Idő 
Értékelés 
Értékelés Szegény kis gyerek,
Futott az úton, elesett.
Piszkos lett tiszta új ruhája,
Sírásra görbedt kicsi szája.
Egy öreg néni,
Nem bírta a sírót nézni,
Odament hozzá, s mosolyogva
A piszkos ruhát leporolta.
Szegény kis gyerek,
Vidáman felé nevetett
S aki búsan pityergett nem rég
A nénire nyújtotta nyelvét.
Futott az úton, elesett.
Piszkos lett tiszta új ruhája,
Sírásra görbedt kicsi szája.
Egy öreg néni,
Nem bírta a sírót nézni,
Odament hozzá, s mosolyogva
A piszkos ruhát leporolta.
Szegény kis gyerek,
Vidáman felé nevetett
S aki búsan pityergett nem rég
A nénire nyújtotta nyelvét.
Hallod kedves! A szürke égen
A buta kakas vígan átrikolt
Hallod? Valami jótét lélek
A torkára folytotta a sikolyt.
Szegény kakas, hogy fulladozik
Krákog, prüszköl, és nyög keservesen,
Nem baj, legalább nálam maradsz
Még egy rövid órára kedvesem.
A buta kakas vígan átrikolt
Hallod? Valami jótét lélek
A torkára folytotta a sikolyt.
Szegény kakas, hogy fulladozik
Krákog, prüszköl, és nyög keservesen,
Nem baj, legalább nálam maradsz
Még egy rövid órára kedvesem.
Kereslek ott, hol nem vagy, nem vagy.
A messze távol kék egén,
A szépségben, és a semmiben:
És nem talállak senkiben.
Egy villanásra itt és ott
Feltűnsz, és elmész messzire,
És nem hasonlítsz senkire.
Kereslek ott hol nem vagy, nem vagy.
A messze távol kék egén,
A szépségben, és a semmiben:
És nem talállak senkiben.
Egy villanásra itt és ott
Feltűnsz, és elmész messzire,
És nem hasonlítsz senkire.
Kereslek ott hol nem vagy, nem vagy.
Valamikor Istent láttam
Fűben, fában és bokorban,
Kedves, vidám gyermek voltam.
Valamikor a tavasszal
Én is újra felvidultam,
Most a vágyam sír fel bennem:
Milyen jó, hogy gyermek voltam . . .
Fűben, fában és bokorban,
Kedves, vidám gyermek voltam.
Valamikor a tavasszal
Én is újra felvidultam,
Most a vágyam sír fel bennem:
Milyen jó, hogy gyermek voltam . . .
Rámült a késő, zord magány
Hegedűszó szólt az éjszakán.
Néha felsírt hangja lágyan
Benne reszketett a vágyam.
Rámült a késő zord magány,
Egy emlék szállt az éjszakán.
Bedugtam mind a két fülem
Hogy ne halljam a nótát sem:
De szállt a nóta csendesen
És haldokolt a szerelem.
Hegedűszó szólt az éjszakán.
Néha felsírt hangja lágyan
Benne reszketett a vágyam.
Rámült a késő zord magány,
Egy emlék szállt az éjszakán.
Bedugtam mind a két fülem
Hogy ne halljam a nótát sem:
De szállt a nóta csendesen
És haldokolt a szerelem.
