Mosolyogj az én vakságomon
Hogy a fehért is feketének látom,
Mosolyogj halálos vágyamon
Hogy az életből a halálba vágyom.
Mosolyogj, hogy oly sokat sírok
Hogy én a könnyeimmel írok.
Mosolyogj, hogy fáradt a testem
Hogy az útszélén összeestem.
Mosolyogj tikkadt, bús dalomon,
Hogy én csak a halált dalolom.
Hogy a fehért is feketének látom,
Mosolyogj halálos vágyamon
Hogy az életből a halálba vágyom.
Mosolyogj, hogy oly sokat sírok
Hogy én a könnyeimmel írok.
Mosolyogj, hogy fáradt a testem
Hogy az útszélén összeestem.
Mosolyogj tikkadt, bús dalomon,
Hogy én csak a halált dalolom.
Decembert pipál a tél,
új tavaszt kíván a vér,
új asszonyt.
Decembert sóhajt a tél,
új reményt álmod a kéj,
új vágyat.
Decembert szitál a tél,
szitáján hull a hó s elér
az égig.
Decembert üvölt a tél,
ujjong tavasz s a tél nem él
szívemben.
új tavaszt kíván a vér,
új asszonyt.
Decembert sóhajt a tél,
új reményt álmod a kéj,
új vágyat.
Decembert szitál a tél,
szitáján hull a hó s elér
az égig.
Decembert üvölt a tél,
ujjong tavasz s a tél nem él
szívemben.
Egy tűnő arc után vágyódom
Mosolygó, tarka arc után
Egyszer láttam, egy téli délutánon.
Kikacagott a meleg prémből
Az arc friss volt, üde, hamvas
Rózsaszínű a sok krémtől.
Egyszer láttam, többször nem,
De ma is látom, sokszor látom
Amint kacagva tova libben.
Kerestem, de nem találtam
Jártam kertben, téren, utcán
S kerestem mindamerre jártam.
Hiába jártam nem találtam
Elvesztettem tolongásban
S örökre tőle - jaj - elváltam.
Mosolygó, tarka arc után
Egyszer láttam, egy téli délutánon.
Kikacagott a meleg prémből
Az arc friss volt, üde, hamvas
Rózsaszínű a sok krémtől.
Egyszer láttam, többször nem,
De ma is látom, sokszor látom
Amint kacagva tova libben.
Kerestem, de nem találtam
Jártam kertben, téren, utcán
S kerestem mindamerre jártam.
Hiába jártam nem találtam
Elvesztettem tolongásban
S örökre tőle - jaj - elváltam.
Nem volt még részeg az életborától
Nem szürcsölt még a mámor poharából
Nem ért ajkához lázas asszonyi száj
Csak messzi villogott egy-egy női váll.
Feje nem pihent még nő ölében
Vágyva gondolt asszonyra néha
Elnézett a ködös messzeségbe
Fiatal vérének lázában égve.
Sanyaru őszben némán járt
Törékeny sápadt nőre várt
Halkszavú legyen s könnyű a teste
Oh mikor jő már a csókos este?
És jött a Tél a Nyár helyett
Elomlott a testének sátora
Eljött a Tél, a szomorúú vég
Eltávozott egy kóbor vendég.
Nem szürcsölt még a mámor poharából
Nem ért ajkához lázas asszonyi száj
Csak messzi villogott egy-egy női váll.
Feje nem pihent még nő ölében
Vágyva gondolt asszonyra néha
Elnézett a ködös messzeségbe
Fiatal vérének lázában égve.
Sanyaru őszben némán járt
Törékeny sápadt nőre várt
Halkszavú legyen s könnyű a teste
Oh mikor jő már a csókos este?
És jött a Tél a Nyár helyett
Elomlott a testének sátora
Eljött a Tél, a szomorúú vég
Eltávozott egy kóbor vendég.
Kacagj Bajazzo
Én sírok zokogok helyetted
Csak ne borítsa könny a szemedet.
Kacagj Bajazzo
Sírnod neked nem - óh - nem szabad
Nekem pedig csak a szívem szakad.
Kacagj Bajazzo
Táncolj röpke lenge táncot
Csak ne borítsák arcod ráncok.
Kacagj Bajazzo
Fuldokolva a mámorba
Ne nézz a messze távolba.
Kacagj Bajazzo
S legyen vak mind a két szemed,
Mert kacagni csak vakon lehet.
Én sírok zokogok helyetted
Csak ne borítsa könny a szemedet.
Kacagj Bajazzo
Sírnod neked nem - óh - nem szabad
Nekem pedig csak a szívem szakad.
Kacagj Bajazzo
Táncolj röpke lenge táncot
Csak ne borítsák arcod ráncok.
Kacagj Bajazzo
Fuldokolva a mámorba
Ne nézz a messze távolba.
Kacagj Bajazzo
S legyen vak mind a két szemed,
Mert kacagni csak vakon lehet.