Van Minden, mi lelkednek szép,
van sok Szép, mely szívedben ég.
Van Lelked, nem vagy egyedül,
tested lelkeddel egyesül.

Van Szeretet, amely éget,
van Fény, amely Téged éltet.
Van Öröm, mely könnyet fakaszt,
van Hála, mely könnyet apaszt.

Van Társ, aki EGY és IGAZ,
van Ima, léleknek vigasz.
van Csillag, mely Neked ragyog,
van Szívem, mely Érted dobog.

Van Mosolyod, mely simogat,
van Boldogság, mely dalt fakaszt.
Van Élet, mely csak a Tied,
van Istened és van Hited.

Van Minden, mi lelkednek szép,
nem is kell több, ugye elég!

Hol voltál mikor kellettél volna?
te gonosz sátán,te szörnyeteg!
Ki gyermekednek apja sosem voltál
s most darabokra tépted szívemet.

Hol voltál mikor szigor kellett volna?
Hol voltál,amikor szeretet?
Hol voltál mikor kettő helyett adtam?
S egyedül cipeltem terhemet!

Hol volt Isten,ki eltűrte mind ezt?
Ki szent képben sátánt küldött el nekem?
Mikor porba hulltam ,mért hagytál fel állni?
Mért nem emésztett fel rég a gyötrelem?

Most eltiprom szívem utolsó darabját
pusztító tűzként küldve el neked,
ha elkárhozom is ezerszer kapd vissza!
S kettőnként hulljon porba a fejed.

Hiába mondanék ,vagy kérnék akármit
kegyetlen vagy,önző és rideg,
megpróbáltam mindent,s nem vártam mást érte
csak tiszteletet és szeretet.

Gyönge vagyok,s beteg,nem bírok már annyit,
de ki ezt nem érzi úgysem érti meg!
Hisz lehoztam volna a csillagot az égről
s nem vártam érte mást,csak szeressenek.

Nem tudtam kincseket adni,
hisz nekem sem jutott semmi sem
csak egy dolog van,mi belőlem sugárzik,
az őszinte,tiszta szeretet.

Tudom ,ez nem számít néked,
de másoknak ennyi sem jutott!
Nem foglak keresni többé
de ha hiányzom itt vagyok!

A telet nagyon szereted,
bár hideg vagy,a szíved még is oly meleg.
Szeretem,ahogy beborítod hóval a tájat,
felébresztel bennem valami különös vágyat.
Nagyon sokat,és keményen dolgozol,
és cseppet sem szomorkodol.
Messzi útról nálad érkezik a Mikulás,
az emberbarát öreg társ.
A szeretet ünnepe, a karácsony is ilyenkor van,
a világban ez mindig szép nyomot hagy.
December én ilyennek szeretlek és ismerlek,
téged mindenki könnyen megkedvelhet.

Meghoztad végre a nyarat,
nálad mindenki dalra fakad.
Mosolyog az égen a nap,
nem látogat meg ilyenkor senkit sem a fagy.
Este az égen a csillagok huncutkodnak,
ékes mozgásukkal fényesen ragyognak.
Élénk és kedves a természet,
a hideg ilyenkor senkit sem fenyeget.
Június, én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
a szívemet is elönti a gyengéd szereteted.