Idő 
Értékelés 
Értékelés megfogadom én, hogy nem fogadok
meg semmit sem, nem - nem változok meg,
hol ördög búj belém, hol angyal leszek,
hol igent mondok, hol meg dacolok,
ez kell énnekem a vidám léthez,
tőlem cigánykereket is hányhatsz,
feleslegesen nekem oszt dumálhatsz,
tetszik vagy nem - ez akkor is így lesz,
no de csókot is adok, kedves - vagy egy
kokit a búbodra, attól függ, mindez
mit érdemelsz, akkor éppen, szívem,
legyen boldog újéved, itt a jegy,
na ne nézz rám olyan ijedt szemmel,
retúrjegyet vettem, hogy visszagyere.
meg semmit sem, nem - nem változok meg,
hol ördög búj belém, hol angyal leszek,
hol igent mondok, hol meg dacolok,
ez kell énnekem a vidám léthez,
tőlem cigánykereket is hányhatsz,
feleslegesen nekem oszt dumálhatsz,
tetszik vagy nem - ez akkor is így lesz,
no de csókot is adok, kedves - vagy egy
kokit a búbodra, attól függ, mindez
mit érdemelsz, akkor éppen, szívem,
legyen boldog újéved, itt a jegy,
na ne nézz rám olyan ijedt szemmel,
retúrjegyet vettem, hogy visszagyere.
A monumentális homoksivatagról? monumentális haiku és senrjú csokorban
Homoksivatag,
Éhség, aszály és halál.
Félelem éled.
*
Itt kirándulni?
Ez nagy tévedés lehet.
Utolsó lehet?
*
Téves felmérés.
Nem turista útvonal.
Lassú, kínos vég?
*
Itt nincs nagymenő.
Túlélők, temetettek.
Nyertesek: haza!
*
Sivatag. Homok.
Üst nincs. Purgatórium.
Ez kegyelmetlen!
*
Sivatag maga
A perzselő pusztaság.
Élő pokol vár.
*
Ott kirándulni
Víz és élelem nélkül?
Ez vég kezdete.
*
A homoktenger
Hullámzó! Éles árnyék.
Dűnék és völgyek.
*
Végtelen bucka,
Tenger, perzselő hőség.
Félelem támad.
*
Délben a hőség
Izzik! Halálos, szép táj.
Szomjhalál kerget.
*
Szolgáljanak a
Lábaink minden úton.
Veszély ne legyen.
*
Rémülethelyzet!
Skorpiók is elbújnak.
Árnyék itt nincsen.
*
Forróság ölel,
Utolsó csókot adja?
Nedvet mind kiszív.
*
Sivatag; égő,
Tűzköpő földi pokol.
Nincs feloldozás!
*
Leszálló sugár
A napból kegyelmet hoz.
A létvánszorgás!
*
Térd rogyadozik.
Agy olvad, már nem tiszta.
Felfogni nehéz.
*
A legnyomasztóbb
Félelem, a pusztulás.
Víz, élelem, hő!
*
Egy kis kavicsot
Szopogatni, legyen nyál.
Vég ólálkodik.
*
Minden perzselő!
Pánikvágy, menekülés!
Ezt leküzdeni.
*
Ahogy süt a nap
A senki földje fölött?
Árnyék: ötven fok!
*
A láb feldagad.
Eső tán csak lélekben.
Mosoly: halálarc?
*
Hideg csillagok,
Éjjeli hűvös menet.
Mély alvás úgysincs.
*
Nappalok heve.
Éj, dermesztő hidege.
Sötét vacogás.
*
A kétely magja
Is felüti a fejét.
Homok és homok?
*
Szikrázik a csönd,
Meleg szellő sem rezdül.
Finom por? lebeg.
*
Cserepes ajak,
Gyulladt és vörös szemhéj.
Napfény belemar.
*
Élet jele is
Elbújik, tikkadt világ!
Néha egy kígyó.
*
Csak homokszemcsék.
Sivatagi nap perzsel.
Élve aszalás.
*
Itt semmi sincsen,
Több napi járásra sem.
Homok folyamok.
*
Még menetelés.
Isten tudja, mi jön még.
Ima itt segít?
*
Elkeseredett
Lépdelés semmi felé.
Végtelen órák.
*
Az ingerültség
Térdre löki a vándort.
Térdre, imához!
*
Erőt bénító
Napsütés. Forr a homok!
Ez szimfónia?
*
Halál az intő!
Ujjai fölmerednek!
Még nincs itt idő?
*
Hőség szipolyoz,
Erőt, agyat és lelket.
Testet aszalja.
*
Elcsigázottság,
Ideg gátolja alvást.
Kimerülés jő.
*
Abroncs szorítja
Koponyát, mint hordó bort.
Porcika sajog.
*
Tűző napsugár.
Rendezetlen gondolat.
Hő-tőr döfése.
*
A lábduzzadás
Lett az első biztos jel.
Halál hírnöke.
*
Fejet szaggatja
Hőség, lelket letipor.
Banánérlelő.
*
Sült kígyószelet.
Nyúzva, sütve megmentőnk.
Kígyóvadász él!
*
Utolsó órán
Hálás lennék életért.
Tisztán csengene.
*
Utolsó percen
Lélek csendje kongana?
Szél üzenete?
*
Nincs víz, csak megyünk.
Állat és élelem nincs.
Megúszni? Csoda?
*
Homokviharban
Nem voltunk, az elkerült.
Homoklélegzés.
*
Merengő homok.
Dombok folyvást mozognak.
Süketítő csönd!
*
Az éjjel hideg,
Fáradtság, idegesség.
Éhség mar lelket.
*
Hamis hajnali
Derengés, rettegtető.
Tán utolsó nap?
*
A reggeli nap
Oszlatja a hideget.
Ekkor jótékony.
*
Itt nincs olyan,
Hogy megadjuk magunkat!
Az a vég vége!
*
Elöl valami lesz?
Lesz a homokon kívül?
Út vége lesz-e?
*
Folt, formát ölthet,
Remény bizonyosság lesz.
Fák, víz, oázis!
*
A csodás, hűs víz
Hívogatón csillogott.
Életfolyadék.
*
Fekve szürcsöltük,
Lefetyeltük, mint állat.
Elsősegélyhely!
*
Négy és félnapi
Küzdelem, keservmenet.
Szerencsemenet!
*
A csend muzsikál!
Kivágja a magas c ?t.
Létünk, vég nélkül?
*
Ezt a kalandot
Túlélni? Úr kegyelme!
Az élmény örök.
Vecsés, 2014. augusztus 8. ? Kustra Ferenc ?íródott: megtörtént esetről írt kalandregény alapján? A Gulágról gyalog menekültek a rabok, 5000 km ?t, Indiába.
Homoksivatag,
Éhség, aszály és halál.
Félelem éled.
*
Itt kirándulni?
Ez nagy tévedés lehet.
Utolsó lehet?
*
Téves felmérés.
Nem turista útvonal.
Lassú, kínos vég?
*
Itt nincs nagymenő.
Túlélők, temetettek.
Nyertesek: haza!
*
Sivatag. Homok.
Üst nincs. Purgatórium.
Ez kegyelmetlen!
*
Sivatag maga
A perzselő pusztaság.
Élő pokol vár.
*
Ott kirándulni
Víz és élelem nélkül?
Ez vég kezdete.
*
A homoktenger
Hullámzó! Éles árnyék.
Dűnék és völgyek.
*
Végtelen bucka,
Tenger, perzselő hőség.
Félelem támad.
*
Délben a hőség
Izzik! Halálos, szép táj.
Szomjhalál kerget.
*
Szolgáljanak a
Lábaink minden úton.
Veszély ne legyen.
*
Rémülethelyzet!
Skorpiók is elbújnak.
Árnyék itt nincsen.
*
Forróság ölel,
Utolsó csókot adja?
Nedvet mind kiszív.
*
Sivatag; égő,
Tűzköpő földi pokol.
Nincs feloldozás!
*
Leszálló sugár
A napból kegyelmet hoz.
A létvánszorgás!
*
Térd rogyadozik.
Agy olvad, már nem tiszta.
Felfogni nehéz.
*
A legnyomasztóbb
Félelem, a pusztulás.
Víz, élelem, hő!
*
Egy kis kavicsot
Szopogatni, legyen nyál.
Vég ólálkodik.
*
Minden perzselő!
Pánikvágy, menekülés!
Ezt leküzdeni.
*
Ahogy süt a nap
A senki földje fölött?
Árnyék: ötven fok!
*
A láb feldagad.
Eső tán csak lélekben.
Mosoly: halálarc?
*
Hideg csillagok,
Éjjeli hűvös menet.
Mély alvás úgysincs.
*
Nappalok heve.
Éj, dermesztő hidege.
Sötét vacogás.
*
A kétely magja
Is felüti a fejét.
Homok és homok?
*
Szikrázik a csönd,
Meleg szellő sem rezdül.
Finom por? lebeg.
*
Cserepes ajak,
Gyulladt és vörös szemhéj.
Napfény belemar.
*
Élet jele is
Elbújik, tikkadt világ!
Néha egy kígyó.
*
Csak homokszemcsék.
Sivatagi nap perzsel.
Élve aszalás.
*
Itt semmi sincsen,
Több napi járásra sem.
Homok folyamok.
*
Még menetelés.
Isten tudja, mi jön még.
Ima itt segít?
*
Elkeseredett
Lépdelés semmi felé.
Végtelen órák.
*
Az ingerültség
Térdre löki a vándort.
Térdre, imához!
*
Erőt bénító
Napsütés. Forr a homok!
Ez szimfónia?
*
Halál az intő!
Ujjai fölmerednek!
Még nincs itt idő?
*
Hőség szipolyoz,
Erőt, agyat és lelket.
Testet aszalja.
*
Elcsigázottság,
Ideg gátolja alvást.
Kimerülés jő.
*
Abroncs szorítja
Koponyát, mint hordó bort.
Porcika sajog.
*
Tűző napsugár.
Rendezetlen gondolat.
Hő-tőr döfése.
*
A lábduzzadás
Lett az első biztos jel.
Halál hírnöke.
*
Fejet szaggatja
Hőség, lelket letipor.
Banánérlelő.
*
Sült kígyószelet.
Nyúzva, sütve megmentőnk.
Kígyóvadász él!
*
Utolsó órán
Hálás lennék életért.
Tisztán csengene.
*
Utolsó percen
Lélek csendje kongana?
Szél üzenete?
*
Nincs víz, csak megyünk.
Állat és élelem nincs.
Megúszni? Csoda?
*
Homokviharban
Nem voltunk, az elkerült.
Homoklélegzés.
*
Merengő homok.
Dombok folyvást mozognak.
Süketítő csönd!
*
Az éjjel hideg,
Fáradtság, idegesség.
Éhség mar lelket.
*
Hamis hajnali
Derengés, rettegtető.
Tán utolsó nap?
*
A reggeli nap
Oszlatja a hideget.
Ekkor jótékony.
*
Itt nincs olyan,
Hogy megadjuk magunkat!
Az a vég vége!
*
Elöl valami lesz?
Lesz a homokon kívül?
Út vége lesz-e?
*
Folt, formát ölthet,
Remény bizonyosság lesz.
Fák, víz, oázis!
*
A csodás, hűs víz
Hívogatón csillogott.
Életfolyadék.
*
Fekve szürcsöltük,
Lefetyeltük, mint állat.
Elsősegélyhely!
*
Négy és félnapi
Küzdelem, keservmenet.
Szerencsemenet!
*
A csend muzsikál!
Kivágja a magas c ?t.
Létünk, vég nélkül?
*
Ezt a kalandot
Túlélni? Úr kegyelme!
Az élmény örök.
Vecsés, 2014. augusztus 8. ? Kustra Ferenc ?íródott: megtörtént esetről írt kalandregény alapján? A Gulágról gyalog menekültek a rabok, 5000 km ?t, Indiába.
Vajh?, ide ér-e a szilveszter? Ez, meg lesz jövőre?
A pezsgőbuborék,
Szép és olyan szivárványos.
Újhoz majd koccintunk!
*
Az idő halad, de
Helyzetünk? még változatlan.
Múltunktól bűnhődünk!
*
Tele voltunk végig
Jobbnál is jobb reményekkel!
Múltunktól bűnhődünk!
*
Újabb évforduló
Előhívja reményeket!
Múltunktól bűnhődünk!
*
Már mindjárt éjfél van,
Égen, színeses petárdák.
Múltunktól bűnhődünk!
*
Éjfél, ha elkongott,
Himnusz szól majd! Boldog percek!
Újhoz kocc-koccintunk!
Vecsés, 2014. január 1. ? Kustra Ferenc - íródott: HIAQ csokorban. Szótagszám = 6-8-6
Rímképlet = xxx
A pezsgőbuborék,
Szép és olyan szivárványos.
Újhoz majd koccintunk!
*
Az idő halad, de
Helyzetünk? még változatlan.
Múltunktól bűnhődünk!
*
Tele voltunk végig
Jobbnál is jobb reményekkel!
Múltunktól bűnhődünk!
*
Újabb évforduló
Előhívja reményeket!
Múltunktól bűnhődünk!
*
Már mindjárt éjfél van,
Égen, színeses petárdák.
Múltunktól bűnhődünk!
*
Éjfél, ha elkongott,
Himnusz szól majd! Boldog percek!
Újhoz kocc-koccintunk!
Vecsés, 2014. január 1. ? Kustra Ferenc - íródott: HIAQ csokorban. Szótagszám = 6-8-6
Rímképlet = xxx
Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok,
Remélem, innen én bárhová eljutok.
Talpam alatt halkan görögnek el a kövek,
Önzetlenül nem állok útjába senkinek.
A múltam mind rám zúdul a most felé,
De hegyek nem zúdulnak lábam elé?
Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok,
Az életem így alakult, kicsi maradok.
Félek, de alólam nem fogy el az út,
Átélem, megyek? minden csak körbe fut.
Tisztán látom, mindig félúton vagyok,
Keresek új utat, de nem találok.
Állítólag az út a fontos, nem a cél,
Az sem segít, ha hitem és szívem acél?
Tényleges már, mindig félúton vagyok,
Hitem töretlen, tudom, mit akarok!
De ezen úton megvalósítani nem tudom,
Ezen az úton tán' vezet, de hová a sorsom?
A múltam mind rám zúdul a most felé,
Hegyek mért nem zúdultok lábam elé?
Valahogy mindig, csak félúton vagyok,
Mint ki utas? de csak pót-utas vagyok.
A sorsom, mint utam, alám kényszerül,
Én próbálok továbbmenni emberül.
Vecsés, 2011. február 22. ? Kustra Ferenc
Remélem, innen én bárhová eljutok.
Talpam alatt halkan görögnek el a kövek,
Önzetlenül nem állok útjába senkinek.
A múltam mind rám zúdul a most felé,
De hegyek nem zúdulnak lábam elé?
Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok,
Az életem így alakult, kicsi maradok.
Félek, de alólam nem fogy el az út,
Átélem, megyek? minden csak körbe fut.
Tisztán látom, mindig félúton vagyok,
Keresek új utat, de nem találok.
Állítólag az út a fontos, nem a cél,
Az sem segít, ha hitem és szívem acél?
Tényleges már, mindig félúton vagyok,
Hitem töretlen, tudom, mit akarok!
De ezen úton megvalósítani nem tudom,
Ezen az úton tán' vezet, de hová a sorsom?
A múltam mind rám zúdul a most felé,
Hegyek mért nem zúdultok lábam elé?
Valahogy mindig, csak félúton vagyok,
Mint ki utas? de csak pót-utas vagyok.
A sorsom, mint utam, alám kényszerül,
Én próbálok továbbmenni emberül.
Vecsés, 2011. február 22. ? Kustra Ferenc
Megérjük, most jő
A várt szilveszter napja.
Mulassunk együtt.
Gondoljunk együtt az ismeretlen jövőre,
Fogjuk a kezünket és haladjunk előre.
*
Mánk, vidám nagyon,
Múlt évet csapjuk agyon!
Remény, változás.
Jövőre, majd békesség helyett gyűlölet fel ne lobbanjon!
Mindenki házába, a boldogság, mint rakéta robbanjon!
*
A múló óév
Lehet emlék esztendő,
Volt abban is jó!
Valami csodás múlott el... sok minden persze megmarad,
A szívek mélyén tán? volt rossz is, ez már végleg elmarad?
*
Nem csak temetek,
A jót megőrzőm majd én.
Csak volt valami?!
Szilveszterkor, ha majd éjfélt üt az óra,
Vigadj és tudd: új lesz az év virradóra?
*
Emlékezzünk és
Múlt évekről merengjünk?
Ne tagadjuk meg!
Zengjen dal, szóljon ajkatokról magasztos ének,
Reményt ne add fel, jövőre vége lesz a télnek.
*
Ha múlt megsebzett
Akkor boríts fátylat rá,
És várd új csodát!
Ha majd éjféli úri-muri után mész a tollasbálba,
Békében úgy aludj el, hogy hiszel jövőbe, új csodákba?
*
Utolsó percek,
Majd, ha búcsút intenek,
Az újév meg jő!
Szilveszteri maszkabál, forradalmi hangulatú ünneplés!
Óév elmúlt! Koccintsunk és várjuk, hogy hoz ez év, mi nem kevés?
*
Éjfélkor kacag
Az újév? csak ideért.
Fogom a kezed.
Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok ellenálló,
Magammal, veletek szembe nem leszek szemben álló...
*
Új? Kicsit félek,
De jó lesz? én remélek!
Boldog Újévet!
Valósuljon meg bennetek és nektek, minden szép álom,
Legjobbakat mindenkinek! Szívemből, néktek kívánom!
Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc - Szilveszterről: Tankában
A várt szilveszter napja.
Mulassunk együtt.
Gondoljunk együtt az ismeretlen jövőre,
Fogjuk a kezünket és haladjunk előre.
*
Mánk, vidám nagyon,
Múlt évet csapjuk agyon!
Remény, változás.
Jövőre, majd békesség helyett gyűlölet fel ne lobbanjon!
Mindenki házába, a boldogság, mint rakéta robbanjon!
*
A múló óév
Lehet emlék esztendő,
Volt abban is jó!
Valami csodás múlott el... sok minden persze megmarad,
A szívek mélyén tán? volt rossz is, ez már végleg elmarad?
*
Nem csak temetek,
A jót megőrzőm majd én.
Csak volt valami?!
Szilveszterkor, ha majd éjfélt üt az óra,
Vigadj és tudd: új lesz az év virradóra?
*
Emlékezzünk és
Múlt évekről merengjünk?
Ne tagadjuk meg!
Zengjen dal, szóljon ajkatokról magasztos ének,
Reményt ne add fel, jövőre vége lesz a télnek.
*
Ha múlt megsebzett
Akkor boríts fátylat rá,
És várd új csodát!
Ha majd éjféli úri-muri után mész a tollasbálba,
Békében úgy aludj el, hogy hiszel jövőbe, új csodákba?
*
Utolsó percek,
Majd, ha búcsút intenek,
Az újév meg jő!
Szilveszteri maszkabál, forradalmi hangulatú ünneplés!
Óév elmúlt! Koccintsunk és várjuk, hogy hoz ez év, mi nem kevés?
*
Éjfélkor kacag
Az újév? csak ideért.
Fogom a kezed.
Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok ellenálló,
Magammal, veletek szembe nem leszek szemben álló...
*
Új? Kicsit félek,
De jó lesz? én remélek!
Boldog Újévet!
Valósuljon meg bennetek és nektek, minden szép álom,
Legjobbakat mindenkinek! Szívemből, néktek kívánom!
Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc - Szilveszterről: Tankában
