Bíborvörösre festette át,
felhők tükrözték a sugarát.
Fénycsóvája nyugvó napnak,
csodát kölcsönzött a partnak.
Víz tükrén egy hattyú ringott,
tollain a napfény izzott.
Ritkán láthattam én szebbet,
megmelengeti a lelket.
felhők tükrözték a sugarát.
Fénycsóvája nyugvó napnak,
csodát kölcsönzött a partnak.
Víz tükrén egy hattyú ringott,
tollain a napfény izzott.
Ritkán láthattam én szebbet,
megmelengeti a lelket.
Puhán lépdelt a fű felett,
kertembe tündér érkezett.
Billegette kicsit szárnyát,
elűzte az éjnek árnyát.
Hajnal pírja festette be.
Madarak daloltak vele.
Öröm öntötte el szívem,
hálával telt meg a lelkem.
Igaz volt, vagy csak látomás?
Mindegy is, ez oly csodás.
Gyönyörű lett a reggelem,
jer hát, élvezd te is velem.
kertembe tündér érkezett.
Billegette kicsit szárnyát,
elűzte az éjnek árnyát.
Hajnal pírja festette be.
Madarak daloltak vele.
Öröm öntötte el szívem,
hálával telt meg a lelkem.
Igaz volt, vagy csak látomás?
Mindegy is, ez oly csodás.
Gyönyörű lett a reggelem,
jer hát, élvezd te is velem.
Hogy sejthetted volna
azon a vidám éjszakán,
Hogy a Francia udvar csapda,
és veszteni fogsz pár év után?
Púderozva és locsolva,
a fiatal arcod ragyogott,
de tudtad-e hogy minden
hamisság felé mutatott?
Kellemes kocsikázás,
az élet csupa szeretet,
szíved gyorsuló dobbanása,
s egy gavallér ki nevettet.
Néhány királyi gyermek
mely anyaságod bizonyítja,
és gyanúsított szeretők,
kik apaságukat biztosítja.
És mikor a guillotine árnyékában
a rövid múltra gondoltál,
hogy mi is volt az élet,
és mi volt amit megbántál?
Talán a királyi protokoll
csak gyerekes játék volt,
s most itt a rideg valóság
mely sajnos csúnyán megcsúfolt.
Nem szabadott volna mondani
hogy kinek nincsen kenyere,
az úgy oldja meg bánatát
hogy kalácsot egyen helyette.
Némely űgyröl jobb hallgatni,
mert talán jobb etikett.
Szegény frivol kis királyné!
Szegény Marie Antoinette!
azon a vidám éjszakán,
Hogy a Francia udvar csapda,
és veszteni fogsz pár év után?
Púderozva és locsolva,
a fiatal arcod ragyogott,
de tudtad-e hogy minden
hamisság felé mutatott?
Kellemes kocsikázás,
az élet csupa szeretet,
szíved gyorsuló dobbanása,
s egy gavallér ki nevettet.
Néhány királyi gyermek
mely anyaságod bizonyítja,
és gyanúsított szeretők,
kik apaságukat biztosítja.
És mikor a guillotine árnyékában
a rövid múltra gondoltál,
hogy mi is volt az élet,
és mi volt amit megbántál?
Talán a királyi protokoll
csak gyerekes játék volt,
s most itt a rideg valóság
mely sajnos csúnyán megcsúfolt.
Nem szabadott volna mondani
hogy kinek nincsen kenyere,
az úgy oldja meg bánatát
hogy kalácsot egyen helyette.
Némely űgyröl jobb hallgatni,
mert talán jobb etikett.
Szegény frivol kis királyné!
Szegény Marie Antoinette!
Hajóm görög vitorlás –
Hét-világi utazás.
Kedvenc fám az olajfa –
Ezer-éves iskola.
Éjszakáim szeretője
Tüzem alatt gyengéd rőzse.
Fiatal az istenem,
Enyhén lángol szívemen.
És hogyha halok, ébredek,
Mert hívnak égi seregek.
Hét-világi utazás.
Kedvenc fám az olajfa –
Ezer-éves iskola.
Éjszakáim szeretője
Tüzem alatt gyengéd rőzse.
Fiatal az istenem,
Enyhén lángol szívemen.
És hogyha halok, ébredek,
Mert hívnak égi seregek.
Nyári szél ölelgeti
dús zöldelő akácfa
hajlongó derekát.
Néja rágondolok,
- Hisz’ kölcsön az élet,
Kőlcsőn észlelem virágzó
ibolya mézes illatát,
kölcsön idézem életed
mulandó mámorát . . .
dús zöldelő akácfa
hajlongó derekát.
Néja rágondolok,
- Hisz’ kölcsön az élet,
Kőlcsőn észlelem virágzó
ibolya mézes illatát,
kölcsön idézem életed
mulandó mámorát . . .