Vers küldése email-ben
Kisfalum lélekharangja
Magyar földön
álmos koldus vihart guberál.
Letargikus erővel söpri a kapott életeket,
hordja messzire a csapodár faleveleket.

Barbár nászéjszakán
valahol megszólal búsan egy hegedű.
Varjak gubbasztanak kinn a magas fákon,
s a jeges szél fúj át a kies pusztaságban.

A nincstelenség sóvárgó vággyal
pásztázza végig a még élhető kis falut.
Üres templomunk békés csendjén
melankolikus harang szól.

Itt bizony életek tűntek el,
ki tehette, messzire elvándorolt!
Ősi falum már rég mások lakják,
új bíbor színezettel spidez az álmatlanság sötét éje.

Zengő versem regös ének,
kiábrándult, mulandó itt az élet.
Árpád vére lázadó, pogány hada,
az ősmagyarnak már itt nincsen szava.
Beküldő: Csík Ferenc
Vers küldése ismerősnek
*  Error
*  Error
*  Error
*  Error
*  Error
Ha szeretne email-ben visszaigazolást kapni, amikor a címzett megtekinti a küldött verset, akkor pipálja ki a jelölőnégyzetet!
Kép újratöltése Error