Beküldve: 2012.09.16.
Ennyien olvasták eddig: 1474
Új világ
Előkerül néha pár gyerekkori képem,
összeszorul szívem,könnyes szemmel nézem!
Tudom,hogy hibáztam és okoztam sok gondot,
olyan ember nincs,ki semmit el nem rontott!
Végtelen űr tátong múltam s jövőm között,
úrrá lenni nem tudok,bús jelenem fölött!
Örök vihar tombol lelkem tüzes egén,
egy ismeretlen világ nyújtja kezét felém!
Arra vágyom mindíg,hogy újra boldog legyek,
ne állják el utamat sziklák,vízek,hegyek!
Repülni a magasban jobb életet várva,
távolodik múltam,de nem nézek már hátra!
Varga Anikó
2012. december 06. 12:14:23
A versét csillagos ötösre értékeltem,mert elnyerte a tettszésemet,remélem,még fog írni.Köszönöm.
Meggyesi Éva.
2012. szeptember 19. 07:42:06
Nagyon szép!
Gratulálok!Üdvözlettel:Éva.
Gratulálok!Üdvözlettel:Éva.