Gondolsz e rám ezen az estén
s szent karácsony hajnalán?
gondolsz e rám e téli éjjel
mely ködöt,zúzmarát szitál.
Gondolsz e rám,vagy elfeledted
réges-rég az arcomat,
hisz forró nyárból télbe fordult,
s köd takarja arcomat.
Szívem belepte már a dér
arcomra hó szitál,
nem melegít a kályha sem,
hisz alig van parázs.
Gondolsz e rám most?Merre vagy?
Csalóka délibáb!
Maradt e még a lelkedben
szunnyadó parázs?
Hiányzol!
Mint hűs patak mely szomjazik a fényre
a néma fák közt bújó napsütésre,
úgy vártalak!
Merre vagy?
e szürke messzeségbe két szemem hiába
réved,
nem látom arcodat!
Jössz e már?vagy keresselek újra
álmaim ködébe bújva
mondd meg,merre vagy?
Akarsz még?Vagy felejtselek végleg
szívem mélyén megkönnyezve téged.
Mondd meg,hol maradsz?
Minden,mit ígértél nékem
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.
Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!
Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.
tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.
Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.
Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!
Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.
tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.
Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.
Merre vagy?Óh !Annyira hiányzol
mint hűs fáknak a könnyű nyári zápor
mondd,merre vagy?
Kereslek,és felkutatlak bárhol
az őszi esték hűvös alkonyából
hallom hangodat.
Kutatlak!S a sápadt esti fényben
a levetkőzött őszi fák tövében
szinte láttalak.
Vártalak a néma,csupasz fák közt,
a mély álomba zuhant almafák közt
súgd meg.,merre vagy?
Eltűntél!Hiába hívlak,
de neved szívembe írtam..
Mondd?merre vagy?
Ha látod ezt a szenvedést és nincs hozzá szavad
csak egyet kérdek tőled én:Istenem!Merre vagy?
Mondd!Mért hozol rá szenvedést ki nem vétett neked?
Mért nem nyújtasz feléje segítő kezet?
Míg ártatlanok szenvednek,dőzsöl a gonosz,
s gyilkosok,zsarnokok helyett ártatlan lakol.
Míg gyógyszerekre nem telik,más kincseket rabol,
börtönből lesz mennyország s a kórházból pokol!
Nézd a gyönge gyermeket! A szenvedő szülőt!
S hívd magadhoz helyette a semmirekellőt!
S ha megteszed,hát elhiszem hogy itt vagy,s létezel,
s cserébe minden este imádkozom neked!