Öreg a Hold, de köröz,
A Föld körül megmérköz
A gravitációval,
Mint a köldökzsinórral.
Van nekije oly' sok arca,
Középkorban félték vala.
Ha Nap nem süti nem látszik,
Éjszaka meg előbújik.
Szép időben vigyorog,
Körülöttünk kóvályog.
Alakját megmintázták,
Létét sokszor megírták.
Éjszakai sétákon,
Amit látunk holdvilágon,
Azt láthatjuk, mit enged,
Nélküle mereszted szemed.
Van még zöld török félhold,
Nők nyakában arany félhold.
Sós kifli, mint a félhold,
Holdtölte előtti félhold.
Ember járta a felszínét,
Elvesztette a rémségét,
Lakni nem lehet rajta,
Olyan kies a tája.
Holdtölte dagályt duzzasztja,
Éjszakát fénnyel árasztja.
Szerelmesek együtt nézik,
Sátánisták együtt félik.
Innen is látni felszínét,
Árkát, völgyét és a hegyét.
Napsütésben elbujdosik,
Éjszaka meg előbújik.
Budapest, 1997. április 9. – Kustra Ferenc József
A Föld körül megmérköz
A gravitációval,
Mint a köldökzsinórral.
Van nekije oly' sok arca,
Középkorban félték vala.
Ha Nap nem süti nem látszik,
Éjszaka meg előbújik.
Szép időben vigyorog,
Körülöttünk kóvályog.
Alakját megmintázták,
Létét sokszor megírták.
Éjszakai sétákon,
Amit látunk holdvilágon,
Azt láthatjuk, mit enged,
Nélküle mereszted szemed.
Van még zöld török félhold,
Nők nyakában arany félhold.
Sós kifli, mint a félhold,
Holdtölte előtti félhold.
Ember járta a felszínét,
Elvesztette a rémségét,
Lakni nem lehet rajta,
Olyan kies a tája.
Holdtölte dagályt duzzasztja,
Éjszakát fénnyel árasztja.
Szerelmesek együtt nézik,
Sátánisták együtt félik.
Innen is látni felszínét,
Árkát, völgyét és a hegyét.
Napsütésben elbujdosik,
Éjszaka meg előbújik.
Budapest, 1997. április 9. – Kustra Ferenc József
Hamvas, mint péksütemény,
Sötétben árad a fény.
Ez nem zöld török félhold,
Napsütötte a félhold.
Érdekes jelenség égen,
Ember figyeli már régen.
Középkorban igen félték,
Titkát rég' még nem ismerték.
Azóta ember megjárta,
Repítette fel... űrszonda.
Lakatlan a kies táj,
Nem süt nap, fedi homály.
Vándornak, ki éjszakai,
Vannak... az ég iránytűi.
Maradjunk mi lenn a földön,
Nézzük éjszakai csöndön.
Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József
Sötétben árad a fény.
Ez nem zöld török félhold,
Napsütötte a félhold.
Érdekes jelenség égen,
Ember figyeli már régen.
Középkorban igen félték,
Titkát rég' még nem ismerték.
Azóta ember megjárta,
Repítette fel... űrszonda.
Lakatlan a kies táj,
Nem süt nap, fedi homály.
Vándornak, ki éjszakai,
Vannak... az ég iránytűi.
Maradjunk mi lenn a földön,
Nézzük éjszakai csöndön.
Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József
Tarka pillangók kergetőznek,
Mezei virágok égig nőnek.
Az égbolt angyali szép kékje,
Hegyek csalóka messzesége.
Elfutó bogarak arany háta,
Országút agyagos sárgája,
Mind, mind érzéki szép látvány,
Boldogság ez és nem ármány.
Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
Mezei virágok égig nőnek.
Az égbolt angyali szép kékje,
Hegyek csalóka messzesége.
Elfutó bogarak arany háta,
Országút agyagos sárgája,
Mind, mind érzéki szép látvány,
Boldogság ez és nem ármány.
Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
Nyáron…
Búzamezőkön,
Hűs zápor veri termést.
Lesz-e aratás?
*
Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll,
Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál.
Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése,
E sors, igazolhatom, a jó Isten verése.
*
Tarlón csak gyűlnek
Búzaszárak csonkjai…
Kóró árván áll!
Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban…
Búzamezőkön,
Hűs zápor veri termést.
Lesz-e aratás?
*
Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll,
Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál.
Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése,
E sors, igazolhatom, a jó Isten verése.
*
Tarlón csak gyűlnek
Búzaszárak csonkjai…
Kóró árván áll!
Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban…
Hűha, micsoda meleg vagyon,
Izzadtság csorog a hátamon.
Felébredt a Nap, végre süt már,
Reméljük ez már végre a nyár.
Más az ember közérzete,
Ha süti a nap melege.
Egészséges, ha mértékkel
Élvezzük, meztelen testtel.
Jó ez búra, a lobra és bajra,
Szívet melengető nap sugara.
Élvezzük ezt, mert oly' egészséges,
Hipp- hopp jön az ősz és a nyár véges.
Budapest, 1997. május 13. – Kustra Ferenc József
Izzadtság csorog a hátamon.
Felébredt a Nap, végre süt már,
Reméljük ez már végre a nyár.
Más az ember közérzete,
Ha süti a nap melege.
Egészséges, ha mértékkel
Élvezzük, meztelen testtel.
Jó ez búra, a lobra és bajra,
Szívet melengető nap sugara.
Élvezzük ezt, mert oly' egészséges,
Hipp- hopp jön az ősz és a nyár véges.
Budapest, 1997. május 13. – Kustra Ferenc József