Rámült a késő, zord magány
Hegedűszó szólt az éjszakán.
Néha felsírt hangja lágyan
Benne reszketett a vágyam.
Rámült a késő zord magány,
Egy emlék szállt az éjszakán.
Bedugtam mind a két fülem
Hogy ne halljam a nótát sem:
De szállt a nóta csendesen
És haldokolt a szerelem.
Hegedűszó szólt az éjszakán.
Néha felsírt hangja lágyan
Benne reszketett a vágyam.
Rámült a késő zord magány,
Egy emlék szállt az éjszakán.
Bedugtam mind a két fülem
Hogy ne halljam a nótát sem:
De szállt a nóta csendesen
És haldokolt a szerelem.
Valamelyik holdas éjszakán,
Karjára vett Édesanyám
Csitított, csókolt csendben,
És messze térben, időben
Őt kerestem minden nőben,
És minden szerelemben.
Valamelyik holdas éjszakán
Leány asszony vagy angyal tán
Felemelte kezem,
S a kis rózsaszirmok fekhelyén
Valahol szívem rejtekén
Azóta emlékezem.
Valamelyik holdas éjszakán
Egy asszony ajka omlott rám
Mikor még gyermek voltam,
S eljövendő végórámon
Asszony ajka lesz a számon
Ha összeomlok holtan.
Karjára vett Édesanyám
Csitított, csókolt csendben,
És messze térben, időben
Őt kerestem minden nőben,
És minden szerelemben.
Valamelyik holdas éjszakán
Leány asszony vagy angyal tán
Felemelte kezem,
S a kis rózsaszirmok fekhelyén
Valahol szívem rejtekén
Azóta emlékezem.
Valamelyik holdas éjszakán
Egy asszony ajka omlott rám
Mikor még gyermek voltam,
S eljövendő végórámon
Asszony ajka lesz a számon
Ha összeomlok holtan.
Véres világmezők felett
Nézem a bíboros eget
Felfröccsen a magas égre
A Tavasznak bíbor vére.
Kínszerelem ezer átka
Az égen mind vérbarázda
S húllni kezd a véres eső
Vérbe borul a hegytető.
Mindent elönt a bíborvér
Elmúlott már a havas tél
Véres füvek sarjadoznak
A vágyak mind lázadoznak.
Nézem a bíboros eget
Felfröccsen a magas égre
A Tavasznak bíbor vére.
Kínszerelem ezer átka
Az égen mind vérbarázda
S húllni kezd a véres eső
Vérbe borul a hegytető.
Mindent elönt a bíborvér
Elmúlott már a havas tél
Véres füvek sarjadoznak
A vágyak mind lázadoznak.
Markolj a szívembe, tépj véres ronccsá
Kacagj zabolátlan asszonyi sátán
Ha látsz heverni a halál hátán,
Markolj a szívembe, tépj véres ronccsá.
Az égen kacagnak már a halálfelhők,
Ólmos bús ajkam gyónni, megtérni készül.
Menekülni az életből a földi vészbül
Az égen kacagnak már a halálfelhők.
Haláltusámban szeretnék ajkadra forrni,
Pusztulni görcsös, habos kacajjal
Sápadt szerelem-marta ajakkal
Haláltusámban szeretnék ajkadra forrni.
Kacagj zabolátlan asszonyi sátán
Ha látsz heverni a halál hátán,
Markolj a szívembe, tépj véres ronccsá.
Az égen kacagnak már a halálfelhők,
Ólmos bús ajkam gyónni, megtérni készül.
Menekülni az életből a földi vészbül
Az égen kacagnak már a halálfelhők.
Haláltusámban szeretnék ajkadra forrni,
Pusztulni görcsös, habos kacajjal
Sápadt szerelem-marta ajakkal
Haláltusámban szeretnék ajkadra forrni.
Néked szól minden, tiéd a dal
Tiéd a sírás, a víg kacaj
Tiéd bús, bánatos életem
Hozzád száll sikongó énekem.
Hozzád a panasz és az öröm
Tiéd az élet, én gyötrődöm.
Heverek kemény kínok között
S az élet, az élet rám röhög.
Hallom dölyfösen hangos zaját
Tivornyás, büszke kacaját
S az életlárma messze elriaszt
Szemem gödrében félénken virraszt.
A Te sötét szemed könytelen
Nem fakaszt könnyet a szerelem
Nem élsz bágyadt, beteg bánatban
Nem fetrengsz álmatlanul ágyadban.
Enyém a bánat, a borzalom
Barázdás, fakó halvány arcom;
Enyém a kín, tiéd az élet
Tiéd a test, enyém a lélek.
Tiéd a sírás, a víg kacaj
Tiéd bús, bánatos életem
Hozzád száll sikongó énekem.
Hozzád a panasz és az öröm
Tiéd az élet, én gyötrődöm.
Heverek kemény kínok között
S az élet, az élet rám röhög.
Hallom dölyfösen hangos zaját
Tivornyás, büszke kacaját
S az életlárma messze elriaszt
Szemem gödrében félénken virraszt.
A Te sötét szemed könytelen
Nem fakaszt könnyet a szerelem
Nem élsz bágyadt, beteg bánatban
Nem fetrengsz álmatlanul ágyadban.
Enyém a bánat, a borzalom
Barázdás, fakó halvány arcom;
Enyém a kín, tiéd az élet
Tiéd a test, enyém a lélek.