Beküldve: 2013.01.22.
Ennyien olvasták eddig: 1492
E.L. múlás
Éltem billenő penge, porhanyó.
Lelkem mint odvas, korhadó
fának bele.
Próbáltam tartalmat tölteni bele.
Kukachadak dagonyázó testén
átbotorkálva, átesvén
sárban kúsztam, végtelen.
Így indult az életem.
Fájdogált a levegő, hasított
az elme, Földön
tartott az anyagmegmaradás elve.
Csúsztam, másztam, keltem én,
s kapartam a létcsövet,
mivel lógtam anyám köldökén.
Ittam, ettem, mint más ki él,
s volt a léthez kedvem,
mert volt kiért. De...
a lélekfolyam sodrás
tengeremhez kiér,
megszűnök, s ab ovo
éltem a semmiért.
Lelkem mint odvas, korhadó
fának bele.
Próbáltam tartalmat tölteni bele.
Kukachadak dagonyázó testén
átbotorkálva, átesvén
sárban kúsztam, végtelen.
Így indult az életem.
Fájdogált a levegő, hasított
az elme, Földön
tartott az anyagmegmaradás elve.
Csúsztam, másztam, keltem én,
s kapartam a létcsövet,
mivel lógtam anyám köldökén.
Ittam, ettem, mint más ki él,
s volt a léthez kedvem,
mert volt kiért. De...
a lélekfolyam sodrás
tengeremhez kiér,
megszűnök, s ab ovo
éltem a semmiért.
Laca
2013. február 21. 21:08:06
Nagyon tetszik a fiatal költő versei. Ilyen tehetségek kellenek, e romlott országnak. Alkotásaihoz sok szerencsét,kívánok.
Grecskó Andris
2013. február 10. 08:17:32
Egyetértek! Nekem is nagyon tetszenek a fenti sorok!
Vajda Zsófia
2013. január 30. 15:09:08
Kiváló mű. Gratulálok a költőnek!
Buday Nóri
2013. január 27. 16:14:55
Valóban nagyon szép vers!
György
2013. január 26. 18:25:26
Nagyon kellemes, mély alkotás!
