Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál,
Családot, barátokat szeretted, imádkoztál,
Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét…
Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét.
Vecsés, 2012. július 22. - Kustra Ferenc József
Családot, barátokat szeretted, imádkoztál,
Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét…
Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét.
Vecsés, 2012. július 22. - Kustra Ferenc József
Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
Lét-vonat fékez,
Itt egy állomás.
Lét-vagon terhes,
Lesz-e megnyugvás?
*
Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
Csodás est,
Hoz fénylő hajnalt?
Világít az ezüst Hold,
Bút felold, hint nyugalmat.
Fény éjbe’ hamvadt.
*
Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Már
Holnap múlt a ma... nem vár!
A csodát
Éld meg most, ma már!
*
Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Álmomban útra kelek
Tétován,
Nehezek
Lépéseim.
Éjben merengek,
Hoz-e vajon a holnap
Reményt, fényt s
Jeleket?
*
Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Harang szól, kiért vajon?
Dallama, szívembe hatol.
Dúdolgatom: Odaát
Találkozunk valahol...
Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
A nagy gondolkodókról már régen is azt tartották, hogy egyetemes,
De ő meg a gondolatával együtt is csak egy ember, aki személyes…
A legbiztosabb jele annak, hogy létezik intelligens élet a Földön
Kívül az, hogy nem próbáltak kapcsolatot keresni... kör a gabonaföldön?
Lett egy korszakos alkotó ötletem,
Terjesztem is mindenkinek… kinek nem…
Figyelem és látom, hevesen terjed, mint tűzvész a záporban,
Figyelem, nem tudom megfejteni, mért élek lelki nyomorban?
A jövendőbeli jogász most vizsgázik, az államvizsgán.
- Mi a bigámia büntetése? - kérdi tőle a bíró.
- Két anyós, kik söprűn versenyeznek, egymást folyvást lehagyván...
A fiú átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
- Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
- Terhes vagyok... kiabálja sírva-ordítva!
Sokakkal előfordul, hogy valaki fontosnak, oly' sikeresnek érzi magát,
Közben kicsinyes érdekei uralják... szerencséje adja ennek látszatát..
A munka élteti az embert, egyet nem... a lógós senkit,
A pihenés meg nem ölt még meg, bármennyit döglött is... senkit!
Most nem is tudom eldönteni, hogy az élet ezért rossz-e, mert rövid
Vagy azért mert nagyon rossz, egész életemben a jó csak ultrarövid...
Kezdetben vala volt a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!"
Továbbra is vala semmi, de az én Uram... immár az iszákosság.
Ha a papok hisznek Istenben, akkor miért van templomokon több villámhárító?
A hit ereje, mindenható, de a villámnak, templom belecsapásra csábító?
A hisztéria kínos, alattomos és elterjed, főleg női betegség!
A nő kapja meg és a férfi hal bele! Vagy életbe lép a megszökésség...
A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.
De ott büntetlenül lehet sörözni és szunyókálni...
Vecsés, 2020. december 16. – Kustra Ferenc József - íródott oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Meg sem vettük a mozijegyeket,
Nézzük mégis saját filmünket.
Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,
Világméretű, szomorú filmhíradó.
Nem tudunk kiszállni belőle,
Sodor bennünket ez a valami előre.
Mikor lesz már a filmnek vége?
Ki vágja meg a kockákat készre?
Mikor lélegzik fel a világ,
S élhetjük az életünk újra tovább?
A választ nem tudja senki,
Addig bizakodónak kell lenni.
Aztán, majd amikor végre vége,
S hálásan nézünk fel az égre,
Egy gondolat motoszkál fejünkben,
Miért is maradtunk életben?
Istennek mi velünk a terve,
Mit kell tennünk cserébe érte.
A válasz csupán csak annyi,
Merjünk saját hitünk szerint élni.
Nézzük mégis saját filmünket.
Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,
Világméretű, szomorú filmhíradó.
Nem tudunk kiszállni belőle,
Sodor bennünket ez a valami előre.
Mikor lesz már a filmnek vége?
Ki vágja meg a kockákat készre?
Mikor lélegzik fel a világ,
S élhetjük az életünk újra tovább?
A választ nem tudja senki,
Addig bizakodónak kell lenni.
Aztán, majd amikor végre vége,
S hálásan nézünk fel az égre,
Egy gondolat motoszkál fejünkben,
Miért is maradtunk életben?
Istennek mi velünk a terve,
Mit kell tennünk cserébe érte.
A válasz csupán csak annyi,
Merjünk saját hitünk szerint élni.
Mivé leszünk, ha elmúlik a szerelem,
S úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.
Hangunk, szavunk nem hallja már egyikünk sem,
Így illan el az életünk oly sebesen.
Összegörnyedve, bénán, ágyamon fekszem,
El nem sírt könnyeim égetik a lelkem.
Mi lesz így velem? Hogyan tovább Életem?
Ki mondhatja meg, hogy mit kellene tennem…
Ki tudna segíteni, megfogni kezem,
Hogy fájó sebzett szívem rendbe tegyem.
De a választ magamban kell megkeresnem,
Titkon remélem, hogy egyszer majd meglelem.
2021. március
S úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.
Hangunk, szavunk nem hallja már egyikünk sem,
Így illan el az életünk oly sebesen.
Összegörnyedve, bénán, ágyamon fekszem,
El nem sírt könnyeim égetik a lelkem.
Mi lesz így velem? Hogyan tovább Életem?
Ki mondhatja meg, hogy mit kellene tennem…
Ki tudna segíteni, megfogni kezem,
Hogy fájó sebzett szívem rendbe tegyem.
De a választ magamban kell megkeresnem,
Titkon remélem, hogy egyszer majd meglelem.
2021. március