Idő 
Értékelés 
Értékelés Régi időkben az aratás zene volt…
(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*
(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…
Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!
Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*
(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.
Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*
(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…
Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!
Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*
(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.
Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
(3 soros-zárttükrös)
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.
(Bokorrímes)
Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.
(Septolet)
Hangtalan neszek,
Ideértek legyek,
Ők fenegyerekek,
Erdőben mit esznek?
Ledőlni fűbe,
Délutáni pihenőbe…
Örömbe.
(Senrjú -s HIAQ)
Élvezem új erdőt,
Mindenhol lélekemelőt.
Esőisten szeret.
Mókus, le is jött már
A fűbe, becses teremtmény.
Lelkem nagyon pezseg.
(Anaforás halmazrímben)
Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.
Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.
(Bokorrímes)
Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.
(Septolet)
Hangtalan neszek,
Ideértek legyek,
Ők fenegyerekek,
Erdőben mit esznek?
Ledőlni fűbe,
Délutáni pihenőbe…
Örömbe.
(Senrjú -s HIAQ)
Élvezem új erdőt,
Mindenhol lélekemelőt.
Esőisten szeret.
Mókus, le is jött már
A fűbe, becses teremtmény.
Lelkem nagyon pezseg.
(Anaforás halmazrímben)
Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.
Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.
Emberi létről pár kérdés…
Tülökorrú az élet,
Igaz, ez nem fals képlet...
Ha jót vártunk és akartunk,
Akkor el nem tángáltatunk…
*
Ficamos az élet
Tán’ kiverték a fogait…
Hogy alakul a sors?
*
De kinek mi a jó?
Mit hoz a kismanó?
Van, hogy melegben is esik a hó
És akkor sárba elesni nem jó!
*
Ember mindig újat
Vágy, de remény, remény marad…
Beteljesült álmok?
*
Ahány ember, az annyi féle,
És nincs mindnek aranyjelvénye.
Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
És nem csak a szibériait fékezik.
*
Születéskor élet
Igér szépet, jót! Hazudós…
Végül, nem teljesül.
*
Ki, hova született, az a történelme,
Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
*
Sok kevésnek végül
Csak lesz… de csak valamicske!
Szegénység mámorban.
*
Kerékbe-törnek érdemes életek,
Majd, a miért után jönnek vélelmek.
Mondják: ’borúra jön a derű’,
De ez csak óvodás mesemű…
*
A kevés soknak... más
Minden… dúskál kaviárban.
Száraz kenyér, moslék.
*
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.
Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}
Tülökorrú az élet,
Igaz, ez nem fals képlet...
Ha jót vártunk és akartunk,
Akkor el nem tángáltatunk…
*
Ficamos az élet
Tán’ kiverték a fogait…
Hogy alakul a sors?
*
De kinek mi a jó?
Mit hoz a kismanó?
Van, hogy melegben is esik a hó
És akkor sárba elesni nem jó!
*
Ember mindig újat
Vágy, de remény, remény marad…
Beteljesült álmok?
*
Ahány ember, az annyi féle,
És nincs mindnek aranyjelvénye.
Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
És nem csak a szibériait fékezik.
*
Születéskor élet
Igér szépet, jót! Hazudós…
Végül, nem teljesül.
*
Ki, hova született, az a történelme,
Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
*
Sok kevésnek végül
Csak lesz… de csak valamicske!
Szegénység mámorban.
*
Kerékbe-törnek érdemes életek,
Majd, a miért után jönnek vélelmek.
Mondják: ’borúra jön a derű’,
De ez csak óvodás mesemű…
*
A kevés soknak... más
Minden… dúskál kaviárban.
Száraz kenyér, moslék.
*
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.
Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}
Nyáridőben…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
Ott is ér a nap éltető sugára,
Arcomon mit rop… a bíborfény tánca.
Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett,
Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett.
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor,
Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor…
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor.
Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz,
De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz!
Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben.
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
Ott is ér a nap éltető sugára,
Arcomon mit rop… a bíborfény tánca.
Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett,
Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett.
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor,
Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor…
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor.
Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz,
De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz!
Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben.
Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’…
(Páros rímesek)
Engem nem zavart, ha sötét a csendem,
Így nem látok semmit, de még leledzem.
Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem,
Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem.
Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik,
Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik!
(3 soros-zártükrös)
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng,
Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng.
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng.
(leoninus)
Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne.
A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak.
Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje.
(senrjú trió)
Mereng a sötét
Fénye, de nem is látom…
Semmi is sötét…
Átokból nincsen
Kiút… van rettenete!
Égi a szféra?
Csend… élet sötét,
Átkom meg helyben szteppel…
Manók meséje…
Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
(Páros rímesek)
Engem nem zavart, ha sötét a csendem,
Így nem látok semmit, de még leledzem.
Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem,
Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem.
Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik,
Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik!
(3 soros-zártükrös)
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng,
Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng.
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng.
(leoninus)
Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne.
A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak.
Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje.
(senrjú trió)
Mereng a sötét
Fénye, de nem is látom…
Semmi is sötét…
Átokból nincsen
Kiút… van rettenete!
Égi a szféra?
Csend… élet sötét,
Átkom meg helyben szteppel…
Manók meséje…
Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
