Beküldve: 2011.03.17.
Ennyien olvasták eddig: 3027
Ma egy éve...
Ma egy éve... ma egy éve...
Akkor lettél jegyesem,
Ma egy éve, hogy először
Csókoltál meg, kedvesem.
Édes volt a csók, amely ott
Ajkaidról rám esett,
De ki hinné, de ki hinné?
Csókod most még édesebb.
Száll az idő, mint a pille,
Melyet a szél ragad el,
Szemlátomást fogy az élet,
Szemlátomást hervad el.
Ám hervadjon, isten néki,
Érte nem is búsulok;
Nem vesz kárba, mit az élet
Fájáról lehullatok.
Ami elhal életembül,
Föltámad mint szerelem...
Oly mértékben nő szerelmem,
Amilyben fogy életem!
Akkor lettél jegyesem,
Ma egy éve, hogy először
Csókoltál meg, kedvesem.
Édes volt a csók, amely ott
Ajkaidról rám esett,
De ki hinné, de ki hinné?
Csókod most még édesebb.
Száll az idő, mint a pille,
Melyet a szél ragad el,
Szemlátomást fogy az élet,
Szemlátomást hervad el.
Ám hervadjon, isten néki,
Érte nem is búsulok;
Nem vesz kárba, mit az élet
Fájáról lehullatok.
Ami elhal életembül,
Föltámad mint szerelem...
Oly mértékben nő szerelmem,
Amilyben fogy életem!
Fung Dominika
2012. augusztus 06. 17:14:02
Kívánságok sokasága az éjszakában,
Álmok törnek szét ebben a világban,
A valóság nem a képzelet mintája,
És a jelen lassan a jövő halála.
Bélyeg lebeg az emberfejek felett,
Álarc takar itt már minden lelket,
Nincs olyan, ki valamit nem rejteget,
Az erkölcs már réges-régen elveszett.
Megtört emberek monoton menete,
Lassan kúszik a pillanat is előre,
De kiáltsd el, hogy mindennek vége,
Hallatszik majd a világ megkönnyebbülése.
Álmok törnek szét ebben a világban,
A valóság nem a képzelet mintája,
És a jelen lassan a jövő halála.
Bélyeg lebeg az emberfejek felett,
Álarc takar itt már minden lelket,
Nincs olyan, ki valamit nem rejteget,
Az erkölcs már réges-régen elveszett.
Megtört emberek monoton menete,
Lassan kúszik a pillanat is előre,
De kiáltsd el, hogy mindennek vége,
Hallatszik majd a világ megkönnyebbülése.
