Langyos végtelen

Rám esteledik, éjszaka jön, mint langyos végtelen
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen.
Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést,
Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést.

De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap?
És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap?

Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József