Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
Nincsen semmi lehetőségem megállni.
A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
És itt pillanatnyi az alak és forma.
Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
A teve szőrébe ragadni nem tudok,
Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
Miközben a szél feladata elvinni
És innen jó messze, más dűnébe épít,
Ahol már nem jár teve, aki segít.
Csak e kedves púposka volna reményem,
De kellene, hogy fölismerje erényem.
Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
Úgy hallottam ott már esik is az eső
És nagy sárban én lehetnék az első
Szem, alkotó rész a vályogtéglában
És legalább alkatrész, szép nagy házban.
Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
Kilátásom innen egyszer kikerülni.
Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
Homokszem! Embernek képzelem magam én?
Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
Nincsen semmi lehetőségem megállni.
A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
És itt pillanatnyi az alak és forma.
Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
A teve szőrébe ragadni nem tudok,
Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
Miközben a szél feladata elvinni
És innen jó messze, más dűnébe épít,
Ahol már nem jár teve, aki segít.
Csak e kedves púposka volna reményem,
De kellene, hogy fölismerje erényem.
Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
Úgy hallottam ott már esik is az eső
És nagy sárban én lehetnék az első
Szem, alkotó rész a vályogtéglában
És legalább alkatrész, szép nagy házban.
Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
Kilátásom innen egyszer kikerülni.
Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
Homokszem! Embernek képzelem magam én?
Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy?
Nélküled üresen csikorog az agy.
Hiányzol, mint kerékagynak a zsír,
Nélküled csikorgok, rólad semmi hír.
Itt az idő! Véglegesen felmérem,
Hogy nélküled mit sem ér az életem.
Föladom, a határidő december
Harmincegy és onnan nem vagyok ember.
Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér.
Nélküled az életem csak folt, de fehér.
Nélküled nem lehet feltérképezni se,
Mert üres, mint a szegények köcsögje.
Hát igen, nélküled idejutottam,
Eddig öklömmel semmibe sújtottam.
Most már látom eddig öklöm sem volt,
Most már látom, életem hamvában holt.
Én szólítanálak: Kedves Szerencsém!
Te! Hogy tegyem? Sohse voltál enyém.
Ez van… Búcsúzzunk el ismeretlenül,
Megyek tovább kielégületlenül.
Budapest, 2000. október 8. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Nélküled üresen csikorog az agy.
Hiányzol, mint kerékagynak a zsír,
Nélküled csikorgok, rólad semmi hír.
Itt az idő! Véglegesen felmérem,
Hogy nélküled mit sem ér az életem.
Föladom, a határidő december
Harmincegy és onnan nem vagyok ember.
Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér.
Nélküled az életem csak folt, de fehér.
Nélküled nem lehet feltérképezni se,
Mert üres, mint a szegények köcsögje.
Hát igen, nélküled idejutottam,
Eddig öklömmel semmibe sújtottam.
Most már látom eddig öklöm sem volt,
Most már látom, életem hamvában holt.
Én szólítanálak: Kedves Szerencsém!
Te! Hogy tegyem? Sohse voltál enyém.
Ez van… Búcsúzzunk el ismeretlenül,
Megyek tovább kielégületlenül.
Budapest, 2000. október 8. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Riadtan ébredtem.
A közelben acélmonstrum lánctalpa dübörgött.
Huh, szerencsére!
Szomszédos telken serényen csak a munka pörgött.
Megnyugodtam?
Szívemben a félelem visszhangja tovább zörgött.
Érinthetetlenek!
Csak mézes hasznot láttok, számlátok milyen tömött?
Ti hiszitek még?!
Hatás nem érint, csak dolgos nyomorult ördögöt?
Ostobán gőgteltek!
Milliárdok átkoznak, hozzátok az üstököt!
Dől a dominó.
Pusztítás effektus éppen szétterül a földön.
Pukkan a ballon,
Már nem látni át a sűrűsödött, füstös ködön.
Bábúk még ugrálnak,
Nem élnek, már keselyűk lakmároznak a dögön!
Dunatőkés, 2024. március 17. -Ostrozánsky Gellért - íródott: félrím formátumban.
A közelben acélmonstrum lánctalpa dübörgött.
Huh, szerencsére!
Szomszédos telken serényen csak a munka pörgött.
Megnyugodtam?
Szívemben a félelem visszhangja tovább zörgött.
Érinthetetlenek!
Csak mézes hasznot láttok, számlátok milyen tömött?
Ti hiszitek még?!
Hatás nem érint, csak dolgos nyomorult ördögöt?
Ostobán gőgteltek!
Milliárdok átkoznak, hozzátok az üstököt!
Dől a dominó.
Pusztítás effektus éppen szétterül a földön.
Pukkan a ballon,
Már nem látni át a sűrűsödött, füstös ködön.
Bábúk még ugrálnak,
Nem élnek, már keselyűk lakmároznak a dögön!
Dunatőkés, 2024. március 17. -Ostrozánsky Gellért - íródott: félrím formátumban.
(anaforás, 10 szavas duó)
Ahogy beáll a süket csend,
A magány beijed és esend!
Ahogy eluralkodik a süket csend,
A magány is fékez! Esend…
*
(Bokorrímes)
Az ember a farkasa az embernek,
Ránézésre tarthatjuk lehetetlennek…
De az életben ez jutott a főemlősnek!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Csak ebben az ezeregyszáz évben,
Voltak tragédiáink nagyon is bővében…
Csak ebben az ezeregyszáz évben.
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták,
Irtottak harciasak, példamutatók, jó, hogy elszúrták…
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták.
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász,
És ezek, ha beáll a csend, rögtön a jók lelkébe markolász…
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász.
*
(Septolet)
Enyészni,
Nem akarni
Nem ördögtől való
Szaltó!
Azért sem akarjuk!
Enyészetet elmarjuk!
Rosszat elhajtjuk!
*
(15 szavas-6 sorban)
Sziklából lettünk,
Megteremtettünk,
Nincs vesztünk!
Fájdalomnál legyen több öröm,
Megújítólag kijelölőm: életöröm.
Felöltözve nem képzelődőm!
*
(Senrjú csokor)
Azért sem fogunk
Elenyészni, nem tenni!
Fájdalomnak, huss…
*
Magyarság marad!
Szeretet újra fakad!
Egybetartozás!
*
Pusztulásidő
Lejáróban, harc: kemény!
Tovább: utunkon!
Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában (Vegyesen, más szerkezetű versszakokból állót jelent!) a történelmünkről!
[3 soros-zárttükrös: én szerkesztettem alkalmazható formába! Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!]
Ahogy beáll a süket csend,
A magány beijed és esend!
Ahogy eluralkodik a süket csend,
A magány is fékez! Esend…
*
(Bokorrímes)
Az ember a farkasa az embernek,
Ránézésre tarthatjuk lehetetlennek…
De az életben ez jutott a főemlősnek!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Csak ebben az ezeregyszáz évben,
Voltak tragédiáink nagyon is bővében…
Csak ebben az ezeregyszáz évben.
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták,
Irtottak harciasak, példamutatók, jó, hogy elszúrták…
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták.
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász,
És ezek, ha beáll a csend, rögtön a jók lelkébe markolász…
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász.
*
(Septolet)
Enyészni,
Nem akarni
Nem ördögtől való
Szaltó!
Azért sem akarjuk!
Enyészetet elmarjuk!
Rosszat elhajtjuk!
*
(15 szavas-6 sorban)
Sziklából lettünk,
Megteremtettünk,
Nincs vesztünk!
Fájdalomnál legyen több öröm,
Megújítólag kijelölőm: életöröm.
Felöltözve nem képzelődőm!
*
(Senrjú csokor)
Azért sem fogunk
Elenyészni, nem tenni!
Fájdalomnak, huss…
*
Magyarság marad!
Szeretet újra fakad!
Egybetartozás!
*
Pusztulásidő
Lejáróban, harc: kemény!
Tovább: utunkon!
Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában (Vegyesen, más szerkezetű versszakokból állót jelent!) a történelmünkről!
[3 soros-zárttükrös: én szerkesztettem alkalmazható formába! Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!]
Szabadságharcainkra emlékezve…
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.
Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.
Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
*
Lélek, börtönét
Irányítja, test vágya.
Vágya… szabadság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
*
Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?
Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.
Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
*
Vágy, szabadságra,
Boldog élet, nincs korlát.
Megtestesült lét.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?
Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
*
Vágyott szabadság,
Lét boldog, nincs korlátja.
Felszabadultság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.
Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
*
Vágy szabadsága…
Korlát nélkül lét boldog?
Teljestelen lét…
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.
Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.
Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
*
Lélek, börtönét
Irányítja, test vágya.
Vágya… szabadság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
*
Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?
Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.
Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
*
Vágy, szabadságra,
Boldog élet, nincs korlát.
Megtestesült lét.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?
Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
*
Vágyott szabadság,
Lét boldog, nincs korlátja.
Felszabadultság.
*
Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.
Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
*
Vágy szabadsága…
Korlát nélkül lét boldog?
Teljestelen lét…
Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…