Szófelhő » Sziv » 156. oldal
Idő    Értékelés
Imádom azt a napot
Amikor Veled vagyok
Szeretem a percet
Ha érintem tested
Tehetem mindent Neked adni
Semmiből nem kimaradni

Mézét a csókomnak
Nagy kanállal adni
Vágyamat vele kimondani
Szavak helyett szemünk
És ölelésünk beszél
Szerelmet a jövőnek mesél

Ha Tőled csak egy percre is
Elszólít a kötelesség,munka
Hiányod törtet a nyomomban
Csengjen a füledben
Dobogjon a szívedben
A ki nem mondott szó
Az szerelem csókkal írható

Időmet máshol nem pazarlom
Minden percemet Neked adom
Figyelmemet Rád szentelem
A gondolat is Veled legyen
Szerelmet ha keresed
Nálam mindig megleled

Beküldő: Dér istván
Olvasták: 1650
Vágyom a szádra
Mit ígértél mára
Csókodnak tüze
Szívemnek csengő
Ajkunkkal pecsételendő
Olvadok Tőled
Mert vágyom a hőre
Találtam Rád a nőre
Érzékeny vagyok
A szívemre hatott
Szerelmem irántad
Most sokkal nagyobb
Mit táplálni hagyok

Szerelem és vágy nagyok
Mit Te és én akarok
Megkapod és nem siratod
Csókolsz mert csókodat akarom
Szerelmes tested ível a karomban
Vágytól lüktető tested
Az extázist keresed
Már nem mondasz nemet
Mit akarok mindent lehet
Már nem is vagy a földön
Messzebb a legmagasabb hegyen
Hová most repítelek, csúcs a köbön.

Beküldő: Dér istván
Olvasták: 1349
Köszönt a reggel ?Jó napot!?
Vártam Rád több napot
Közben szerelem ki nem hűlt
Végig itt volt, szívemen ült
Bajom mi volt én tudtam
Hiányod nagyon kutattam
Éjszakákon rosszul háltam
Szüntelen csak Rád vártam
Ágyat is hidegebbnek hittem
Mert nem Veled fekhettem
Takarót össze tekertem
De tested nem éreztem
Így össze, takaróval vesztem

De most itt vagy nekem
Szorosan összebújok Veled
De ez sem elég
Inkább bújnék Beléd
Kevés volt mit illatod
Hagytál itt az ágyban
Én a testedre vágytam
Most ölellek
Karjaimat ki nem lehet oldozni
Sikerült úgy össze bogozni
Jó volna nem elhagyni
Mindig együtt álmodni
Sok nekem az a nap egy is
Ha távol vagy és nem itt
Jobb érezni ajkad ízét
Tudni kettőnk összeforrt életét


Beküldő: Dér istván
Olvasták: 2314
Valami történt velem
Nem a szívem és a lelkemben
Fájdalom a térdemben
Fájdalomtó l lépni alig tudok
Nincs senki, egyedül vagyok
Legalább így nagyot, ordíthatok

Borogatom vizes hideg ronggyal
Állapotom remélem,így lesz jobban
Dolgozom, szolgálatban vagyok
Mennem kell ha nem is akarok
Óvatosan emelem a lában
Így sem tudom elérni,hogy ne fájjon

Lehet, hogy jót tenne most
Egy jó forró borogatás
Lágy finom kéz simogatás
Csak álom, mit legyőz
A térdembe nyilalló fájdalom

Nem hagyom uralkodni magamon
Elvette kedvem a sajgó jövevény
Várom,hogy belőlem szökne rég
Egyszer elmúlik, nincs itt a vég
És majd feledésbe merül az egész



Beküldő: Dér István
Olvasták: 1696
Nevetésed, mosolyod többet ér a Napnál
Kertem virágai mindent meg adnák
Ha szépségedből nekik többet adnál
Legszebb virágaimnál is,Te vagy a legszebb
Ölelésed közben nyakadba bújva
Magamba szívom illatod újra
Ha távolodom Tőled levegőért kapok

Bizonyos métert Nélküled nem teszek
Élő virágszálam magamnak szedem
Erdőben járva a fák sorfalat állnak
Tisztelegnek, meghajolnak Neked
Erdő, mező virágai királynőre várnak
Széles nagy réten virágok állnak

Elnyúlunk a virágos nagy réten
Arany hajadba sok szép virág kéret
Legyen e virágos nagy rétnek
Általad Tündér az éke
Vigyázva ölellek érintem bőröd
Tündérem Királynőm hajszála ne törjön

Rátapad az ajkam, Királynőm ajkára
Fenséges jó izét semmiért nem adnám
Elszédülök tőle forog velem világ
Tündér Királynőmé e réten valamennyi virág
Mézédes csókjáért csókot kap cserébe
Boldogan borulok Szerelmem ölébe






Beküldő: Dér István
Olvasták: 1426