Nem tudok mást szeretni,
Ajánlkozókra rá sem nézek,
Csak Barátokkal beszélek,
Szerelemről, szó nem eshet!

Van minden nap, aki tenné
A szépet, de nekem nem kell,
Csak Te akit elküldtem,
Most meg gyógyítgathatom
Bánatomban megszakadt szívem.

Add a kezed, én megfogom,
éreznem kell melegét,
kezed a szívemen tartom,
érezned kell erejét.

Add a szíved, én figyelem
szeretetdobbanását,
szíved szívem mellé teszem,
átveszi a ritmusát.

Add a lelked, tapadjon rám
éji nász gyönyörében,
lelked lelkét csókolja szám
Isten édenkertjében.

Add, mit adhatsz, én is adom,
hisz adni gyönyörűség,
visszakapod, s visszakapom,
ezt súgja a Magas Ég.

Szeretsz Te még engem,
Ha szíved, úgy fáj, mint enyém,
Felülsz a vonatra és robogsz hozzám,
Az a csók amit adtál, nekem, elárulta,
Hogy él még a remény, éreztem én.

Öleltél, csókoltál, símogattál,
Mint ifjú korunkban rég,
Ezt elfeledni nem lehet,
Hiába mondanád, nem szeretsz,
Én nem hiszem el, soha Neked!

Ez a lét, földi lét,
kis mellékállomás,
Földre szállt szellemben
némi mellékhatás.

Ez a lét nem örök,
oly hamar elröpül,
ideiglenes út,
van, aki nem örül.

Ez a lét anyagi,
s aki ezt habzsolja,
értelmét elveszti
lelkének a szava.

Ez a lét formális,
egy lét a sok közül,
van, hogy nem normális,
nem lát függöny mögül.

Ez a lét Isteni,
ha szellem és lélek,
egy testben egyesül
örökké és végleg.

Fiatal barátom,adok egy tanácsot, ha jót akarsz magadnak. A cigarettáról lemondasz. Sokat ér önnön tested? Nosza mindennap edzjed. Írok még pár sztereotípiát ,sürgősen felejtsd el a piát. Továbbra is a lányokat , s ne az anyagot szeresd. Kívánom betartsd e pár igét. Ha igen, akkor sokáig élsz. Ha nem akkor is sokáig élj. S emlékezz rám jó szívvel. Jámbor.