Bíznak

A köd szűrte gázlámpa fényben,
Baktat a konflis ló serényen.
Fázós kocsis, összehúzza magát,
Hóna alá szorítja ustorát.

Az ember és állat, együtt fázik,
Ha még esik is, akkor meg, ázik.
Ez az ő sorsuk, ebből élnek, esznek,
Bíznak; vége lesz a szűk esztendöknek.

Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József