Beküldve: 2012.05.20.
Ennyien olvasták eddig: 1790
Koldus vagyok
Megtörten, búsan járom az utcát
szemem sarkában könny ragyog,
senki sem szól, senki sem néz rám
csak egy koldus ki mellettem ácsorog.
Reszkető kézzel tartja a markát,
kérve: csak egy kis aprót adjanak!
Hogy tudjak egy kis kenyeret venni!
Kérem! Csak néhány forintot adjanak!
Esdeklő szemekkel nézi az arcom,
megtört szemében sápadt fény ragyog
nem szólok semmit, zsebembe nyúlok
s szótlanul néhány forintot adok.
Hálásan néz rám, s rebegi halkan:
Isten áldja meg érte asszonyom!
Nem is sejti hogy lelkemben mélyen
én is egy kifosztott koldus vagyok!
Meggyesi Éva
2015. június 08. 23:28:22
Köszönöm szépen! Tisztelettel: Éva
Tálos Mária
2014. január 01. 23:56:06
Csodálatos :) Köszönöm szépen a verset :)
Vass Melinda
2013. április 27. 00:24:25
Hát ettől kicsordult a könnyem!Olyan meghatóan szép!
Baby 19
2013. április 27. 00:16:50
Ez gyönyörű! Gratulálok.Nagyon szépek a versei!
