Emlékszel még régre, Mirtillkém?
Velünk történt, amúgy nem hinném
A fűben feküdtünk,
Erdőben pihentünk.
Szűrt napsugarak... Újra élném.
Emlékszel még a régre, Mirtill?
Nem bánnám, ha dolgozna stencil...
Sétálnánk tisztáson,
Átvágnánk irtáson.
Szűrt napsugarak... Hol vagy, Mirtill?
Emlékszel nem oly' régre, Mirtill?
Együttlétünket nap megpuszil.
Ülnénk korhadt padon,
Vésnénk kunyhó falon...
Szűrt napsugarak... körbe puszil.
Vecsés, 2020. augusztus 21. – Kustra Ferenc – Anaforás, romantikus LIMERIK csokor
Velünk történt, amúgy nem hinném
A fűben feküdtünk,
Erdőben pihentünk.
Szűrt napsugarak... Újra élném.
Emlékszel még a régre, Mirtill?
Nem bánnám, ha dolgozna stencil...
Sétálnánk tisztáson,
Átvágnánk irtáson.
Szűrt napsugarak... Hol vagy, Mirtill?
Emlékszel nem oly' régre, Mirtill?
Együttlétünket nap megpuszil.
Ülnénk korhadt padon,
Vésnénk kunyhó falon...
Szűrt napsugarak... körbe puszil.
Vecsés, 2020. augusztus 21. – Kustra Ferenc – Anaforás, romantikus LIMERIK csokor
Vehemensen vergődők Emma!
Heves vergődés a sorsom ma.
Testem lázadozik,
Lelkem, imádkozik…
Nem jössz? Hagyod ezt nekem… Emma?
Oda vagyok érted, hevesen,
Rajtam egy nagy görcs, vehemensen.
Uralkodni kéne,
Vagy ittléted kéne…
Emmácska, kínozol vérmesen!
Léted után vergődők Emma.
Kímélj meg, jöjj már ide még ma!
Vágynálak, kívánom,
Ittléted imádom…
Ments meg a görcstől még ma Emma…
Vecsés, 2020. szeptember 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK
Heves vergődés a sorsom ma.
Testem lázadozik,
Lelkem, imádkozik…
Nem jössz? Hagyod ezt nekem… Emma?
Oda vagyok érted, hevesen,
Rajtam egy nagy görcs, vehemensen.
Uralkodni kéne,
Vagy ittléted kéne…
Emmácska, kínozol vérmesen!
Léted után vergődők Emma.
Kímélj meg, jöjj már ide még ma!
Vágynálak, kívánom,
Ittléted imádom…
Ments meg a görcstől még ma Emma…
Vecsés, 2020. szeptember 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK
Hamlethez
Korai óra, szürkönyeti távol;
Egyedül az egyedüllét vádol.
Keservén keresem
Menedék melegét.
Felhős virradat, rideg e kelet,
Mi kívül hiány, bennem sem lehet.
Hogyan űzzem
Magamból a magányt?
Most zord felhőket rút szél kerget,
Bennem meg a magány szélesebbre terjed.
Egyedül töprengek
Egyén egymagamban.
A nap felújul új napnak hírével:
E hatalmas egyén egy új nappalt képzel.
S végre észlelem hogy én szintén vagyok,
Mert a kelet fénye két szememben ragyog.
Korai óra, szürkönyeti távol;
Egyedül az egyedüllét vádol.
Keservén keresem
Menedék melegét.
Felhős virradat, rideg e kelet,
Mi kívül hiány, bennem sem lehet.
Hogyan űzzem
Magamból a magányt?
Most zord felhőket rút szél kerget,
Bennem meg a magány szélesebbre terjed.
Egyedül töprengek
Egyén egymagamban.
A nap felújul új napnak hírével:
E hatalmas egyén egy új nappalt képzel.
S végre észlelem hogy én szintén vagyok,
Mert a kelet fénye két szememben ragyog.
Máris tél van,
sűrűn hull a hó rám.
Úgy fáj, messze jársz már,
Ködös utcán némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
Ifjúságunk, látod, messze tűnt már,
discózene szól távol.
A szél fújta hajad illatát rám,
sírva gondolok rád.
Tél van, tél van, sűrűn hull a hó rám,
utcád üresen áll.
Lágyan alszom, arcod újra látom.
Vártak nyarak boldog napsugarai,
de már oly messze jár.
Máris tél van, sűrűn hull a hó rám,
úgy fáj, messze jársz már.
Ködös úton némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
sűrűn hull a hó rám.
Úgy fáj, messze jársz már,
Ködös utcán némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
Ifjúságunk, látod, messze tűnt már,
discózene szól távol.
A szél fújta hajad illatát rám,
sírva gondolok rád.
Tél van, tél van, sűrűn hull a hó rám,
utcád üresen áll.
Lágyan alszom, arcod újra látom.
Vártak nyarak boldog napsugarai,
de már oly messze jár.
Máris tél van, sűrűn hull a hó rám,
úgy fáj, messze jársz már.
Ködös úton némán gondolok rád,
hogy tán valahol vársz,
deres szememen könny.
Számíthatok még kedves Trudi,
Hogy még az enyém akar lenni?
Hűhóval elvenném,
Folyton kényeztetném…
Tenyeremben jó lenne lenni…
Számíthatok még kedves Trudi,
Hogy a gyászéve le fog telni?
Akkor képbe jönnék,
És magáért mennék!
Görbe? Egyenesbe fordulni…
Ha megjönne, érdem… ó Trudi!
Onnan, életet csak élvezni…
Szeretet érzése,
A végtelensége…
Imádnám Önt, végzetem Trudi…
Vecsés, 2021. február 23. – Kustra Ferenc – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
Hogy még az enyém akar lenni?
Hűhóval elvenném,
Folyton kényeztetném…
Tenyeremben jó lenne lenni…
Számíthatok még kedves Trudi,
Hogy a gyászéve le fog telni?
Akkor képbe jönnék,
És magáért mennék!
Görbe? Egyenesbe fordulni…
Ha megjönne, érdem… ó Trudi!
Onnan, életet csak élvezni…
Szeretet érzése,
A végtelensége…
Imádnám Önt, végzetem Trudi…
Vecsés, 2021. február 23. – Kustra Ferenc – íródott romantikus LIMERIK csokorban.