Nem történt semmi, csak rád néztem,
És az, amit eddig ezüstnek véltem,
Most aranyként csillogott a szemedben,
Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem,
Remélem ez is elég lesz neked,
Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,
Bár százszor mondtad, nem történhet meg,
Én bízok benned,
Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!
Tudod mindenkit elveszítettem,
Hogy miért? Azt még most sem értem,
Csak azt tudom, hogy erről nem én tehettem,
Miért van, hogy magamat is bűnösnek érzem?
Pedig, én csak egy kis szeretetet kértem,
Most már mindegy, beteg lett a lelkem,
És egyszer egy nap, azt vettem észre,
Hogy a semmiből kerültél képbe,
Úgy éreztem, mindennek vége,
De szavaid szívedből szálltak szívembe,
Szemeid szeretetet szórtak szerte,
Meggyógyítottál köszönet érte!
/ I. István R.P.S/