Beküldve: 2011.05.06.
Ennyien olvasták eddig: 3065
A próféta
Rohant A Harc - holló kerengett
Fölötte, vérszomjas madár -
Hajfürtjei kígyózva lengtek,
Előtte járt a Borzadály.
A Harc rohant - a falvak égtek,
S a vér, a vér patakba folyt,
Üszkös falak meredtek égnek
És garmadába gyűlt a holt.
S ahol a harc tébolyra lángol,
S Harag, Bosszú örjöngve jár:
Egy férfiú a véres árból
Kifut . . . lihegve meg-megáll . . .
Egy hegyre megy - A harci lárma
E bérctető csendjén elül -
Miként ha rejtelembe látna
Komor magába elmerül.
Vértől hamvas tépett szakálla,
Kemény alakja mint az érc -
A csillagokig nő fel az árnya,
A fénylő boltozatra néz:
"Küldj prófétát e földre Isten!
Hatalmas, zengő mély szívűt,
Ki szent békére felhevítsen -
Prófétát küldjél, vértanút!"
Egész alakja mintha égne -
A két szeme izzó acél.
S míg dúl a harc lent: itt a béke
A messze végtelenbe ér.
Álomhozó gyöngéd fuvallat
Árad felé. Mélyül a csend.
Lázas szíve csitulva hallgat.
Alszik. A föld körötte reng.
Rászáll az Úr. . . Szívét kitépi,
Ad új szívet az ó helyett,
S míg önbűnén elég a régi:
Az újnak fénye fölremeg.
Az Úr érinti most az ajkat,
Hogy égi nyelven szólni tud:
Újult lényébe rejt hatalmat,
Mitől támadnak vértanúk.
S a testbe most - mely mint a hulla
Fekszik dermedten a tetőn -
Az Úr szelíden ráborúlva
Lelket lehell - Az ébredőn
Szent borzadály. . . remegve néz fel. . .
S az Isten szól: "Erőm tiéd.
Prófétám, menj! Gyújtsd fel igémmel
Az emberek szivét!"
Fölötte, vérszomjas madár -
Hajfürtjei kígyózva lengtek,
Előtte járt a Borzadály.
A Harc rohant - a falvak égtek,
S a vér, a vér patakba folyt,
Üszkös falak meredtek égnek
És garmadába gyűlt a holt.
S ahol a harc tébolyra lángol,
S Harag, Bosszú örjöngve jár:
Egy férfiú a véres árból
Kifut . . . lihegve meg-megáll . . .
Egy hegyre megy - A harci lárma
E bérctető csendjén elül -
Miként ha rejtelembe látna
Komor magába elmerül.
Vértől hamvas tépett szakálla,
Kemény alakja mint az érc -
A csillagokig nő fel az árnya,
A fénylő boltozatra néz:
"Küldj prófétát e földre Isten!
Hatalmas, zengő mély szívűt,
Ki szent békére felhevítsen -
Prófétát küldjél, vértanút!"
Egész alakja mintha égne -
A két szeme izzó acél.
S míg dúl a harc lent: itt a béke
A messze végtelenbe ér.
Álomhozó gyöngéd fuvallat
Árad felé. Mélyül a csend.
Lázas szíve csitulva hallgat.
Alszik. A föld körötte reng.
Rászáll az Úr. . . Szívét kitépi,
Ad új szívet az ó helyett,
S míg önbűnén elég a régi:
Az újnak fénye fölremeg.
Az Úr érinti most az ajkat,
Hogy égi nyelven szólni tud:
Újult lényébe rejt hatalmat,
Mitől támadnak vértanúk.
S a testbe most - mely mint a hulla
Fekszik dermedten a tetőn -
Az Úr szelíden ráborúlva
Lelket lehell - Az ébredőn
Szent borzadály. . . remegve néz fel. . .
S az Isten szól: "Erőm tiéd.
Prófétám, menj! Gyújtsd fel igémmel
Az emberek szivét!"
Linda
2013. november 21. 14:18:14
Pontosedte1s : MA kedd van !-e9s nem szerda! cdgy azte1n majd csak honlap- szerde1n - lesz le1thatf3 az m1-en a A Silla kire1lyse1g e9kkf6ve c. 62 re9szes koreai tf6rte9nelmi filmsorozat. Durva becsle9sem : kb. 12 he9tig tart ?-(szo.-vas. nincs)Na, kf6szi, hogy nem azokat a ke9peket raktad be,ahol illusztre1ltam (utf3kornak) hogy gereblye9znem kellene... (me1r van 2 zse1knyi leve9l) e9s honlap zf6ldje1rat! ********************************
Brondel Cermidoff
2011. május 17. 00:11:02
Elmémben hordozom
Elmémben hordozom szíved,
rajta villódzik a Nap.
Szédítő harmóniákat játszanak
húrjain a sugarak.
Szivárványfényű folyó hátán
fodrozódnak a színek.
Szemednek tiszta tükréből
visszanéz rám Szellemed.
Az Élet játssza Benne
a legszentebb dallamokat.
Ez az a pillanat, mikor
a lelkem befogad.
Elmémben hordozom szíved,
rajta villódzik a Nap.
Szédítő harmóniákat játszanak
húrjain a sugarak.
Szivárványfényű folyó hátán
fodrozódnak a színek.
Szemednek tiszta tükréből
visszanéz rám Szellemed.
Az Élet játssza Benne
a legszentebb dallamokat.
Ez az a pillanat, mikor
a lelkem befogad.
Brondel Cermidoff
2011. május 17. 00:08:02
Szeretet
Mennyei művész
Kezei formáltak téged.
Éneklem, mikor
Gyönyörködve nézlek.
Alig hagyott helyet
Az alkotó szónak
A pillanat, mikor
Ujjaim leperegtek rólad.
Rohanok feléd
A jéghegyek között,
Oda, hol világunk
Összeütközött.
Magas hegy nőtt
A kettőnk határán.
Nem vehetek erőt egyedül
A magányod várán.
Ama galambot küldöm
Hírnöknek hozzád,
Ki a Jordánnál
Az Én vállamra szállt.
Átszegezett kezemmel
győzedelmeskedek lelked sötét búján,
Gyengéden kopogok
Büszke, szép várad zárt kapuján.
Vérem forró rubintjával
Kiolvasztom a zárat.
A reményt hoztam magammal,
Megszállhatnék-e nálad?
Csak a szívedben kérnék
Egy parányi helyet.
Ha kérded, ki vagyok,
A nevem: Szeretet.
Mennyei művész
Kezei formáltak téged.
Éneklem, mikor
Gyönyörködve nézlek.
Alig hagyott helyet
Az alkotó szónak
A pillanat, mikor
Ujjaim leperegtek rólad.
Rohanok feléd
A jéghegyek között,
Oda, hol világunk
Összeütközött.
Magas hegy nőtt
A kettőnk határán.
Nem vehetek erőt egyedül
A magányod várán.
Ama galambot küldöm
Hírnöknek hozzád,
Ki a Jordánnál
Az Én vállamra szállt.
Átszegezett kezemmel
győzedelmeskedek lelked sötét búján,
Gyengéden kopogok
Büszke, szép várad zárt kapuján.
Vérem forró rubintjával
Kiolvasztom a zárat.
A reményt hoztam magammal,
Megszállhatnék-e nálad?
Csak a szívedben kérnék
Egy parányi helyet.
Ha kérded, ki vagyok,
A nevem: Szeretet.
