Hívogat a hév
Hívogat a hév? rendült romja bús, goromba, durva otthonom,
Bőröm feszíti, szívemben kongat, dörmögő zaját hordozom.
Kitörni készül, a robbanás robaja meg- megrángatja mellkasom,
De elfojtani ezt az érzést nem fogom. Nem? nem fogom!
Hagyom, míg az élet a kiszabott utamon végig nem rángat,
Rángass csak? rángass végig, mint egy ócska bábot, Bánat!
Nézz rám! Mennyi dráma! Öntudatra ébredt a gyenge játékszer,
És felrobban a hév, utat tör magának százszor vagy ezerszer!
Sodor a Sors, visz magával a sebes vízfolyam, de el nem merülök,
És mint egy gyáva legyőzött arccal a földnek el nem terülök!
Ha a nyakamig fagyott folyó folyogatja majd a torkomat,
Akkor hátra már csak egyetlen egy dolgom maradt?
Hívogat a hév, és én szabadon eresztem a börtönömből nyomban,
Mint a vad, aki saját húsára vadászik? az van a nyomomban.
Fuss szabadon erő, tépd szét éles fogaiddal a testemet,
És engedd szabadon az érzést, ami egy világot is eltemet?
Bőröm feszíti, szívemben kongat, dörmögő zaját hordozom.
Kitörni készül, a robbanás robaja meg- megrángatja mellkasom,
De elfojtani ezt az érzést nem fogom. Nem? nem fogom!
Hagyom, míg az élet a kiszabott utamon végig nem rángat,
Rángass csak? rángass végig, mint egy ócska bábot, Bánat!
Nézz rám! Mennyi dráma! Öntudatra ébredt a gyenge játékszer,
És felrobban a hév, utat tör magának százszor vagy ezerszer!
Sodor a Sors, visz magával a sebes vízfolyam, de el nem merülök,
És mint egy gyáva legyőzött arccal a földnek el nem terülök!
Ha a nyakamig fagyott folyó folyogatja majd a torkomat,
Akkor hátra már csak egyetlen egy dolgom maradt?
Hívogat a hév, és én szabadon eresztem a börtönömből nyomban,
Mint a vad, aki saját húsára vadászik? az van a nyomomban.
Fuss szabadon erő, tépd szét éles fogaiddal a testemet,
És engedd szabadon az érzést, ami egy világot is eltemet?