Pirkad a hajnal, álmos a reggel,
ülünk a parton, bóbiskoló fejjel.
Csendes a tenger, a hullámok még alszanak,
a fénye fel-felcsillan a felkelő napnak.
Sima a víztükör, erőtlen a szél,
elbújt valahol, tán valamitől fél?
Ameddig a szem ellát, csak víz szökik a szemünkbe,
Istenem ezt hogy csináltad, hogy jutott ez eszedbe?
Hét nap alatt teremtettél egy csodálatos világot,
mindent, szemmel láthatót, s amit a szem még nem látott.
Adtál csodás természetet, Tengert, Földet, Gyönyört,
mely, ha csendes simogat, de háborogva gyötör.
A horizonton előbújik álmosan a napsugár,
simogatja már az arcunk, egyre magasabban jár.
A tenger is felébred éjszakai álmából,
hunyorog az aranyló Nap tündöklő sugarától.
Langyos szellő kóstolgatja a Tenger sós vizét,
lassan-lassan érezzük a felkelő Nap melegét.
A Tenger már füröszti a mosolygó Nap sugarát,
s az arcunkat melegíti a tengerszagú napsugár.
ülünk a parton, bóbiskoló fejjel.
Csendes a tenger, a hullámok még alszanak,
a fénye fel-felcsillan a felkelő napnak.
Sima a víztükör, erőtlen a szél,
elbújt valahol, tán valamitől fél?
Ameddig a szem ellát, csak víz szökik a szemünkbe,
Istenem ezt hogy csináltad, hogy jutott ez eszedbe?
Hét nap alatt teremtettél egy csodálatos világot,
mindent, szemmel láthatót, s amit a szem még nem látott.
Adtál csodás természetet, Tengert, Földet, Gyönyört,
mely, ha csendes simogat, de háborogva gyötör.
A horizonton előbújik álmosan a napsugár,
simogatja már az arcunk, egyre magasabban jár.
A tenger is felébred éjszakai álmából,
hunyorog az aranyló Nap tündöklő sugarától.
Langyos szellő kóstolgatja a Tenger sós vizét,
lassan-lassan érezzük a felkelő Nap melegét.
A Tenger már füröszti a mosolygó Nap sugarát,
s az arcunkat melegíti a tengerszagú napsugár.
A Föld Bölcs,
A Föld az Anyánk,
A Föld Szent,
Egyetlen Hazánk.
A Föld Fény,
A Föld Szeretet,
A Föld Kéz,
Ki Mennybe vezet.
A Föld Él,
Szívével érez,
A Föld ad,
míg el nem vérez.
A Föld az Anyánk,
A Föld Szent,
Egyetlen Hazánk.
A Föld Fény,
A Föld Szeretet,
A Föld Kéz,
Ki Mennybe vezet.
A Föld Él,
Szívével érez,
A Föld ad,
míg el nem vérez.
Ködbe burkolóznak
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
Hallgatag a messzi táj
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája
De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár
De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét
Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája
De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár
De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét
Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...
Balaton parton ülök
Egyre nézem a tájat
Az idő már hűvös
Szél fújja a fákat.
Hullámok nagyok, jönnek
Soknak fehér a teteje
De az alja zöldes
Széltől nagy az ereje.
Már a fű is hullámzik
Szél fütyül a fülembe
A part végig ázik
Morajlás zúg szüntelen.
Kövek keményen állnak
A víz egyre csak tombol
Már a kövek is fáznak
Az élet ily komor.
Egyre nézem a tájat
Az idő már hűvös
Szél fújja a fákat.
Hullámok nagyok, jönnek
Soknak fehér a teteje
De az alja zöldes
Széltől nagy az ereje.
Már a fű is hullámzik
Szél fütyül a fülembe
A part végig ázik
Morajlás zúg szüntelen.
Kövek keményen állnak
A víz egyre csak tombol
Már a kövek is fáznak
Az élet ily komor.