Esik eső, szép csendesen csepereg,
Csak azért sem veszi el a kedvemet,
Ezt a napot vártuk mi már egy éve,
Éltünk eddig a szép nap emlékével.
A rossz idő senki kedvét nem szegte,
Gyülekeztünk Vadászháznak termébe,
Vezet minket őzpörköltnek illata,
Várt bennünket sok szorgos kéz megterített asztala.
Örömkönnyek, ölelések, kacagás,
Megérkezett a sok régi jó pajtás,
Régen látott jó szomszédok, osztálytárs,
Szívünk, lelkünk boldogsága ez, nem más.
Csak azért sem veszi el a kedvemet,
Ezt a napot vártuk mi már egy éve,
Éltünk eddig a szép nap emlékével.
A rossz idő senki kedvét nem szegte,
Gyülekeztünk Vadászháznak termébe,
Vezet minket őzpörköltnek illata,
Várt bennünket sok szorgos kéz megterített asztala.
Örömkönnyek, ölelések, kacagás,
Megérkezett a sok régi jó pajtás,
Régen látott jó szomszédok, osztálytárs,
Szívünk, lelkünk boldogsága ez, nem más.
Szépnek tűnő dallamok,
Tisztán zengő hangok.
Valami becsaphatott,
Meghajolt árnyékok.
S te mégsem adtad fel,
Tömted magad hittel.
Valaki dúdolt neked,
Szíved tiszta meleg.
Ablakod zárva, csukva,
Nincs ki, bújjon oda.
Csillámló éjszakákon,
Most csak hozzád vágyom.
Hangtalan suttogását,
Hangos muzsikáját,
Én hallgattam hajnalban
Létem volt hangtalan.
S olyan halkan jöttem,
Léptedet követtem.
Hadd haljam énekedet,
Csak ennyit kérhetek.
Tisztán zengő hangok.
Valami becsaphatott,
Meghajolt árnyékok.
S te mégsem adtad fel,
Tömted magad hittel.
Valaki dúdolt neked,
Szíved tiszta meleg.
Ablakod zárva, csukva,
Nincs ki, bújjon oda.
Csillámló éjszakákon,
Most csak hozzád vágyom.
Hangtalan suttogását,
Hangos muzsikáját,
Én hallgattam hajnalban
Létem volt hangtalan.
S olyan halkan jöttem,
Léptedet követtem.
Hadd haljam énekedet,
Csak ennyit kérhetek.
Nem tudsz eltagadni,
árnyékként követelek
megvert- megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat,
lábad ívét , csípőd hajlatát, a vállad
bódító illatát az ölednek
s szép csókra-nyíló szádat
Mindig ,mindig téged várlak !
S éjszakáimon visszatérsz te
vágyammá és kínommá felépítve
S újra látlak ! Látom a csodádat
zuhog az igézet,
kitakart testtel virrasztok érted
kitakart, feszülő idegekkel
lélegzetem
lázasan zihál
Nincsen előled menedékem
az ősanyag vagy bennem
a paráznaság
egy ölelés égető hiánya
titok vagy
kőteher
kárhozat
van-e legalább részvéted irántam?
árnyékként követelek
megvert- megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat,
lábad ívét , csípőd hajlatát, a vállad
bódító illatát az ölednek
s szép csókra-nyíló szádat
Mindig ,mindig téged várlak !
S éjszakáimon visszatérsz te
vágyammá és kínommá felépítve
S újra látlak ! Látom a csodádat
zuhog az igézet,
kitakart testtel virrasztok érted
kitakart, feszülő idegekkel
lélegzetem
lázasan zihál
Nincsen előled menedékem
az ősanyag vagy bennem
a paráznaság
egy ölelés égető hiánya
titok vagy
kőteher
kárhozat
van-e legalább részvéted irántam?
Látnom kellene
megérinteni,mint csodatévőt
s hűs tenyeredbe rejteni
lázas arcom
így várni a végsőt !
a feloldozást !
hogy a perc örökké tartson
s maradjon velünk
csillag lánggal lobogjon felettünk
míg tékozló varázsát
kibontja szerelmünk
s egy könnycseppet a szemeden
megérinteni,mint csodatévőt
s hűs tenyeredbe rejteni
lázas arcom
így várni a végsőt !
a feloldozást !
hogy a perc örökké tartson
s maradjon velünk
csillag lánggal lobogjon felettünk
míg tékozló varázsát
kibontja szerelmünk
s egy könnycseppet a szemeden
Két vers
1.
Füvekkel, fákkal mérem magam
Csak ezért nem vagyok hontalan
Csak ezért nem vagyok árva
Majd angyalok visznek a másvilágra
2.
Kellene már egy új szerelem
lánggal lobogó, fényes !
Bolond az aki hisz nekem
Vígyázz ! Meg ne égess !
1.
Füvekkel, fákkal mérem magam
Csak ezért nem vagyok hontalan
Csak ezért nem vagyok árva
Majd angyalok visznek a másvilágra
2.
Kellene már egy új szerelem
lánggal lobogó, fényes !
Bolond az aki hisz nekem
Vígyázz ! Meg ne égess !