Csík Ferenc: Elnyűtt vándorbotom

Témakörök

Szerelem (352)

Kedvesemnek (101)

Hiányzol (57)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

Vágyakozás (190)

Szenvedély (102)

Szerelmi csalódás (32)

Szerelmi bánat (48)

Reménytelenség (100)

Remény (152)

Magány (49)

Ismerkedés (5)

Társ (13)

Aggódás (204)

Szeretet (177)

Boldogság (144)

Félreértés (34)

Őszinteség (48)

Búcsúzás (129)

Megbocsátás (6)

Fájdalom (179)

Harag (16)

Család (70)

Házasság (13)

Gyerek (124)

Vicces (52)

Bor (6)

Lovas (4)

Barátság (57)

Élet (1305)

Vallás (79)

Otthon (14)

Mindennapok (303)

Akarat (57)

Alkalmazkodás (395)

Művészet (118)

Szabadság (60)

Hatalom (35)

Tudás (31)

Hazugság (7)

Halál, elmúlás (283)

Természet (543)

Születésnap (15)

Karácsony (73)

Szilveszter, Újév (30)

Húsvéti locsólóversek (26)

Valentin-nap (10)

Nőnap (13)

Anyák Napja (24)

Ballagás (21)

Húsvét (23)

Béke (28)

Háború (126)

Haza (122)

Idő (80)

Csók (14)

Harc (25)

Csalódás (209)

Istenhez (31)

Betegség (21)

Évszakok (82)

Témák » Idő » Csík Ferenc: Elnyűtt vándorbotom

« Vissza a(z) Idő témákhoz

Beküldve: 2020.06.03.

Ennyien olvasták eddig: 270

Elnyűtt vándorbotom

S Lám,
Szomorkodnak emlékeim
A letűnt időkön,
Eltűntek a sikereim.
Szívemben
Tátongó űr maradt.
Haldokolnak bús éjszakáim,
Elzsibbadt a nyár!
S valaki az éjben
Egy régi dalt muzsikál.
Kopott, elnyűtt vándorbotom
Az életét kilehelte.
S a puszta táj harangján,
Tarna vize zúgó haragján
Elveszek az élet kórlapján.

Írta: Csík Ferenc

Beküldő: Csík Ferenc

Nincs adat!

Facebook
csoport

Versek
a honlapodra

Toplista

Szerző toplista

Legújabb versek

Legtöbb verssel rendelkező költők

Kustra Ferenc József

Ostrozánsky Gellért

Vers ajánló

Kilátástalanság

Nagyanyám mesélt