Tavasz táján… tél közepette…

Renga-láncversben az évszakokról

Nyárias tavasz
Befedi, mind’ a tájat.
Hajnal, még hűvös!
Borús az idő,
Ónos eső csepereg.
Az éjjel fagyott!
Korai meleg
Napok, nyarat ígérnek.
Egy kicsit félő...
Jégeső pereg,
Felhőktől szürke az ég.
Télies idő.
Esőcsepp hullik,
Levelek epekednek.
Új lét locsolás.
Napnak fénye nincs,
Ónos felhők takarják.
Látás homályos.
Őzek, pataknál
Isznak és nézelődnek.
Nap süti őket.
Ködös éjszaka...
Bokrot zúzmara lepte.
Higanyszál süllyed!
Égi csatornák,
Naptestvérrel éltetnek.
Élet feltámadt.
Hajnal már deres,
Hideg északi szél fúj.
Fagyos nappalok.
Forgószél megjött,
Tarolja virágokat.
Palánta kicsi.
Zúzmara fákon,
Örökzöldeken csillan.
Piciny jégcsapok.
Kergetőzik két
Bogár! Napocska lesüt.
Hajnal, korán jő.
Hódara hullik,
Kert, mező hófehér lesz.
Metsző hideg.
Zuhog az eső,
Már hömpölyög a patak.
Minden megtisztul.
Csillagos éjjelt,
Hóvihar nem zavarja.
Havon, fény csillog.
Este szemerkél,
Ágon, madárka csipog
Cica közelít!
A lehullott hó,
Talpak alatt már csúszik.
Fagyos hókristály.
Meggyfa-lombok közt
Előbukkan az este.
Hangos, madárzaj.
Csupasz ágakon
Hótakaró, levél nincs.
Kéreg képződmény.
Madárka csipog,
Ibolyák mosolyognak.
Idő melegszik.
Havas ágakon,
Cinegék dideregnek.
Elnémult dalok.
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
Fagyos udvaron,
Kicsi csikó esik-kel.
Állni képtelen.
Madárraj csivit,
Fészekről vitatkozás.
Gyorsan felépül.
Járdák csúszósak,
Menni csak lassan lehet.
Veszély fenyeget.
Szél még nem meleg.
Éjszaka, még oly’ hűvös!
Fiatalodás...
Szemerkélő hó,
Metszőn hideg! Szép fehér.
Ködös lélegzet.
Hűs szellő sétál,
A sarjadó-fűs réten.
Zöld változása.
Hóember készül,
Szán siklik hegyoldalon.
Nevetés hallik.
Reccsenő ágnak,
Nehéz volt régi élet.
Ez már nem zöldül.
Hóember dermed
Egyedül az udvarban.
Dermesztő hideg.
A nádas ember
Magasságú sűrűség.
Zöld fűszigetek.
Kékbe derült ég,
Felhőtlen, tiszta égalj.
Havas forgószél.
Bimbó és szirom,
Zöld levél száron, jó sok.
Váza még üres...
Éjnek békéjét,
Hideg szél megzavarja.
Hóbuckák, reggel...
Cseresznyevirág
Szirmok nagy fellegekben.
Arany napsugár.
Fákon, zúzmara
Az úr, minden hófehér.
Ág, mint szélhárfa.
Nap süt a rétre
Cinegékre, birkákra.
Terjedő élet.
Hideg, jeges szél
Porhót fúj, szembe, szájba.
Jeges fuvallat.
Párás éjszaka,
Illattalan esőszag.
Matt színű sötét.
Fagyos fuvallat
Megrezzenti a nádast.
Madárraj, riadt.
Fűtakaróval
Alszik, sok apró bogár.
Zöldes napkelet.
Havas bokrok
Alatt, vaddisznó turkál.
Föld kemény, fagyos.
Zöldre váltanak
Az eddig kopasz ágak.
Madárdal harsog.
Rögök, fehérbe
Burkolóztak, megfagytak.
Hófehér szántás.
Seregély, eszi
Gyümölcs kezdeményeket.
Fiókák lesznek.
Havas ugaron
Fácánok kapirgálnak,
Eledel hiány.
Szellő polkázik,
Kócolja erdő haját.
Pókháló készül.
Nyulacska fagyos
Fakérget rágcsál, fű nincs.
Végtelen fehér...
Hajnal sugara
Holdnak fényét elűzi.
Szél is feltámad...
Nyári-út havas,
Kétfogatos szán csúszik.
Csengő csilingel.
Már kizöldelltek
A fák, rétek, új fészkek.
Virító virág.
Nyuszi riad, fut,
Megzavarta csengőszó.
Úr a félelem!
Idő derűs már,
Faágak égbe nyúlnak.
Égkékje virít!
Kert ékes dísze
Sok fenyő, mind fehérben.
Esküvő-ruhák.
Kakukk szava zeng.
Erdő mélyén gyöngyvirág.
Zöld a fűszőnyeg.
Hónak súlya nagy,
Tuják ága földet ér.
Alázkodó fák...
Erdő illata
Édeskés vidékillat.
Virágpor özön.
Mohos a tölgyfa,
Bent a sűrű erdőben.
Hóborította.
Örök éj vége!
Patakokban, olvadt lé.
Lélekfa nyílik.
Havas fán mókus,
Mogyorót tör serényen.
Tartalék még van.
Kertekbe oson
És bimbókat kinyitja.
Remény évszaka!
Nap már alant jár,
Jégcsapok az ereszen.
Fagyos hajnal lesz.
Pattanó rüggyel
Kel a hajnali remény.
Remény, állandó!
Hideg szél szárnya
Karcol jégvirágokat.
Rózsás ablakok.
Egy hulló levél
Kacagva hull lefelé.
Van sarjadó új...
Kis madár a fán
Didereg, eledelt vár.
Fagyhalál közel.
Szellő belengi
Rügyező cseresznyefát.
Sok virágszirom.
Föld és ég fehér
Csillag egy sem, hó szakad.
Éjszaka... hideg.
Rügyek duzzadnak
Barackfán, lesz sok lekvár.
Derűs virágzás.
Meredélyeken
Araszolni, holdfényben.
Gyötrő túra hely.
Illatos virág
Csöndben hoz megújhodást.
Levél zöldülés.
Havas utakon,
Hegyekben talpra lépni!
Hold meg világít.
Csermely csöndesen
Csobog, fagyveszély megszűnt.
Zöldülő erdők.
Pirkad, kel a Nap,
Sugara havon csillan.
Verőfényes nap.
Már az új vetés
Is sarjadásnak indult.
Lesz majd, új kenyér.
Kergetőzve fúj
Erős szél, havat hordja.
Lesz hó mindenhol.
Pataknak partján
Csend honol. Rügypattanás.
Langy szellő sétál.
Derűs égbolton
Szikráznak a csillagok,
Dermesztő fagyok.
Ligeti fák közt,
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
Éj sötétjében
Forgószél kerekedik.
Hófúvásveszély.
Liget közepén,
Terebélyes, nagy tölgyfa.
Egyre kérgesebb.
Őrjöng a vihar,
Kéménybe beledudál.
Kemence krahál.
Telihold fénye,
Megvilágítja erdőt.
Ligetben, árnyak.
Tör, zúz a vihar,
Tetőcserép hóval száll.
Kémény nem mozdul.
Erdő rügyezik,
Zöld réten, virágillat.
Lombok suhognak.
Vad szél havat hord,
Hótorlaszokat képez.
Járhatatlan út.
Erdőt és mezőt
Bejárja, friss szelecske.
Még nincs fülledtség.
Szánkó sem segít,
Nincs mivel közlekedni.
Hórabság honol...
Napsütötte szél
Dúdol, erdő fái közt.
Melegedést vár.
Világosodik,
Csendet tör egy hókotró.
Hórabság vége.
Árva virágmag,
Szél kénye-kedvére száll.
Élet rejteke.
Napnak sugara,
Hóbuckán fürgén táncol.
Csendes téli nap.
Pázsiton csillan,
A sok-sok eső-gyöngyszem.
Élet ébredés.
Hólabda süvít,
Légben gyerekkacaj száll.
Boldogság árad.
A levegőben
Érezni, már langy is van.
Nedves léghullám.
Dombról szán csúszik,
Korcsolya meg lesiklik.
Testmozgás fontos.
A kezdeti hit
Lelkesíti világot.
Élet, megfogant.
Lanyhuló télben
Rügyeznek rózsabokrok.
Hold rávilágít...

Vecsés – Szabadka, 2018. május 26. – 2018. május 30. -ig. – Kustra Ferenc József– 100 darabos Renga-láncvers eredeti stílusban. A tavaszi –páratlan- haikukat én írtam, a –páros- télieket szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit!