Erdős Sándor: Őszidő

Témakörök

Szerelem (352)

Kedvesemnek (101)

Hiányzol (57)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

Vágyakozás (190)

Szenvedély (102)

Szerelmi csalódás (32)

Szerelmi bánat (48)

Reménytelenség (100)

Remény (151)

Magány (49)

Ismerkedés (5)

Társ (13)

Aggódás (204)

Szeretet (177)

Boldogság (144)

Félreértés (34)

Őszinteség (48)

Búcsúzás (129)

Megbocsátás (6)

Fájdalom (179)

Harag (16)

Család (70)

Házasság (13)

Gyerek (124)

Vicces (51)

Bor (6)

Lovas (4)

Barátság (57)

Élet (1293)

Vallás (79)

Otthon (14)

Mindennapok (303)

Akarat (57)

Alkalmazkodás (394)

Művészet (116)

Szabadság (60)

Hatalom (34)

Tudás (31)

Hazugság (7)

Halál, elmúlás (283)

Természet (534)

Születésnap (15)

Karácsony (71)

Szilveszter, Újév (30)

Húsvéti locsólóversek (26)

Valentin-nap (10)

Nőnap (13)

Anyák Napja (24)

Ballagás (21)

Húsvét (23)

Béke (28)

Háború (126)

Haza (120)

Idő (79)

Csók (14)

Harc (25)

Csalódás (209)

Istenhez (31)

Betegség (21)

Évszakok (82)

Témák » Évszakok » Erdős Sándor: Őszidő

« Vissza a(z) Évszakok témákhoz

Beküldve: 2021.06.12.

Ennyien olvasták eddig: 315

Őszidő

Patak leheli be az erdőt
homályt hozó párájával.
Bokrokra borít szürke kendőt.
Fel is öltik ők méltósággal.

Titkot hozó köd ül meg mindent,
mesealakot szül látványa.
Túl az erdőn madárka füttyent.
Köszön a nyár. Viszont látásra.

Írta: Erdős Sándor

Beküldő: Sándor Erdős

Nincs adat!

Facebook
csoport

Versek
a honlapodra

Toplista

Szerző toplista

Legújabb versek

Árny-emlék arcodat?

Hah! Már megest ős

Legtöbb verssel rendelkező költők

Kustra Ferenc József

Ostrozánsky Gellért

Vers ajánló

Nyári anziksz 1.

Álmodj és ébredj

Az élethez simulok