Hirtelen jöttél ,szenvedéllyel ,
akár a zúgó fergeteg ,
s egyetlen néma érintéssel
felkavartad a lelkemet .

Hirtelen jöttél mint a villám ,
mely kettészeli a kék eget ,
felkavarva mindent ,mit érint ,
s elraboltad a szívemet .

Hirtelen jöttél ,s úgy öleltél
vad szenvedéllyel ,hirtelen ,
megtörve minden erőmet ,
s nem tudtam védekezni sem .

Hirtelen jöttél s úgy mentél el ,
akár a nyári zivatar ,
minden ízemig felkavartál ,
s eltűntél mint a pillanat .

Hirtelen más lettem én is !
S magamban vívódom csendesen .
Maradj csak ! Ne is jöjj vissza !
Nem akarlak már látni sem .

Odakint újra hideg tél van ,
tombol az ítélet idő ,
hó takar minden fát ,virágot ,
s hótól fehér a háztető .

Hirtelen minden télbe fordult ,
hová tűnt már a szép idő ?
magammal harcolok én is ,
akár a téllel az idő .

Tegnap még virágzó tavasz volt ,
rügyeket bontottak a fák ,
tegnap még zöldült a fű is ,
s illatoztak az ibolyák .

Most újra csikorgó hideg van ,
eltűnt a tavaszi világ ,
mint a szívemben : hideg tél van ,
s minden fájdalmat jégbe zárt .

Olyan jó volt szeretni téged ,
bár tudom hogy hazudtál nekem ,
s mégis ,most is fülemben hallok
minden szót , mit suttogtál nekem .

Olyan jó volt szeretni téged,
bár tudtam :csak játszol velem ,
s mégis ,mégis oly boldog voltam
amíg te itt voltál velem .

Olyan nehéz feledni téged ,
akartam hinni hogy szeretsz !
Még ha nem is oly tisztán és szelíden ,
ahogyan téged én szerettelek .

Olyan nehéz elválni tőled !
Szívem még most is lázasan dobog ,
utánad vágyik oly szelíden ,
ahogy a reggel várja a napot .

Olyan nehéz !S most eltűnök mégis !
Ahogy a szellő a néma fák felett ,
nem hagyva hátra magam után semmit ,
csak megkopott ,sárgult emlékeimet .

Oly egyedül vagyok,
most még a nap se ragyog.
Sok ember igaz körülvesz,
mégis a szívem oly csendes.
Távol vagy,nagyon messze tőlem,
ezért lelkem sír,és reszket.
Reggel,ha álmosan felkelek,
mindig csak téged kereslek.
Napközben se igazán lelem helyem,
a hiányod nagyon fáj nekem.
Este némán bámulom az eget,
a legfényesebb csillag csakis te lehetsz.
Nélküled alszom el sokszor,
hiányzik az,aki sokat csókol.
Szenvedek, nagyon vágyom rád,
de tudom,hogy egyszer úgy is rám találsz.

Ne légy szomorú,ha bántanak,
azért még süthet neked is a nap.
Tudom,hogy az élet sokszor kemény,
de egy magad fajta is remélhet még.
Életünk során sokszor fagyni fog,
de néha a nap is felragyog.

Ne légy szomorú,ha elhagynak,
valaki mindig lesz,ki megvigasztal.
Van még olyan is,aki szeret,
és édesen rád nevet.
Töröld le a fájdalom könnyét,
és mond ki bátran,hogy van még remény.

Ne légy szomorú,ha szegény vagy,
a szíved attól még nagyon gazdag.
Harcolj bátran,és keményen,
küzdj harciasan,de csak szerényen.

Ne légy szomorú,ha beteg vagy,
lesz majd,aki szívesen támogat.
Ápol,ha fáj a szíved,és tested,
így te is vidámabb lehetsz.