kijátszanak

az utcát betakarja az éj sötétje
munkából battyogok haza
csend honol a környéken
vak mindegyik ház ablaka

árnyak szökkennek az úton
ahogy pár autó arra halad
egyedüli gyalogos vagyok
a félelem a torkomba szalad

gonosz játékot űznek az árnyak
hatásukat figyelik rajtam a rettegőn
majd kacagva táncra perdülnek
s hátat fordítva eltűnnek a háztetőn