Nevelőszülőknél élem,
Én már az életem,
De én úgy érzem.
Hogy úgy szeretnek engemet,
Ahogy saját gyermeküket,
Sok mindent nekik köszönhetek,
De azt is remélem, még sok évet velük élhetek!
Én már úgy szeretem nevelő szüleimet,
Ahogy más gyermek valódi szüleit,
Hiszen ők neveltek fel engemet,
S a két testvéremet is,
Szeretetben és békességben tölthetjük el éveinket!
Én már az életem,
De én úgy érzem.
Hogy úgy szeretnek engemet,
Ahogy saját gyermeküket,
Sok mindent nekik köszönhetek,
De azt is remélem, még sok évet velük élhetek!
Én már úgy szeretem nevelő szüleimet,
Ahogy más gyermek valódi szüleit,
Hiszen ők neveltek fel engemet,
S a két testvéremet is,
Szeretetben és békességben tölthetjük el éveinket!
Vártalak téged hosszú éjszakákon
vártalak hosszú hónapokon át
mégsem hittem hogy megérkezel hozzám
csak az ösztönöm súgta meg talán.
azután jött egy hideg őszi éjjel
s te jöttél hirtelen,váratlanul,
mikor megláttalak rögtön úgy éreztem
te vagy a világon a legszebb kisfiú.
Azóta úgy érzem beteljesült sorsom
s ha arcomon simít csöppnyi kis kezed
nincs nálam boldogabb ezen a világon
szeretlek téged, édes gyermekem!
Anya a szivem úgy fáj.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Ha látod ezt a szenvedést és nincs hozzá szavad
csak egyet kérdek tőled én:Istenem!Merre vagy?
Mondd!Mért hozol rá szenvedést ki nem vétett neked?
Mért nem nyújtasz feléje segítő kezet?
Míg ártatlanok szenvednek,dőzsöl a gonosz,
s gyilkosok,zsarnokok helyett ártatlan lakol.
Míg gyógyszerekre nem telik,más kincseket rabol,
börtönből lesz mennyország s a kórházból pokol!
Nézd a gyönge gyermeket! A szenvedő szülőt!
S hívd magadhoz helyette a semmirekellőt!
S ha megteszed,hát elhiszem hogy itt vagy,s létezel,
s cserébe minden este imádkozom neked!
Ködbe burkolóznak
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.