Az ezüstben fénylő éj…

Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.

Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el...
*

Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt... valószerűtlenül.
Semmi nem volt várható... jóvátehetetlenül.

Szikrázó fények,
Mily csodás éj.
Ábránddal
Röpül
Vágy.

Vágy
Röpül
Ábránddal.
Mily csodás éj,
Szikrázó fények.
*

Néha a távolban pendült egy kutyaugatás, derengéssel,
A szomszéd tanyáról meg, ló nyerített, valami fensőbbséggel…

Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél,
Még nem is pihentél, de a Nap nemsokára kél,
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél.
*

Az éjszaka ezüstős fényű szépsége, reggelig visszafordíthatatlan,
Ezen túl, majd a föltolult vágyak járnak erre, ha lesz… elmaradhatatlan.
Úgy néz ki az egész, mintegy csodálkozó megnézésben… felülmúlhatatlan.

Vecsés, 2018. február 16. – Szabadka, 2018. február 16.- Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ -t, a tükör apevát, és a 3 soros-zárttükröst, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’Ábrándos éj’