Idő 
Értékelés 
Értékelés Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.
Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.
Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…
Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.
Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.
Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…
Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc
A hazáért, senrjúban…
Földi eszköz jó?
Mindenkit megtébolyít!
Áldozat vagyunk...
*
Tékozolt évek,
Fuldokoltatnak Téged!
Ó, bátorság, jöjj!
*
Sok sebből vérzünk,
De haza, ne hagyd velünk...
Földi lét sürget!
Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc - Piszár Éva: XXI századért c. verse ihletésével.
Földi eszköz jó?
Mindenkit megtébolyít!
Áldozat vagyunk...
*
Tékozolt évek,
Fuldokoltatnak Téged!
Ó, bátorság, jöjj!
*
Sok sebből vérzünk,
De haza, ne hagyd velünk...
Földi lét sürget!
Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc - Piszár Éva: XXI századért c. verse ihletésével.
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Így kedves, te vagy végzet ura.
Vágyok rád, hiányzol…
Megöltél kapásból!
Vigyem hírt az öreg Spártába?
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina,
Lelkemet, lelked nem kívánja?
Jól látom, kidobtál,
Bohócot csináltál…
Vigyem hírt az öreg Spártába?
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Tán’ cudar világ közbe álla'?
Szeretlek, imádlak!
Éltből'… már kizárlak.
Vigyem hírt az öreg Spártába?
Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc – Készült: szerelmes-romantikus LIMERIK csokorban. Íródott anaforásban és versszakvégi önrímben.
Így kedves, te vagy végzet ura.
Vágyok rád, hiányzol…
Megöltél kapásból!
Vigyem hírt az öreg Spártába?
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina,
Lelkemet, lelked nem kívánja?
Jól látom, kidobtál,
Bohócot csináltál…
Vigyem hírt az öreg Spártába?
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Tán’ cudar világ közbe álla'?
Szeretlek, imádlak!
Éltből'… már kizárlak.
Vigyem hírt az öreg Spártába?
Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc – Készült: szerelmes-romantikus LIMERIK csokorban. Íródott anaforásban és versszakvégi önrímben.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1115
A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…
Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más,
Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás…
Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze,
De nincs már erre is csak vágyunk füstje…
Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik,
És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik…
Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon,
A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon…
*
Pocsolyavilág,
Az élet kalitkája.
Erős, dohos szag.
*
Befülledt-világ,
Környezetében élünk.
Hebegve lebeg.
*
A felhők fölött,
Jó lenne, ottan, oly’ más!
Vágytűz loboghat.
*
Pocsolyán kívül
Is van világ! Lékelik!
Leve oly’ édes…
*
Az édes dinnye,
Édes lét, de nem nekünk.
Jólét, hízás, nincs…
Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban…
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…
Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más,
Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás…
Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze,
De nincs már erre is csak vágyunk füstje…
Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik,
És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik…
Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon,
A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon…
*
Pocsolyavilág,
Az élet kalitkája.
Erős, dohos szag.
*
Befülledt-világ,
Környezetében élünk.
Hebegve lebeg.
*
A felhők fölött,
Jó lenne, ottan, oly’ más!
Vágytűz loboghat.
*
Pocsolyán kívül
Is van világ! Lékelik!
Leve oly’ édes…
*
Az édes dinnye,
Édes lét, de nem nekünk.
Jólét, hízás, nincs…
Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban…
HAIKUBAN:
Önbizalmad van!
Versíró tudásod, van!
Poétacsillag!
HIAQ –ban:
Önbizalmad rendben,
Írás segít, használd, verselj…
Már csúcs-poéta vagy!
10 szavasban:
Jó poéta vagy, örömöm, hogy ismerlek,
Hogy poéta társad lehetek.
Vecsés, 2015. április 17. – Kustra Ferenc - Dr. Szőke Zsuzsi poéta társunk méltatására írtam.
Önbizalmad van!
Versíró tudásod, van!
Poétacsillag!
HIAQ –ban:
Önbizalmad rendben,
Írás segít, használd, verselj…
Már csúcs-poéta vagy!
10 szavasban:
Jó poéta vagy, örömöm, hogy ismerlek,
Hogy poéta társad lehetek.
Vecsés, 2015. április 17. – Kustra Ferenc - Dr. Szőke Zsuzsi poéta társunk méltatására írtam.
