Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem,
Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem!
Arcomról már nem mosolyok lebbennek,
Arcomról, derűs képek sem jelennek…
Itt le már, szépséges szavak sem szállnak,
Tudják nincs, amitől elolvadnának…

(LIMERIK)
Mond, hol vannak… szép napok, Janka!
Mi lett öregedett napokra?
Nem bírlak feledni,
Össze kén’ tartozni.
Elhagytál… nincs szükség karokra.

(Bokorrímes)
Őszi leveleim, csak zizegve susognak,
Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak...
Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak.

Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában.

Hullámmá Válva

Mélység halk sugara mely lüktet
Fájdalomrögök alá temetett óriásrengetegben.
Halk fénycseppjeit dobbanva viszi azúrkék óceánja.
Vonzásban, a középpont körül mindig ugyanazt az utat járva.
Téveszmémben:
Csak rám süt a napsugár,
s csak engem sújt a vihar…
Elfelejtett fényszívünk, örökké hívó Isteni lényünk,
belül a csendgömb közepén pihen.

Elszakadt tudatossággal, hogy hihetnéd,
hogy külön vagy bármitől is?
Isten óceánjának cseppjeiként sodródunk…
Rációnk fagyott élettelen jégtömbébe burkolózva.
Belső Gravitációnk ismétlődő pályáján,
azonosulva múló léttel felszínfénnyel.
Az a gondolat vagy ami tovasuhan?
saját hangodtól visszhangzó elmédben?
Azaz érzés, amely múltból jövőbe enyészik?
Eszméletlen hullámok közt vergődsz saját lényed tengerén.
Napod és holdad fénye öntöz, viharod korbácsol és vezet.
Örök mozgásban, szüntelen árban.
Felszínlétünk soha nem létező pillanata,
a csepp különállástudata a tótól…

Az elvesztett ösvény mindig vár!
Az egység az örök,
az illúzió az izolált magány…
Az örök egység újra és újra vonzó dala
a béke simításaival téged hív.
Mindig belül pihen csillámszikráival porozva eszméletlen napjaid
Hív az éned, sötét ködöd mibe EGYmagad felejtve veszel.
A csend éneke pulzál belül lent,
Az élet aranyforrása mibe merülsz minden álmodban.
Ismétlődőn megtisztulva egy újjászületett nap vár,
Te döntesz figyelsz-e a belső dalra,
vagy különlétbe bukva, elkezded a régi kört újra…
2010.07.20 MannazEhwazAnsuz

Út vége,
Élet vége,
Tovább élve?
Mi végre?

Idővel kezdeni?
Vitázni? Elmúlni?
Keresztet vinni?
*

Porhüvely.
Ínhüvely,
Kardhüvely,
Töltényhüvely.

Már álmokat, nem szőnék,
Múltba, nem mennék,
Örök-életű mé’ lennék?
*

Veszett példák,
Emberből lett prédák...

Komorság,
Állandó álság,
Folytonos válság...
Baráti vidámság,
Túltáplált jókívánság...
*

Múltamat kutatgatom,
Emlékpolcokon... rakosgatom,
Magamat szórakoztatom.
Életet, elcsomagolgatom...

Éjjelem bekopog vakablakon,
Kinézek vonatablakon,
Kupéablakon...
*

Szőnyeg alatt az álmom,
Megvalósulást várom!
Paplanom
Hótalpakon...
Parlagon...

Élni hitben, lélekben…
Továbbélni szobaliftben?
*

Némely analízisben,
Szoknya föllibben...
Nagyszülők feledékenyek,
Rosszak félelmetesek,
Jók élhetetlenek...

Árnyékomat követem,
Életem… lehetetlenem.

Vecsés, 2019. december 10. – Kustra Ferenc – íródott; septolet csokorban. A Septolet 7 sorban; 14 szóból állhat! A sorokat két versszakra kell választani egy üres sorral (bármelyik két sor között). Valamilyen rímfajtának lennie kell és az írásjelek használata kötelező!

Egy tucat meditációs gondolat…

Villámháború
Zajlik rét, mező fölött.
Mélytengeri csend…
*
Bennem van a zaj,
Agyamban a vér dobol.
Fülbe… süket csend.
*
Bármily sötét is
Felleg, ideér… derű.
Az esővíz lágy.
*
A reményünk, oly’
Nagy fegyver, túlélésben.
Álmok altatnak.
*
Erős szenvedély,
Erősebb az életnél.
Le lehet szokni.
*
Csak némán a harc?
Aki kiabál, vesztes?
Halál is csendes…
*
Tél! Nincs hó vagy jég,
Rügybontás van, csodaszép.
Hóvirág bújik...
*
Drót szamár gurul
Fölfelé is, ha hajtod.
Levegőd fogytán.
*
A süket-csöndű
Faluban, kutya ugat.
Halk morgás… csendben.
*
A kutyahűség,
Többet tud az embernél.
Gazdátlanul is.
*
Elhagyatott ház,
Rozsdállt, bedőlt kiskapu.
Fényes kutyalánc.
*
Gaz mindenfelé,
Úr a változatosság.
Köztük nőtt virág.

Vecsés. 2014. január 9. – Kustra Ferenc

Felnőttek a gyermekeim… versben és európai stílusú haikuban.

Van még itt egy hely?
Ünnepi murin lenni.
Cukrosnak süti?
*
Terítékem van?
Jó lesz a kutyával is!
Csak ott lehessek...
*
Nagy tripla ünnep,
Lesz, három külön torta?
Édesítővel?
*
Akár az ujjak közül kifolyó homok,
Az élet is lassan a múltba elcsorog.
Nyújtózkodik idő… mókuskerék forog…

Volt, hogy idő múlásért, mormogtál az orrod alatt?
De aztán utadon a léted, eszed után haladt?
Hamar megbékültél magaddal… ami rossz, elszakadt?

Már negyven vagy, itt az emlékezés vizit,
Csak úgy megy az idő, hozzád szólók kicsit,
Álljunk meg, eszméljünk, emlékezzünk picit.

Érzed már a válladon az évek múló érzéseit?
Ugye azért volt, mitől széppé lettek múló éveid?

Van már bizony, két oly' szép gyermeked
Őket Te ügyesen felneveled…
Jó, ha korlátaid letördeled…

Regina lányod, még nem oly' régen… elmúlt tizennyolc éves
A kicsi Alexandra meg nemsokára lesz már két éves.
*
Van párod, együtt
Éltek, gyerekekkel is.
Mosolygó szemek
*
Te tanultál sokat, ruhaipari technikus lettél,
Szeretted csinálni, munkában rendesen elmerültél.
*
Folytasd csak tovább,
De néha, pihenni állj!
Ezt rótta rád, sors!

Jó, ha szíved ütemre dobog
És jó, ha a szemed mosolyog.
Ez a kettő együtt... nagydolog.

Légy boldog, kívánjuk, ez mit mindenki akar,
Bár az este alkonya, van, amikor takar…
De jön az új hajnal, derűt az arcodra varr!

Igyekezz, jó, ha korlátaidat sorban letöröd,
Folyvást nézzél körbe, és talán segít látóköröd.

Nagyjából az életed felénél jársz,
Kívánjuk, hogy teljesüljön, mit elvársz...

Figyeld csak meg a rímek harsányló csengését…
Kérünk, vedd át gondolatok zúgó zengését.
Légy mindig boldog, igen-nagyon megelégedett,
A mi Istenünk még ennyit éltessen tégedet!
*
Legszebb korban vagy,
Örülök, gratulálok!
Isten éltesen!

Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc