztató,
Sziporkás szösszenetek...
Szikraszórósak!
Hangulatvesztés...
Kinn a természet ölén
Orvosolható.
Lelked beérik
Miként hajad fürtjei
Kifehérednek.
Megírattatott:
Végzet elől menekvés-
Lehetetlenség!
Borús időkben
Dagonyás, lucskos utak...
Létszekér döcög.
Zavaros jövőt
Szennyes idők vizében
Gyermek is látja.
Gaz-tettek nőnek,
Mint égig érő paszuly...
Mértéktelenség!
Elsorvasztja a közöny...
Búbánat-kóros.
Kedvtelenséget
Űző szép gondolatok...
Derültségesek.
Szórakoztató,
Sziporkás szösszenetek...
Szikraszórósak!
Hangulatvesztés...
Kinn a természet ölén
Orvosolható.
Lelked beérik
Miként hajad fürtjei
Kifehérednek.
Megírattatott:
Végzet elől menekvés-
Lehetetlenség!
Borús időkben
Dagonyás, lucskos utak...
Létszekér döcög.
Zavaros jövőt
Szennyes idők vizében
Gyermek is látja.
Gaz-tettek nőnek,
Mint égig érő paszuly...
Mértéktelenség!
Minden történés
Következményekkel jár...
Természet lánca.
Természet lánca
Áramló folytonosság...
Lét-fundamentum.
Létnek alapja;
Hatás-összefüggések...
Haladás irány.
Haladás irány
Idő-áramlás útja...
Elöregedés.
Elöregedés
Minden létezés útja...
Természetesség.
Következményekkel jár...
Természet lánca.
Természet lánca
Áramló folytonosság...
Lét-fundamentum.
Létnek alapja;
Hatás-összefüggések...
Haladás irány.
Haladás irány
Idő-áramlás útja...
Elöregedés.
Elöregedés
Minden létezés útja...
Természetesség.
(3 soros-zárttükrös csokor)
A bíboros színre festett bárányfelhők, keletre jönnek, nem erőlködnek,
A nagy vízű Balaton felett ők mindent bíborosra, csak tovább festenek…
A bíboros színre festett bárányfelhők, keletre jönnek, nem erőlködnek.
(tükör apeva csokor)
Fest
Ecset
Felhőket,
Bíbor színre,
Balaton felett.
Balaton felett,
Bíbor színre,
Felhőket
Ecset
Fest.
(Tíz szavas csokor)
Balaton felett bíbor felhők csendben
úsznak, festik a hajnalt keleten.
*
Jé! A bíboros horizonton átrepül egy motoros gép, ő bíborosan szép,
Repülő elment látóteremből, én nézem a víz felszínt, igen simán, így szép…
Jé! A bíboros horizonton átrepül egy motoros gép, ő bíborosan szép.
Gép
Bíbor
Motoros,
Tükre vízen,
Átsuhan égen.
Átsuhan égen,
Tükre vízen,
Motoros
Bíbor
Gép.
Bíbor gép repül, tó tükrén fény reszket,
szép pillanat elveszett.
*
A bíboros színű birkasereg olyan, mintha, az akolba rohanna haza,
A Balaton vize, teljesen nyugodt, szél csak magasban fúj, a víz szépen sima…
A bíboros színű birkasereg olyan, mintha, az akolba rohanna haza.
Víz,
Felhő
Bíbor szín,
Szél csak fent fúj,
Balaton sima.
Balaton sima,
Szél csak fent fúj,
Bíbor szín
Felhő,
Víz.
Itt lent szélcsend, Balaton tükörsima,
bíbor felhők úsznak rajta haza.
*
Sötétedik is lassacskán, de a Balaton marad bizony szép ám,
Mi ketten még parti parton ücsörgünk, itt a déli part is szép ám…
Sötétedik is lassacskán, de a Balaton marad bizony szép ám.
Itt
Ketten
Ücsörgünk,
Esteledik,
Szép a Balaton.
Szép a Balaton,
Esteledik,
Ücsörgünk
Ketten
Itt.
Ülünk a parton, Balaton egy szépség,
sötétkék lassan az ég.
*
Ücsörgésben látjuk, a sugárkéve heve kissé lassul,
A bíbor szín látszik, hogy szép lassan halovánnyá alakul…
Ücsörgésben látjuk, a sugárkéve heve kissé lassul.
Fény
Lassan
Lebukik,
Már rózsaszín,
Nap aludni tér.
Nap aludni tér,
Már rózsaszín,
Lebukik
Lassan
Fény.
A Nap nyugovóra tér, összebújva bámuljuk,
minden rózsaszínű lesz, - csodáljuk...
Vecsés, 2025. április 29. Siófok, 2025. május 8. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként. A 3 soros-zárttükrös csokrot én írtam. A tükör apeva csokrot és a tíz szavas csokrot Gránicz Éva szerző-. és poéta társam írta.
A bíboros színre festett bárányfelhők, keletre jönnek, nem erőlködnek,
A nagy vízű Balaton felett ők mindent bíborosra, csak tovább festenek…
A bíboros színre festett bárányfelhők, keletre jönnek, nem erőlködnek.
(tükör apeva csokor)
Fest
Ecset
Felhőket,
Bíbor színre,
Balaton felett.
Balaton felett,
Bíbor színre,
Felhőket
Ecset
Fest.
(Tíz szavas csokor)
Balaton felett bíbor felhők csendben
úsznak, festik a hajnalt keleten.
*
Jé! A bíboros horizonton átrepül egy motoros gép, ő bíborosan szép,
Repülő elment látóteremből, én nézem a víz felszínt, igen simán, így szép…
Jé! A bíboros horizonton átrepül egy motoros gép, ő bíborosan szép.
Gép
Bíbor
Motoros,
Tükre vízen,
Átsuhan égen.
Átsuhan égen,
Tükre vízen,
Motoros
Bíbor
Gép.
Bíbor gép repül, tó tükrén fény reszket,
szép pillanat elveszett.
*
A bíboros színű birkasereg olyan, mintha, az akolba rohanna haza,
A Balaton vize, teljesen nyugodt, szél csak magasban fúj, a víz szépen sima…
A bíboros színű birkasereg olyan, mintha, az akolba rohanna haza.
Víz,
Felhő
Bíbor szín,
Szél csak fent fúj,
Balaton sima.
Balaton sima,
Szél csak fent fúj,
Bíbor szín
Felhő,
Víz.
Itt lent szélcsend, Balaton tükörsima,
bíbor felhők úsznak rajta haza.
*
Sötétedik is lassacskán, de a Balaton marad bizony szép ám,
Mi ketten még parti parton ücsörgünk, itt a déli part is szép ám…
Sötétedik is lassacskán, de a Balaton marad bizony szép ám.
Itt
Ketten
Ücsörgünk,
Esteledik,
Szép a Balaton.
Szép a Balaton,
Esteledik,
Ücsörgünk
Ketten
Itt.
Ülünk a parton, Balaton egy szépség,
sötétkék lassan az ég.
*
Ücsörgésben látjuk, a sugárkéve heve kissé lassul,
A bíbor szín látszik, hogy szép lassan halovánnyá alakul…
Ücsörgésben látjuk, a sugárkéve heve kissé lassul.
Fény
Lassan
Lebukik,
Már rózsaszín,
Nap aludni tér.
Nap aludni tér,
Már rózsaszín,
Lebukik
Lassan
Fény.
A Nap nyugovóra tér, összebújva bámuljuk,
minden rózsaszínű lesz, - csodáljuk...
Vecsés, 2025. április 29. Siófok, 2025. május 8. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként. A 3 soros-zárttükrös csokrot én írtam. A tükör apeva csokrot és a tíz szavas csokrot Gránicz Éva szerző-. és poéta társam írta.
Szeretni bolondulásig…
Szeretni nem csak tudni kell, de szeretni való pár is kell.
Ha tudsz igazán szeretni, a párod is meg fogod lelni!
Akinek nincsen erre vevő párja, (ő Indiában!) az egy pária.
Mindenkinek rá vevő párja... csak be kell lépni a hatósugarába!
Lehet, hogy van kelet-Brazíliai pampákon párom... De szép álom…
Ne keresd párod a pampákon! Közel is van, nem hetedhét határon…
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József- írtam: leoninus sorokban a páratlanokat. Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam a páros tízszavasokat, leoninusban!
Szeretni nem csak tudni kell, de szeretni való pár is kell.
Ha tudsz igazán szeretni, a párod is meg fogod lelni!
Akinek nincsen erre vevő párja, (ő Indiában!) az egy pária.
Mindenkinek rá vevő párja... csak be kell lépni a hatósugarába!
Lehet, hogy van kelet-Brazíliai pampákon párom... De szép álom…
Ne keresd párod a pampákon! Közel is van, nem hetedhét határon…
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József- írtam: leoninus sorokban a páratlanokat. Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam a páros tízszavasokat, leoninusban!
Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!
Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!
*
Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!
Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!
*
Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…
Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. Kustra Ferenc József – Írtuk: anaforás, senrjon versszakokban. A páratlanokat én írtam, a párosakat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!
Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!
*
Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!
Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!
*
Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…
Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. Kustra Ferenc József – Írtuk: anaforás, senrjon versszakokban. A páratlanokat én írtam, a párosakat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
Gyermekáldás… sors!
Nevelés: szívszeretet!
Utódlás: lényeg…
Vecsés, 2025. május 24. -Kustra Ferenc József- írtam: senrjúban.
Nevelés: szívszeretet!
Utódlás: lényeg…
Vecsés, 2025. május 24. -Kustra Ferenc József- írtam: senrjúban.
Ó, a gyermeki mosoly,
Szülőnek hosszú életet ad…
Boldog nevelés…
Vecsés, 2025. május 24. – Kustra Ferenc József- írtam: senrjúban!
Szülőnek hosszú életet ad…
Boldog nevelés…
Vecsés, 2025. május 24. – Kustra Ferenc József- írtam: senrjúban!
(septolet)
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejtemlékezet!
Lélektépő életedből mamutfenyő…
Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző!
*
(Tükör apeva)
Szív
Zuhan.
Siratva
Hordja múltját.
Fényben oldódik.
Fényben oldódik.
Hordja, múltját
Siratva
Zuhan
Szív.
Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. -Kustra Ferenc József- írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta.
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejtemlékezet!
Lélektépő életedből mamutfenyő…
Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző!
*
(Tükör apeva)
Szív
Zuhan.
Siratva
Hordja múltját.
Fényben oldódik.
Fényben oldódik.
Hordja, múltját
Siratva
Zuhan
Szív.
Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. -Kustra Ferenc József- írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta.
Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
*
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
*
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
*
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!
Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
*
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
*
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
*
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!
Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
