ismerős a szitu...:-/ Az a baj, h soha nem tudja kitörölni a másik fél (a sértett) az ellene elkövetett vétket, és legyen szó bármiről is, füllentéstől a megcsalásig, azt gondolom folyamatosan bizonygatni akarja azt hogy a hibás fél megint el fogja követni ugyanazt a hibát és sajnos az a baj ezzel, h előfirdul h ténleg újra beleesik a másik mert annyira stresszelve van tudat alatt, és akkor beigazolódik az ő agyszüleménye ami után már (nyilván ez egy szélsőséges példa, ugyanígy igaz a mindennapi kis csatáknak meg a másik orra alá dörgölésnek) nem sértettként, szenvedőként távozik a kapcsolatból hanem mint győztes. Arra persze nem gondol, h mi a csudát is nyert meg, ki ellen, és végül is mi volt a jutalma a győzelemért??? Szóval mindenkinek joga van eldönteni, hogy megbocsát vagy sem, de ahhoz nincs joga, h lelki terrorba tartsa a partnerét és "játsszon" annak érzéseivel... Szerintem, de lehet én látom rosszul...

voltak hibáim amiket elkövettem de megváltozok és ezt nem hiszi el pedig én soha nem csaltan még csak hazudtam ez anyira megbocsájthatatlan?minden este szomorúsággal alszok el hiába van velem de nem bízik bennem 100 szor kértem bocsánatot nem hiszi el hogy szeretem pedig ő a szívem csücske drága egyetlen zsoltim szeretlek hidd már el