Ősz Anyóka felvette
dérrel festett ruháját,
fehér lepellel takarja
fák meztelen ágát.

Ruhátlan ágaikat
az Ég felé fordítják,
ujjaikat áhítattal
imára kulcsolják.

Tiszta szívvel hálaimát
mondanak az Égnek,
hogy Ők ékes díszeik
a csodás természetnek.

Dérnek takarója alatt
soha meg nem fáznak,
szívük, lelkük melegére
angyalok vigyáznak.

Deres hajú Ősz Anyóka
büszke családjára,
szívhez szóló örömet nyújt
mindenki számára.

Szeretek fiatal lenni,
Mert szeretem az életet.
Szeretek néha bolondos lenni
Mert szeretem a vicceket.
Szeretnék egyszer boldog is lenni,
Mert szeretném ha valaha szeretnének.

Szeretem az embereket!
Csak, nem mindegyiket.
Szeretném ha egyszer rám is figyelnének
Csak sajnos ez néha nem lehet.
Szeretem az igazakat!
De rühellem a hazugokat.

Szeretnék egyszer meg is öregedni
Amelett, ki engem egyszer nagyon fog szeretni.
Szeretnék majd egyszer ujra, nagyon szeretni
Egy olyan embert, kire én az életemet merném rábizni.
Szeretnék én sok barátot!
De csak olyakot, kikre mindig számithatok.

Szeretnék még többet is írni,
De már belőlem elég volt ennyi.

Ne add el a szereteted,
úgy sem kapsz pénzt érte,
ne úgy add, hogy bármit is vársz
helyette cserébe.

Mit ér minden fizikai,
minden testi öröm,
ha a lelked szomorú,
ez öröm helyett üröm.

Ne úgy gondolkozz soha,
hogy adok, majd, ha kapok,
ez egy értéktelen semmi,
ezek álnok álmok.

Ne hagyd cserben a lelkednek
gyermeki világát,
ne hagyd, hogy elveszítse
igaz játszótársát.

Kisdedi lelkedben
csak szeretet lakozik,
a gyermek, az ártatlan
csak szeretetre vágyik.

Gyermeki ÉN lelkedet
soha ne hagyd felnőni,
örök fiatal maradjon,
ne hagyd megöregedni.

A szeretetnek helyet
az igaz lelke adta,
ez legyen az otthona,
hisz Istenétől kapta.

Van -e még szeretet a földön
mely önzetlen,tiszta és nemes,
van -e még oly érzés a földön
mit önző érdek ne mérgezne meg?

A gazdag fillérekért reszket
miközben kincseket rabol,
szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,
s a gazdag vállat von némán,és vakon.

Istenem!Adj erőt,boldogságot annak,
ki emberségből többre érdemes,
Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?
Hisz ő mindenkinél többre érdemes!

Sötét erdőbe burkolózó fák közt
az őszi erdőben néma csend honol,
s lábaim nyomán a zizzenő avar közt
tücskök cirpelését hallom valahol.

Ők is készülnek lassan már a télre
átaludva a hűvös napokat,
én bolyongok csak,búsan elmerengve,
csak a szél simítja könnyes arcomat.

Rád gondolok most is könnyező szemekkel,
mit tehetnék,hogy neked jobb legyen?
Talán ha eltűnnék,már észre sem vennéd,
hiszen számodra már alig létezem.

Ahogy a vén tücsök,úgy készülök én is
elmenni oda,hol néma csend honol,
s az őszi felhőkbe burkolózott ködben
talán engem is várnak valahol.