Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’…
(Páros rímesek)
Engem nem zavart, ha sötét a csendem,
Így nem látok semmit, de még leledzem.
Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem,
Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem.
Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik,
Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik!
(3 soros-zártükrös)
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng,
Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng.
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng.
(leoninus)
Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne.
A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak.
Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje.
(senrjú trió)
Mereng a sötét
Fénye, de nem is látom…
Semmi is sötét…
Átokból nincsen
Kiút… van rettenete!
Égi a szféra?
Csend… élet sötét,
Átkom meg helyben szteppel…
Manók meséje…
Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
(Páros rímesek)
Engem nem zavart, ha sötét a csendem,
Így nem látok semmit, de még leledzem.
Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem,
Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem.
Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik,
Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik!
(3 soros-zártükrös)
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng,
Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng.
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng.
(leoninus)
Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne.
A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak.
Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje.
(senrjú trió)
Mereng a sötét
Fénye, de nem is látom…
Semmi is sötét…
Átokból nincsen
Kiút… van rettenete!
Égi a szféra?
Csend… élet sötét,
Átkom meg helyben szteppel…
Manók meséje…
Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
Pár csepp boldogság-
Csészéd gondos munkát rejt.
Édes üdülést.
A fáradt perc elnyúló,
Nehéz pilla felgyúló.
Tempós nap után,
Izzadt műszak kifacsart.
A mosoly takart.
Illat-felhős merengés,
Kiérdemelt pihenés!
Gőzölgő nedű
Ringat, mint lágy hegedű...
Lélekbe folyik.
Ízekben a pillanat,
Élénkítő varázslat.
Tea vagy kávé,
Ez régi rituálé.
Hangulat-hozó.
Mindig jó az alkalom,
Szétárad a nyugalom.
Rabul ejtő lé,
Milliók örömcseppje.
Szellemvidító.
Mindennapi lételegy,
Van akinek többször egy.
Csészéd gondos munkát rejt.
Édes üdülést.
A fáradt perc elnyúló,
Nehéz pilla felgyúló.
Tempós nap után,
Izzadt műszak kifacsart.
A mosoly takart.
Illat-felhős merengés,
Kiérdemelt pihenés!
Gőzölgő nedű
Ringat, mint lágy hegedű...
Lélekbe folyik.
Ízekben a pillanat,
Élénkítő varázslat.
Tea vagy kávé,
Ez régi rituálé.
Hangulat-hozó.
Mindig jó az alkalom,
Szétárad a nyugalom.
Rabul ejtő lé,
Milliók örömcseppje.
Szellemvidító.
Mindennapi lételegy,
Van akinek többször egy.
Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?
(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.
Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.
Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...
Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...
(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.
(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?
Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?
(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.
Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.
Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...
Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...
(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.
(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?
Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.
Életem
Kilengéstelen
Volt nekem.
Akadályokat hágtam,
Jópofákat vágtam.
Mert eleget dolgoztam,
Magam végleg szabadságoltam.
*
Teher...kéretlen
Zúdult véletlen.
Létem fénytelen!
Nehezen viselem.
Tennem kötelességem,
Érzem!
Alázattal Istent kérem.
*
Súlyom vállamon...
Akaratom,
Hitem megmaradjon!
Gyermekem nyomorúsága
Lelkem szaggatja.
Segítség naponta,
Kínját reménnyel olvassza!
*
Tudjak,
Bírjak,
Harcoljak!
Feladatokat sorssal adtad.
Csak kérj...mondtad!
Bízok! Istenem,
Kérlek...bírjam keresztem!
Dunatőkés, 2024. április 1.- septolet.
Kilengéstelen
Volt nekem.
Akadályokat hágtam,
Jópofákat vágtam.
Mert eleget dolgoztam,
Magam végleg szabadságoltam.
*
Teher...kéretlen
Zúdult véletlen.
Létem fénytelen!
Nehezen viselem.
Tennem kötelességem,
Érzem!
Alázattal Istent kérem.
*
Súlyom vállamon...
Akaratom,
Hitem megmaradjon!
Gyermekem nyomorúsága
Lelkem szaggatja.
Segítség naponta,
Kínját reménnyel olvassza!
*
Tudjak,
Bírjak,
Harcoljak!
Feladatokat sorssal adtad.
Csak kérj...mondtad!
Bízok! Istenem,
Kérlek...bírjam keresztem!
Dunatőkés, 2024. április 1.- septolet.
Rőt homály látszik fent a gyászos égen,
Az is látszik, tüzes kontúrt maga von.
Vecsernyédre időben megérkeztem,
Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon.
Nehéz lett a kosaram a mára,
És a napnál kikékült a szemem…
Tudom, hogy földanyánk egy apáca,
És ti mindannyian rokon velem.
Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte,
Azúr szárnyon száll a sokféle szív,
De majd a zsoltároskönyv, ma este
Fohászkodni együtt, majd összehív.
Aztán jövünk a mezőkön által
A kereszthez, imára újra mi…
Öreg, kék bibliánk igazával,
Lelkünk-ajkunk szomját eloltani.
Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként.
Az is látszik, tüzes kontúrt maga von.
Vecsernyédre időben megérkeztem,
Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon.
Nehéz lett a kosaram a mára,
És a napnál kikékült a szemem…
Tudom, hogy földanyánk egy apáca,
És ti mindannyian rokon velem.
Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte,
Azúr szárnyon száll a sokféle szív,
De majd a zsoltároskönyv, ma este
Fohászkodni együtt, majd összehív.
Aztán jövünk a mezőkön által
A kereszthez, imára újra mi…
Öreg, kék bibliánk igazával,
Lelkünk-ajkunk szomját eloltani.
Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként.