Beküldve: 2013.06.30.
Ennyien olvasták eddig: 2646
A remény halála
...feketén írom már a napot,
Hópelyhek súlyával terhelem a holnapot,
Ennyi, amit magamból adhatok!
Mégis, a világ megremeg, mikor végül belehalok...
Témakörök
Szerelem (352)
Kedvesemnek (101)
Hiányzol (57)
Elmúlt szerelem (85)
Szakítás (34)
Vágyakozás (190)
Szenvedély (102)
Szerelmi csalódás (32)
Szerelmi bánat (48)
Reménytelenség (100)
Remény (151)
Magány (49)
Ismerkedés (5)
Társ (13)
Aggódás (204)
Szeretet (177)
Boldogság (144)
Félreértés (34)
Őszinteség (48)
Búcsúzás (129)
Megbocsátás (6)
Fájdalom (179)
Harag (16)
Család (70)
Házasság (13)
Gyerek (124)
Vicces (51)
Bor (6)
Kutyás (8)
Macskás (5)
Lovas (4)
Barátság (57)
Élet (1293)
Vallás (79)
Otthon (14)
Mindennapok (303)
Akarat (57)
Alkalmazkodás (394)
Művészet (116)
Szabadság (60)
Hatalom (34)
Tudás (31)
Hazugság (7)
Halál, elmúlás (283)
Természet (534)
Születésnap (15)
Névnap (0)
Karácsony (71)
Szilveszter, Újév (30)
Valentin-nap (10)
Nőnap (13)
Anyák Napja (24)
Ballagás (21)
Húsvét (23)
Mikulás (7)
Béke (28)
Háború (126)
Haza (120)
Idő (79)
Csók (14)
Harc (25)
Csalódás (209)
Istenhez (31)
Betegség (21)
Évszakok (82)
Témák » Reménytelenség » Landi Krisztián: A remény halála
...feketén írom már a napot,
Hópelyhek súlyával terhelem a holnapot,
Ennyi, amit magamból adhatok!
Mégis, a világ megremeg, mikor végül belehalok...
Legtöbb verssel rendelkező költők
