Ha Te vagy a test, én lennék a lélek.
Ha Te lennél jó, én lennék a vétked.
Ha Te vagy a ház, én lennék az ablak,
Ha benéznél rajta, láthatnád mennyire akarlak.
Ha lennél a folyó, én lennék az ér.
És én lennék az, ki szívedig elér.
Ha fa akarsz lenni, én lennék az ágad,
És, ha éj akarsz lenni, én lennék a vágyad.
Ha Te lennél a tűz, én is tűz lennék.
Egymásba olvadva mindent felégetnénk.
Ha Te vagy a fény, én lennék az árnyék,
Nem mozdulnék mellőled, midig veled járnék.
Ha gyermek lennél, én lennék a játék.
Ha bűnös lennél, én a vétked lennék.
Ha éhes lennél, én lennék az étked.
Ha lennél a felhő, én lennék az eső.
Ha Te vagy a mag, benned én lennék az élet.
Ha Te vagy a vég, én lennék a végzet.
Ha Te vagy a sír, én lennék a lélek.
Ha Te vagy a hant, én lennék, ki betakar Téged.
Ha Te lennél jó, én lennék a vétked.
Ha Te vagy a ház, én lennék az ablak,
Ha benéznél rajta, láthatnád mennyire akarlak.
Ha lennél a folyó, én lennék az ér.
És én lennék az, ki szívedig elér.
Ha fa akarsz lenni, én lennék az ágad,
És, ha éj akarsz lenni, én lennék a vágyad.
Ha Te lennél a tűz, én is tűz lennék.
Egymásba olvadva mindent felégetnénk.
Ha Te vagy a fény, én lennék az árnyék,
Nem mozdulnék mellőled, midig veled járnék.
Ha gyermek lennél, én lennék a játék.
Ha bűnös lennél, én a vétked lennék.
Ha éhes lennél, én lennék az étked.
Ha lennél a felhő, én lennék az eső.
Ha Te vagy a mag, benned én lennék az élet.
Ha Te vagy a vég, én lennék a végzet.
Ha Te vagy a sír, én lennék a lélek.
Ha Te vagy a hant, én lennék, ki betakar Téged.
Mint kínzón sóvárgó,
Egyre csak Feléd rohanó,
Medrét nem találó, de
Szakadatlan kutató, megáradt folyó,
Vagy csöndes víztározó,
Holdjárással váltakozó,
Szívem a térden álló megtört reménnyel
Mégis konokul s keményen
Tudja, hogy lehetetlen,
De el nem fogadja, hogy elérhetetlen
Hömpölygő viharnak hulláma,
Sziklát érintő gyilkos árja
Magasságba vágva, mielőtt a mélységből látja,
Hogy nem lehet, de akkor miért nem enged?
Pusztítsa, oltsa ki a gyomot,
Mossa el a romot,
Maradjon csak kopár a szikla,
Virág ne teremjen rajta,
Ha az nem tiszta,
És csak pusztulás az útja,
A közöny táplálja, míg éltető napsugarát várja hiába,
Szüntesse a hullám, és maradjon kopár,
Ha reménytelen légvár
A virágok a réten szabadok, fű terem,
Virágzik minden, ha itt vagy velem
Mindez csak képzelet, mikor boldog vagyok veled
Álomvilág martaléka, amit Rólad szövök, hogy
Odajövök, hol bőröd és illatod őrzöm,
Érintetlenül, csak szívem zugán belül
Ekkor feltűnnek a fények,
A sötétség eltéved
Gyertyalángot nézve
Tűnnek egy percnek az évek,
Vártam rád, és elértelek
Nincs hiány és nincs több könny
Mesevilági köd, cukormázas csönd,
Ez a gyógyszer, ha keserű a Föld
Reményvesztett és reményteli
Saját szívét láncra veri,
Ki így szeret téged...
Süket hallgatózik
Móczárt közben játszik
Vak tapogatózik
Szivárvány már látszik
Néma szaval
Éva arat
Nincs keze, de rajzolna,
Imádkozik Magdolna
Keresztesek lovagrendje
Pogány király ütközete
Mind csak múló naplemente...
Elveszett létem
Hol vagy már te élet?
Keresem míg élek
Vesztembe vezettem
Mert hát menekül előlem
Éjszakánként utat nyer
És ha egyszer elkapom
Többé már nem engedem
S már lassan elfelejtem
Ki is voltam akkor
Mikor ő volt az enyém
Mindig oda ront.
Hol vagy már te élet?
Keresem míg élek
Vesztembe vezettem
Mert hát menekül előlem
Éjszakánként utat nyer
És ha egyszer elkapom
Többé már nem engedem
S már lassan elfelejtem
Ki is voltam akkor
Mikor ő volt az enyém
Mindig oda ront.
Ha ütne az utolsó óra
Lobogtatnám magyar zászlaját
Régi magyar térképet adnám mindenki kezébe
Honfi tudást szórni mindenkinek tenyerébe
Magyarnak lenni oly nehéz
Annyira fájdalmas ez
Nem tudok mindent megtenni
Hogy honfi tudjak lenni
De már nyakamban érzem a halált
És a kaszás sajna már reám vált
Hasító óriási kaszája
Egy pillanat alatt torkom vágja
Lobogtatnám magyar zászlaját
Régi magyar térképet adnám mindenki kezébe
Honfi tudást szórni mindenkinek tenyerébe
Magyarnak lenni oly nehéz
Annyira fájdalmas ez
Nem tudok mindent megtenni
Hogy honfi tudjak lenni
De már nyakamban érzem a halált
És a kaszás sajna már reám vált
Hasító óriási kaszája
Egy pillanat alatt torkom vágja