A susogó,hűs lomb alatt,
nap sugara lassan halad,
a csend pihenésre csábít,
a nyár lustán,lomhán ásít.

A függőágy is engem vár,
az ágakon madár trilláz,
álmodozom a könyv felett,
mit a képzelet színezett.

Vajon milyen érzés lenne,
hogyha velem megtörténne,
betoppanna a boldogság,
derű lenne az orvosság.

Árnyat adó kalap alatt,
a szép gondolat elakadt,
szemem egy kosárra tévedt,
hol almák mosolya érett.

Csak hallgatsz és ülsz némám,
Külvilág felé megszűnik figyelmed már.
Érzed, az űrt mely körül vesz,
Érzed a csendet, mely benned lesz.
Visszahúzódsz lelked mélyébe,
Gondolatok megszűntek elmédben.
Hallgasd a csendet némán,
Halld, a csend megszólal egy hárfán.
Mily különös lágy dallam,
Szférák zenéje szól halkan.
Együtt lebegsz most e térben,
Lelkedben mély szeretet és béke.
Szikrázó fényáradat körülötted,
Angyalok járnak öröm táncot neked.
Boldogan ünneplik érkezésed,
Megmutatják az életutad neked.
Táncolj hát örömmel most velük,
Hisz a te lélektáncod táncolod velük.
Hozd magaddal a fényt és ritmust,
Hogy a szíved jól ismerje a taktust!
Őrizd meg lelkedben a békét,
Az elméd mindig maradjon békés!
Szeretetről szóljon az életed,
Boldog lehessen az itt léted!

Gázláng életem
vibrál a sötétben
nincs is egyebem
csak két kinyújtott
könyörgő tenyerem
teérted

messze vagy

itt tavasz virágok nyílnak
s lázas illatok
száz karú öleléssel
várok rád
s virrasztok érted mint
éjszaka a csillagok

suttogó sóhajaidat
keresem
ne kérdezd hogy
miért akarlak

szívdobogva várom
hogy átölelj, hogy lázas
borzongással húzz magadra

százszor csókolnám
csókjaimat a szádra
szép asszonytested
minden
gyönyörű vonulatára

Jaj ! a sötétlő
hozományra !

Gázláng életem
vibrál a sötétben
nincs is egyebem
csak két kinyújtott
könyörgő tenyerem
teérted

Akkor
meztelen tested
gyönyörű
látványát inná a szemem

szemérmes ajkaidat
érintené , cirógatná
s markolná a kezem

s vad csókokat
csókolnék rád
százat

hogy szép melleidre
vidd a számat
hogy

telhetetlen faljam
habzsoljam bimbóid
egész
holdudvarát

bekapva
mohóságomban
szinte
fuldokolva

s át-át csapva
a szádra ,öledre

lábad közé
benyomulva

lüktetve, öklelve,
lökve

csípőmmel,
egész valómmal

a feloldozásodra
várva

míg alattunk heverőnk
zengne
kielégülésünk lázas
ritmusára

s nem hallatszana semmi
más csak a te ujjongó
jajongásod
s az én forró
lélegzetem zihálása

Testben távol vagy kedvesem,
De lelkem érzi lelkedet,
Így a távolság eltűnik,
Bár testem, hiányolja testedet.
Ölelnélek, csókolnálak,
S boldogan simogatnálak.
Ám, erre még várnom kell,
Így az idő nehezen telik el!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Várom, hogy eljöjj,
Várom, hogy átölelj!
Várom, hogy szemeid,
Tüzében égjek el!
Várom, hogy lelkem,
Lelkedben csodára lel!
Várom, hogy szívem,
Karjaidban boldogságra lel!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Látom arcodat előttem lebegni,
Mégsem tudom megérinteni.
Fájdalomtól rezdül testem,
S könny árasztja el a szemem.
Minden gondolatom nálad jár,
Vágyakozva gondolok rád!
Vágyam elkíséri testem, amíg él,
Szerelmem elkíséri lelked örökké!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!