Túl messze vagy! Nem látom az arcod,
nem is hallom már a hangodat,
egy kósza percben oly messze tűntél,
s most azt sem tudom már merre vagy.
Bár hangod fülembe cseng még,
de emléked mára megkopott,
akár a borús, esti égen
elhalványuló csillagok.
Nem hiányzol! De arcod még néha
emlékeimben felragyog,
S mi egykor fájt,elmúlt már régen.
Most végre úgy érzem: Boldog vagyok!
Egy jó anya bármi is történt
egyformán szereti minden gyermekét,
mindegyik oly kedves néki,
akár a legszebb, legdrágább nyakék.
Egy jó anya szeretné mindig
jóra nevelni minden gyermekét,
s ha néha-néha elgyengül mégis,
Ő is csak ember,mindenféleképp.
Megtenne mindent, hogy megőrizzen
minden bánattól amíg csak lehet,
S ha mindennap talán nem is érzed,
hidd el:Ő akkor is,örökké szeret!
Anyám szeme miattam könnyes
miattam fátyolos két szeme,
s a messze tűnő esti ködben
miattam homályos tekintete.
Ha néha-néha rossz vagyok hozzá
csak arcába temeti két kezét,
s nem szól semmit hogy ne is lássam
könnytől fátyolos tekintetét.
Anyám szeme oly szépen fénylik
mint az ég alján feltűnő csillagok,
s szemének minden villanása,
minden sugara rám ragyog.
Anyám szenében látom a tengert,
a messzire kéklő hegyeket,
mely ragyogásával eltakarja
a feltornyosuló felleget.
Anyám szeméből öröm sugárzik
mely értem van, s boldog vagyok
hogy én lehetek minden kincse,
bár meghálálni sosem tudom.
Anyám szemében én vagyok a napfény
amely beragyogja egész életét,
sosem kér semmit és nem is vár többet
csak jó ember legyek mindenféleképp.
Anyám szívében én vagyok a gyöngyszem
melyet úgy őriz mint drága kincseket,
ott vagyok benne mélyen eltemetve
bár nem őrizheti minden léptemet.
Anyám lelkében én vagyok a támasz
mely erőt ad néki nehéz napokon,
nem mondja mindig, titkom mégis érzem
miattam bátor! S én is jól tudom.
Anyám szemében én vagyok a minden!
Az ő büszkesége, s engem vár haza!
S bár meghálálni sosem tudom néki,
Köszönöm azt hogy értem vagy! Anya!
Életem !
Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,
s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.
Mindig látom arcodat akármerre nézek
és hidd el nem változott amit irántad érzek !
Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,
és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,
s ha esne eső talán velem sírna az ég .
De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,
az ébredő nap első sugarától reményt látok én .
Látom arcomat , szemed szép tükrében,
de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,
hisz az én szerelmem nem lehet velem .
Csak veled van értelme minden egyes jónak ,
s ha végre együtt leszünk ,
szép lesz majd a holnap .
Nagyon szeretlek !
Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,
s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.
Mindig látom arcodat akármerre nézek
és hidd el nem változott amit irántad érzek !
Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,
és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,
s ha esne eső talán velem sírna az ég .
De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,
az ébredő nap első sugarától reményt látok én .
Látom arcomat , szemed szép tükrében,
de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,
hisz az én szerelmem nem lehet velem .
Csak veled van értelme minden egyes jónak ,
s ha végre együtt leszünk ,
szép lesz majd a holnap .
Nagyon szeretlek !