Mint egy zord,mogorva öregember,
de az emberek számára cseppet sem ismeretlen.
Vonzod a hideget,és a telet,
cseppet sem társad a csábító meleg.
Fázik még nagyon a természet,
nem vidám még ilyenkor az élet.
Én ilyennek ismerlek és szeretlek február,
még akkor is,ha lelkem is nálad nagykabátban jár.

Nálad még mindig nagyon fagy,
mégis bátor és vakmerő vagy.
Kemény,zord harcos,
de cseppet sem morcos.
Csendes vagy,bár olykor nagyon kemény,
igazán harcedzett,vidám legény.
Január,én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
és ha kel,mindentől megvédelek.

Jó estét kedves!Hogy vagy?
Eddig minden estémet beragyogtad.
Fényesebb vagy,mint akármelyik csillag.
A legszebb ajándék vagy,amit az élet adhat.

Jó estét csillagok!Hogy vagytok?
Nem kérek tőletek sokat,csak szépen ragyogjatok.
Ejtsetek huncut táncot az égen,
bulizzatok minden este,de csak szerényen.

Jó estét Hold! Hogy vagy?
Te tudod már,hogy mit hoz a holnap?
Félek tőled,de amúgy nagyon szeretlek,
Pedig még nem is ismerlek.

Komoly léptelek érkezik az ősz,
a nyár szomorúan köszönti őt.
Menned kel! Szól az ősz,
a nyár baktat is,mint egy öreg csősz.

Hirtelen,és gyorsan érkezik,
és könyörtelenül intézkedik.
Szinte beleremeg a természet,
megszeppen mindenhol az élet.

Hozza magával a barátját,az esőt,
együtt vagányak és vakmerők.
Az emberek ilyenkor szomorúak,
még az állatok is búskomorak.

Én még is kedvellek,és szeretlek,
pedig még nem is nagyon ismerlek.
Mindig szívesen fogadlak,
ilyenkor nincs még a szívembe fagy.

Kedves,édes nyár,
nagyon várlak már.
Szeretem gyengéd érintésedet,
cirógató meleg ölelésedet.
Reggel,ha felkelek,
érzem a tüzes meleget.
Kimegyek az udvarra,
és a kósza szellő az arcomba csap.
A macska szenved a melegtől,
én meg a kemény hidegtől.
Nálad táncra perdül a természet,
de a szerelmeseket se kíméled.
A madarak dalra fakadnak,
a halak a tóban élénken lubickolnak.
Még a gyümölcsfák is mosolyognak,
a felhők az égen huncutkodnak.
A bánatot letörlöd az emberek arcáról,
kedvenc évszakom vagy,belátom.